Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.

Ülésnapok - 1910-828

828. országos ülés 1918 törvényjavaslata tárgyalás alá vétessék, nem mintha a törvényjavaslat szövegezésének minden részével egyetértenék, hanem hogy a dolog mentül hamarább bizottság elé kerüljön, ahol a részletek megvilágíthatok volnának és kölcsönös kapaczitáeziónak volna 'helye. Hock János: Nem is lett volna szabad elzárni ennek útját. Gr. Apponyi Albert; Ha ez megtörtént volna, akkor már egy etappal közelebb volnánk. Zlinszky István: Megnyugtatná a nemzetet. Gr. Apponyi Albert: Nagyon jól tudom, hogy mindezeknek a mostanig fennállott viszonylatoknak tényleges lebonyolítása a részletekben több időt vesz igénybe, de a nemzet előtt kell lennie annak a visszavonhatatlan törvényhozási ténynek, (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbalul dalon.) amely véget vet minden aggodalomnak a tekintetben, mintha ez akijelentés visszacsinálható volna, mintha ez módosítható volna, mintha erről valamit le lehetne faragni. (Ugy van! Ugy van! a hal- és a szélsőbaloldahn.) Hogy ez megtörténhessék, már nemcsak ebből a szempontból, hanem gyakorlati szempontból is szükséges, hogy legyen egy orgánum, amely Magyarország külpolitikai vonatkozású érdekeit magyar szempontból törvényes hatalommal képviseli. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldahn.) Azután sürgősek bizonyos intézkedések a szorosabb értelemben vett belügyi politikában. Én, amint előre jeleztem, sürgősnek tartanám a demokratikus választási törvénynek ujabb beterjesztését, (Elénk helyeslés <-. bal.- és a szélsőbaloldalon.) egy ujabb appellel, amint ma mondtam, ennek a háznak is hazafiságára és belátására. Hiszen a hazafias szándékot természetesen nem vonhatom kétségbe azoknál sem, akik velem homlokegyenest ellenkező álláspontot képviselnek. De kapaczitáljuk egymást, hogy lássuk azt a nagy helyzetet, amelyben kicsinyeskedéssó válik mindaz, ami osztályozást kíván honpolgár és honpolgár között és erejét veszi annak, hogy a nemzeti erő egyetemére támaszkodhassunk azon nagy feladatoknál, amelyek előttünk állanak. (Helyeslés.) De azonkívül is, amikor kétségtelenül külső befolyások is azon iparkodnak, hogy a magyar állam kohézióját nem magyarajka polgártársainkkal lazítsuk, a legsürgősebb teendő az, hogy azok között és kint is ebben a kérdésben azt a felvilágosító munkát elvégezzük, amelyet oly sokáig, annyi éven át elmulasztottunk, amely felvilágosító munka ha folyt volna, talán nem kaptunk volna ,olyan Wilson-féle jegyzéket, amilyent kaptunk. És azonkívül kell, hogy a nem magyai'ajku polgártársaink között kellő propaganda-munkával ellenhatást gyakoroljunk mindazokkal a hatásokkal szemben, amelylyel őket a hazától elidegenítő értelemben iparkodnak befolyásolni. Hogy erre nekünk van móKÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XLI. KÖTET. október 23-án, szerdán. 441 dunk, hogy erre rendelkezünk a kellő orővcl, arra nézve ma is hallottunk itt egy szép hazafias beszédet egyik románajku t. képviselőtársunktól, Mihályi Pétertől. Találunk mi erre alkalmatos egyéneket, alkalmas embereket, de azokat nemcsak a hivatalos körökből, hanem párttekintet nélkül ki kell választani, valamint ez a feladat maga sem olyan, amely a pártok között korlátokat állit; ki kell választani azokat, akik a legalkalmasabbak, azokat, akik leginkább hozzá tudnak férkőzni annak a nemzetiségnek szivéhez és ezáltal meg kell teremteni az egyetértést. (Helyeslés.) Én nyíltan bevallom, hogy most sok tekintetben egy más kurzust kell követnünk, mint azt, amelynek talán egyik legekszponáltabb képviselője voltam kormányzatomban is és e házban is. Én nem is tartom magamat alkalmatosnak arra, hogy ezt képviseljem. (Tetszés.) Nem kertelek. Azt mondom, hogy ugyanaz, amit csináltunk; a dolog lényegében nem nyergelünk át; a dolog lényegében sohasem fogom megengedni és elismerni, hogy az, amit én csináltam, az elnyomás lett volna, hanem most, hogy ugy mondjam, a nemzetiségi érvényesülés nagyobb mérvének ideje következett be és akkor be kell vallanom nekem, aki az ellenkező kurzust képviselte, hogy ezen igenis tágítani, ezen módosítani kell, meg kell keresni az embereket, akik arra hivatvák, hogy bizalmat keltsenek kint és bent. (Helyeslés.) T. képviselőhá.z! Méltóztassanak nekem megbocsátani, hogyha ezekről a legsürgősebb feladatokról azzal a nyíltsággal szóltam, amelyet a helyzet magával hoz. Volna mindezekről sok olyan mondanivalóm, amit elmondtam volna ennek a háznak, de ma nem' mondhatok el annak a nyilvánosságnak, amelyik idehallgat, amely arról tudomást vesz és amelynek utján olyanok is vesznek arról tudomást, akik előtt nem tárgyalhatjuk ügyeinket. Volna még annyi mondanivalóm, amennyit elmondottam, arról, hogy azt az irányt megjelöljem, amelyen előrehaladva biztosan remélem, liogy ebből a súlyos helyzetből kibonyolódunk. Nem bonyolódhatunk ki természetesen sebek, hátrányok, súlyos következmények nélkül. De én szeretek előre tekinteni. Hogyha azután minden nemzet a nemzetek azon általános szövetségébe azzal, a jóhiszeműséggel és azzal az utógondolatnélküli szimpátiával lép be, amelylyel a magyar nemzet ezt a gondolatot üdvözli; hogyha a mi ellenségeink a helyzetnek rájuk nézve előnyös voltát nem használják ki arra, hogy olyan formai békekötést hozzanak létre, amely ismét csak formula volna, amely azonban számos nemzetben azt az égető óhajt hagyná hátra, hogy bárcsak ettől a kötéstől szabadulhassunk és amely ép ugy, mint a szabadság hiánya az egyes honpolgárokat titkos összeesküvésekre tereli, a nemzeteknek mondvacsinált szövetségében az egyes nemzeteket konspiráoziókra késztetné ezen uj rend 56 .