Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.
Ülésnapok - 1910-815
815. országos ülés 1918 óhajtásának megvalósítását szorgalmazzák, annak rendje és módja szerint kifejezésre juttassanak. Ezek a kijelentések a pénzügyi bizottság javaslatában a következő dolgokra vonatkoznak. Az egyik vonatkozik a beszámítható szolgálati időre. A beszámítható szolgálati idő szempontjából a törvényjavaslatnak illető rendelkezése nem volt egészen tiszta, hogy t. i. a próbaidő tekintetében milyen idő lesz beszámítandó az illető javára. A bizottság ennélfogva ugy határozott és a jelentésébe azt vette fel, hogy ezen próbaidő alatt, mely a szolgálati idő megállapításának szempontjából számításba lesz veendő, kizárólag a katonai szolgálat értendő. A másik ilyen lényeges kijelentése a bizottságnak, melyet, mint deklarácziót a bizottság jelentésébe felveendőnek tartott, vonatkozik a felülvizsgálat nélküli nyugdíjazásra. Ezt a javaslat 10. §-a szabályozza, mely szakasz azonban megnyugtatásra nem volt alkalmas. Ez a 10. §. ugyanis azt a rendelkezést tartalmazza, mely szerint bizonyos esetekben, melyek nincsenek felsorolva, a katonatiszt nyugdíjazható felülvizsgálat nélkül is. Az e tekintetben felmerült aggályok eloszlatását czélozza az a jelentésbe felvett passzus, mely miatt ennek a szerkezetnek a megváltoztatását a bizottság nem tartotta szükségesnek magában a javaslatban keresztülvinni. Erre vonatkozólag ugyanis a honvédelmi minister ur a bizottsági tárgyalás során azt a megnyugtató kijelentést tette, hogy ezen jognak a lehető legóvatosabb módon való gyakorlása tekintetében a többi érdekelt tényezőkkel egyetértő]eg megállapítandó garancziákat óhajt a törvényhozásnak nyújtani és ezen előzetesen tett nyilatkozatnak a jelentésbe való felvételéhez hozzájárul. A bizottság ennélfogva a szakaszt eredeti szövegében meghagyandónak rendelte. Aki ismeri — és ki ne ismerné — a honvédelmi minister ur kötelességérzetét . . . Fényes Lászlő: Csakhogy nem mindig ő lesz a honvédelmi minister! Szilágyi Lajos: Nem elég a garanczia ! Nem a honvédelmi minister ur személye a fő ! Elnök : Csendet kérek ! Barta Ödön : Nekem igazán nem feladatom a honvédelmi minister ur személye és az ügy közötti kapcsolatot elválasztva tárgyalni, hiszen a javaslat az ő javaslata és amit mond, azért ő felelős. A bizottság ezt a kijelentést megnyugtatónak tartotta és mint ilyent rendelte a jelentésbe felvétetni. En egyénileg bizom abban, hogy a honvédelmi minister ur tudni fogja ebben az esetben is, mi az adott szó szentsége, mit jelent az, hogy ő ezt a kötelezettséget vállalta és ha azt nem sikerülne ily megoldáshoz vezetni, tudni fogja, hol és milyen módon kell a konzekvencziákat alkalmazni . Fényes László : Azzal nincs segítve a dolgon, hogy ő lemond. B. Szurmay Sándor honvédelmi minister: Nem lesz szükség rá ! KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XII. KÖTET. Julius 31-én, szerdán. 49 Barta Ödön : A bizottsági jelentés 3. pontja vonatkozik a polgári szolgálatbeli járandóságok és a katonaságnál élvezett ténylegességi illetményekre. Erre vonatkozólag a bizottság a minister ur kij elentését oly megnyugtatónak tartotta, hogy ujabb szakasz felvételét nem tartotta szükségesnek. A lakbéipótlékra vonatkozólag a javaslatban keresztülvitt módosítás és annak oly módon való rendezése, ahogyan az a törvényjavaslat uj szövegében található, azt eredményezte, hogy szükséges volt gondoskodni arról, hogy a polgári alkalmazottak, kiknek járandóságait az 1912 : LXV. í orvén yczikk szabályozza, ne legyenek e tekintetben inferiorisabb helyzetben, mint a katonai íükalmazásban lévő egyének. Ezért a bizottság a jelentésbe azt a rendelkezést tartotta szükségesnek felvétetni, mely szerint felhívja a kormány figyelmét arra, hegy minél előbb gondoskodjék arról, hogy a polgári alkalmazottak lakbérpótlék kérdése ép ugy szabályoztassék, mint ahogyan az f..z uj javaslatban a katonákra szabályozva van. A pénzügyi és véderőbizottság ötödik deklaráoziója vonatkozik a rokkantakra. A magyar rokkantaknak Magyarországon való elhelyezését kötelezőleg írja elő. Ezt a minister ur kötelezőleg vállalta. Erre vonatkozó kijelentéseit a pénzügyi és a véderőbizottság jelentésébe felveendőnek tartotta azért, hogy ez a törvény mellett mint interpretaczionális garanczia szolgáljon. Az intdligenczia méltánylására vonatkozólag széles körben, az ország minden részében és magában a bizottságban természetesen szintén felmerült a követelmény, hogy ezen méltánylást érdemlő momentumok az illetők illetményeinek megállapításánál figyelembe vétessenek. Kötelességem lojálisán elismerni és megállapítani, hogy ezt nsm a bizottság kezdeményezte, kvázi mint önálló kérdést ; ez a kérdés már fel volt vetve és érintve volt a ministeri javaslat indokolásában, ahol a rendezésnek egy másik módja volt tervbe véve, egy olyan módja, hogy ezen méltányos igények kielégítése részben állami, részben társadalmi erők igénybevételével történjék meg. Ennek helyébe a pénzügyi és véderőbizottság azt a deklarácziót tartotta felveendőnek, mely a jelentés hatodik pontjában van szövegezve és amely azt tartalmazza, hogy a bizottság óhajtotta volna, hogy magában a törvényben annak 46. §-ával kapcsolatban nyerjen megoldást az a méltányos követelmény, mely szerint azon intelligens egyének, akik a katonaságnál tiszti, vagy hasonló rendfokozatot nem tudtak elérni, ugy a saját, mint hátramaradottaik ellátása tekintetében megkülönböztetett elbánásban részesüljenek. A bizottság azonban ilyen r3ndelkezésnek a törvénybe való felvételétől eltakintett azért, mert megnyugvást talált a honvédelmi minister urnak a kormány nevében is tett azon kijelentésében, hogy a kormány e kérdés szabályozására igen nagy gondot fordít, azzal behatóan foglalkozik és kilátásba helyezheti egy ilyen irányú javaslatnak mielőbbi előterjesztését. Hogy a t. minister urnak a bizottság előtt 7
