Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.
Ülésnapok - 1910-815
Sl5. országos ülés 1918 július Sl-én, szerdán. 47 javaslatot harmadszori olvasásban elfogadni, igen vagy nem ? (Igen !) A ház a törvényjavaslatot harmadszori olvasásban is elfogadja s igy az alkotmányos tárgyalás és szives hozzájárulás végett átküldetik a főrendiháznak. T Következik a napirend hatodik pontja: a közös haderőhöz, a m. kir. honvédséghez és a m. kir. népfelkeléshez tartozó személyeknek, valamint az említett személyek hátramaradottamak katonai ellátásáról szóló törvényjavaslat (írom. 1443, 1453) s kapcsolatban vele a honvédelmi minister ur által benyújtott kiegészítő javaslat (írom. 1481, 1487). A házszabályok 208. §-a értelmében a honvédelmi minister ur a maga részéről Bernolák János vezérhadbiztos urat, a pénzügyminister ur pedig dr. Kerntler Kálmán ministeri tanácsos urat jelölte meg megbizottakul. akik a most tárgyalás alá kerülő javaslat tárgyalásának tartama alatt a házban megjelenhetnek és a szükséges felvilágosításokat megadhatják. Megkezdődik az általános tárgyalás. Elsősorban az előadó urat illeti a szó. Barta Ödön előadó : T. képviselőház ! Őszintén bevallom, kissé elfogódottan igyekszem legalább megkezdeni feladatomnak teljesítését, amelyet a pénzügyi és a véderőbizottság együttes megtisztelő bizalma reám hárít. Elfogulttá tesz az a tudat, hogy olyan kérdés tárgyalandó, amelynek horderejét az én csekély tehetségemmel kellő világításba helyezni alig lehetséges és amelynek bírálatához szükséges szaktudás nálam, sajnos, nincs meg még csak megközelítőleg sem olyan mértékben, amely szükséges volna ahhoz, hogy kellőleg kiemelhessem mindazokat a momentumokat, amelyek ennek a javaslatnak horderejét alkotják. Távol áll tőlem az a törekvés, még ha megvolna is hozzá az erőm, hogy én e mellett a javaslat mellett ebben a t. házban hangulatot igyekezzem kelteni. Azt hiszem mindnyájunkban kivétel nélkül él az a tudat, hogy elsőrendű állami kötelességünk az. amit ezen javaslat törvénybeiktatásával teljesitendők leszünk, mert lehetetlen, hogy elsőbbrendű kötelességet ismerjen egy állam, mint az azokról való gondoskodást, akik békeidőben is súlyos szolgálat közben teljesitik hivatali kötelességüket, háború esetén pedig legdrágább kincsüket, testi épségüket, életüket hozzák a haza oltárára áldozatul. Fényes László : Ez a javaslat nem elég. Barta Ödön : Majd erre megkapja a t. képviselő ur a választ a javaslattól. A törvényjavaslat indokolása bőségesen fejtegeti azokat az okokat, amelyek indokolttá tették, hogy ennek a javaslatnak előterjesztésével a kormány igyekezzék szerves egységbe foglalni mindazokat a rendelkezéseket, amelyek eddig szétszórtan, már alig áttekinthető formában tartalmazzák a javaslat tárgyát képező különböző kérdéseknek imigy-amugy ideiglenesen történt rendezését. Rendeletek, utasítások, rezolucziók, a különböző törvényekbe beiktatott mellékszakaszokban foglalt pótrendelkezések egész sorozata áll ma már érvényben, amelyek együttvéve azonban még mindig nem alkalmasak arra, hogy kimerítsék azt az anyagot, amelynek rendezését ez a törvényjavaslat tűzte feladatául. A javaslat részletes fejtegetésével és az összes részletek ismertetésével nem szándékozom a t. ház türelmét fárasztani. Hiszen azok, akik a t. ház tagjai közül behatóbban foglalkoztak ezzel a javaslattal, méltóztatnak látni, hogy alig van az ellátás területén egyetlen olyan pont, amelynek a tekintetében ez a javaslat ne igyekeznék a lehető legmesszebbmenő lojalitással, humanizmussal és szocziális érzékkel segíteni a bajokon. Ha nem is foglalkozhatom minden részlettel, mégis bátorkodom megemliteni.hogy ez a javaslat megszünteti azt a diszparitást, amely eddig fennállott a tartalékos és a nemtartalékos tisztek között, továbbá megszünteti azt az állapotot, hogy eddig C2Íklusok szerint állapították meg a járandóságokat és ehelyett a ténydeges, a valósággal eltöltött szolgálati időt veszi a nyugdíjjárulékok megállapításának alapjául. Ezek mind olyan újítások, amelyek szükségesek voltak ahhoz, hogy azokra a javaslatban foglalt egész rendszert fel lehessen építeni. A javaslat beosztása szerint teljesen azonos a rendelkezés ugy a tisztekre, mint a legénységi állománybeliekre vonatkozólag és a tiszteknél a tartalékosok ép ugy szerepelnek, mint a ténylegesek. Az egyetlen különbség az, hogy a legénységnél nincs lakbérpótlék. Az illetmények, amelyek a katonai szolgálatot teljesítő egyénekre megállapittatnak, ezen javaslat szerint a következők : nyugdíjjárulék, sebesülési pótlék, lakbérpótlék, rokkantházi ellátás — és pedig két kategóriában — és végül halálozási évnegyeddij. Közbevetőleg megemlítem, hogy a rokkantházi ellátásnak az a módja, amelyet a javaslat most, mint újítást inaugurál, hegy t. i. a rokkantak nemcsak rokkantházakban helyezhetők el, hanem magánosoknál, a család körében, az illető község kebelében, ahova tartoznék és az ellátásban részesülő ott megkapja azt a járandóságát, amely őt a törvény szerint megilleti, anélkülhcgy a rckkantházi ellátást kellene igénybe vennie magában a rokkantházban : egyrészt az elhelyezésnek olyan fizikai megkönnyítése, másrészt az illető helyzetének szocziális szempontból olyan megkönynyitése, amely igazán számottevő ujitás és minden szimpátiánkra méltó megoldás. (Helyeslés.) Mielőtt a javaslattal mint szerves alkotással foglalkoznám, bátorkodom megemliteui, hegy a javaslat lényegileg "— legalább látszat szerint — ellentétben állónak látszik a törvényhozásnak egy korábbi állásfoglalásával, amelyet akkor tett magáévá, amikor az 1915. évi XV. törvényozikket megalkotta. Az említett törvény ministeri indokolása ugyanis annak idején a következő kijelentést tartalmazta (olvas a) : »A katonai ellátások megfelelő felemelésére ezidőszerint gondolni sem lehet, mert ez a kérdés mérlegelés és eldöntés tárgyává
