Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.

Ülésnapok - 1910-815

Jfí 816. országos ülés 1918 Julius 31-én, szerdán. tehető csak akkor lesz, lia a háború lezajlása után ismémi fogjuk egyrészt a habom folytán felmerülő és kielégítendő szükségleteket, másrészt az ország pénzügyi teljesitőképességét«. A javaslatnak ezt az indokolását, amely alapul szolgált az 1915. évi XV, törvényczikkben felvett 7. §-nak, amely szakaszban az ellátási dijak ideiglenesen rendeztettek és az eddigi állapothoz képest tetemesen felemeltettek, me.gáévá tette a pénzügyi bizottság is akkori jelentésében, mondván, hogy tisztán ideiglenes rendezésről van szó és hogy ezzel a háború után előálló problémák m ég nincsenek megoldva és hogy itt n agy humánus, szerves törvényhozási akczióra lesz szükség. Ez az adat azt mutatná, hogy ez a javaslat ezidőszerint időelőttiség szempontjából volna kifogásolható^ mert hiszen még dul a világháború, még szedi ezerszámra áldozatait, még pusztát felettünk a vihar az egész vonalon és mégis itt állunk ennek a javaslatnak a tárgyalására készen, annak ellenére, hogy az az előfeltétel, amelyet 1915-ben a törvényhozásnak jelentékeny faktorai megállapítottak, nem teljesedett. Ez csak látszat, t. képviselőház. Igenis még fennáll a veszély, fennáll a dúló vihar minden borzalmával együtt, azonban mégis azt, amit ma meg lehet tenni, tovább elodázni nem szabad, a háború végét várni súlyos kötelességsértés nélkül nem lehet. (Igaz! ügy van!) Már eddig is a kötelességmulasztás vádja érhetné a kormányzatot, ha nem mentené az a köztudomású tény. hogy egyezményes törvényalkotásról lévén szó. ennek megalkotása elé nem itt, hanem másutt olyan akadályok gördittettek, amelyek elhárítása hosszú időt és fáradságos munkát vett igénybe. Ennek elismerése mellett konstatálnom kell, hogy ez a javaslat benyújtása és törvényerőre emeltetése szempontjából nem mond ellent annak az állásfoglalásnak, amelyre az imént bátorkodtam reámutatni, mert ez olyan kötelességteljesítés, amely elől elzárkózni, vagy amelyet késleltetni súlyos hálátlanság volna azokkal szemben, akikkel szemben az állam kötelessége mint elsőrendű kötelesség már hosszabb idő óta fennáll. (Igaz! ügy van!) Kötelességem ismertetésem rendjén kitérni azokra a kérdésekre is, amelyek ennek a javaslatnak tárgyalása alkalmával a bizottságban behatóbb eszmecsere tárgyává tétettek. Lsszek bátor ezekre, előadásomat lehetőleg tömörítve és rövidítve, reflektálni. (Halljuk! Halljuk!) Elsősorban nem volt vitás a bizottságban és egyhangúlag állapíttatott meg, hogy á beosztás tekintetében az eredeti törvényjavaslaton módosítani kell. Eszerint a javaslat most, a bizottsági szöveg szerint, három, illetőleg a pótjáradékról szóló törvényjavaslattal kiegészített alakjában négy részből áll. Az első a közös haderőre, a második a magyar királyi honvédségre vonatkozó, a harmadik a vegyes és záró, a negyedik rész p?dig a pótjáradékra vonatkozó határozatokat tartalmazza. Felkeltette a bizottság figyelmét az a tény, hogy a javaslat eredeti szövege szerint a hadügymini sternek majdnem felségjogot megállapító olyan jogkör volt biztosítva, amelyet a parlamenti ellenőrzés szempontjából, közjogunk szempontjából és azoknak a tekinteteknek a szempontjából, melyeket szem elől téveszteni nem szabad, érintetlenül hagyni nem lehetett. A vita folyamán kialakult ezen nézet jut kifejezésre az uj szövegben, amelyben azok a korlátozások állíttattak fel, amelyek a hadügyminister javára és rendelkezésére álló adminisztratív hatáskört megfosztják attól a kvázi felségjogi minőségétől, amely az eredeti javaslat, szerint megillette volna. A magyar állam beavatkozása és ellenőrzése szempontjából, valamint a magyar államháztartás érdekeinek védelme szempontjából szükségesnek találta a bizottság, hogy az egész vonalon beilleszsze, hogy a hadügyministe;r minden olyan intézkedéséhez, amely az államháztartást érintheti, amely a mi jogkörünkbe vág, az intézkedésnek a m. kir. pénzügy ministerrel egyetértőleg kell történnie. Ez a módosítás az egész szövegen végig keresztül vitetett. A pótilletmények, bizonyos pót járulékok megítélése, odaítélése, vagy engedélyezése szempontjából fennállott jogkör tekintetében is a bizottsági tárgyalás eredményeként, a javaslat lényeges módosítást szenvedett, amely szerint az odaítélhető vagy folyósítható pótilletmények engedélyezése attól tétetik függővé, hogy azok költségvetésileg előirányoztassanak. Ezzel a törvényhozásnak beavatkozási joga ezen a téren is meg van óva. Aggályok merültek fel egy felségjog tekintetében is, amely a mi felfogásunk és az én egyéni felfogásom szerint is nem képez sem vezérletre, sem a vezényletre, sem a belszervezetre vonatkozó intézkedési jogot; ez a hadiévek megállapítása, beszámítása szempontjából gyakorlandó jog volt. Ennek a jognak a preczizebb megállapítása található az uj javaslatban, még pedig olyan megnyugtató formában, amely ellen közjogilag aggály nem emelhető. A lényeges módosításokon kívül, amelyek a javaslaton tényleg keresztülvitettek és mint szövegmódosítások az uj szövegben találhatók, foglalkozott a bizottság igen lényeges olyan részekkel, amelyekre nézve szükségesnek tartotta volna a javaslat szövegbeli módosítását is, a szöveg módosításától és uj szakaszok beillesztésétől ennek daczára azért tartózkodott, csak azért mondott le arról, hogy ilyeneket javaslatba hozzon, mert a felmerült kérdésekre vonatkozólag a kormány részéről megnyugtató kijelentéseket kapott és fel lett hatalmazva a kormány részéről arra, hogy ezen kijelentéseket, mint a kormányt kötelező kijelentéseket, a jelentésbe is felvehesse, melyek feleslegessé tették, hogy ezen szakaszok a javaslatba magába is beiüesztessenek. A t. ház bölcsessége meg fogja találni a módját annak, miszerint ezek a jelentésbe felvett kijelentések, melyeknek tartalmához a t. ház felfogása bizonyára csatlakozik, melyek valósággal a törvényhozás