Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.

Ülésnapok - 1910-828

442 828. országos ülés 1918 ellen, ha az nem alapulna igazságon; ha, mondom, nekünk sikerül a belső kohéziót és egységet megteremtve nemcsak itt, a parlamentben, de az országban, a nemzetben, annak minden rétegében megnyugvást, bizalmat kelteni, a jövő iránt, amely előttük áll, azt a tudatot ébreszteni, hogy ezért a jövőért élni, ezért a jövőért a pillanatnak sanyaruságait elszenvedni érdemes; ha mi ezt teszszük, ha mi ezáltal tényezői leszünk annak a békének, amely ha őszinte, tényleg egy jobb világot teremthet meg az öszszes nemzetekre és a mi nemzetünkre nézve is: akkor bizom abban, hogy mi, akik már öregek vagyunk, ugyan a sanyarú esztendőket fogjuk csak túlélni, de utánunk következnek majd a fiatalok, azok élvezni fogják a szebb, a dicsőbb, a _ biztositottabb Magyarországnak áldásait. (Elénk tetszés és helyeslés a baloldalon.) Elnök: Ki a következő szónok? Pál Alfréd jegyző: Balla Aladár! Balla Aladár: T. képviselőház! A háború és a béke kérdése minden állam kormányzatának homlokterében áll. Ebből a szempontból kívánom én is a jelenlegi kormány és politikai közéletünket megvilágítani. (Halljuk! balfelöl.) Amikor én is a háború és a béke nagy kérdésének problémájával kívánok foglalkozni, egészen más szempontból, egészen más alapon állva teszem azt, mint amilyen szempontból tárgyalták ezt e ház tagjai, amidőn a háborús képviselőház összehívásának a javaslata napirenden volt. Az én tapasztalataim, amelyek egy évtizednél régebb időre terjednek, az én megfigyeléseim és informáczióim egészen más irányt, más alapot vonultatnak fel szemem előtt, mint amilyenről unalomig olvastunk a háborús kormány czenzurázott sajtójában és hallottunk hivatalos és nem hivatalos államfértiaink ajkáról. Mindig azt hangoztatták, hogy ezt a háborút ránk kényszeritették, ránk kényszeritette a nagy szláv áradat, amely ennek az országnak területi integritását veszélyeztette. De mielőtt én a háború okait, keletkezésének körülményeit fejtegetném, egy tényt kívánok itten megállapítani. A háború kitörése idejében és az azóta eltelt majdnem négy és fél év alatt minden hivatalos és nem hivatalos tényező részéről s majdnem kivétel nélkül minden sajtóorgánum részéről csak azt hallottuk és olvastuk, hogy ez a mi háborúnk; Magyarország ezért meg ezért bocsátkozott háborúba, sőt találkozott olyan politikus is, aki ezt a háborút egyszerűen Kossuth Lajos háborújának deklarálta. Nekem, aki ismerem a nemzetiségi kérdést, aki ismerem a Balkán-politikának alakulatait, mondhatom, igen-igen szomorú és nehéz órákat szerzett annak a ténynek megállapítása, midőn láttam, hogy itt vagy nagyzási hóborttal állunk szemben, vagy pedig egy közveszélyes maszlagolással, Bauernfängereijal, midőn Tisza Istvántól és Andrássytól kezdve végig, keresztül a munkapárt legszerényebb képviselőtagján, le október 23-án, szerdán. egészen a Lloyd-épület kapujában álló Werndlpuskás polgárőrig mindenki csak arról beszélt: ez a mi háborúnk és ez csakis a szláv áradattal szemben indíttatott meg. Hát, ha még senki ki nem mondta ebben a házban, én kimondom, hogy ez a háború Ausztria háborúja és nem Magyarország területi integritásának megvédése ezéljából indíttatott. (Igaz! TJgy van! a baloldalon.) Meskó Zoltán: Most is a Grotterhaltét énekelték Debreczenben! (Hosszantartó nagy zaj és felkiáltások a szélsöbaloldalon: Pfuj! Pfuj! Hallatlan!) Kún Béla: Üldözik a magyar katonákat a halseregben. (Hosszantartó nagy zaj a baloldalon és a középen.) Elnök: (Csenget.) Csendet kérek, képviselő urak. Juhász-Nagy Sándor: Ez maga elég volna arra, hogy megbuktassa a kormányt! És ennek asszisztál öt minister! Meskó Zoltán: Báró Szterényi ott van, amikor a Grotterhaltét éneklik. Botrány! Botrány! Hock János: Nem bűnök ezek, hanem ostobaságok. (Folytontartó nagy zaj és felkiáltások a szélsöbaloldalon és a középen: Hallatlan!) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni. Kún Béla: És a király csak Magyarországra támaszkodhatik! (Folytontartó nagy zaj a baloldalon és a középen.) A királynak nincs hazája Ausztriában, csak Magyarországon! És akkor Debreczenben a Gotterhalteval pimaszkodnak! (Nagy zaj és felkiáltások a baloldalon. Elnök csenget.) Juhász-Nagy Sándor: Ki kell dobni az ilyen kormányt! Elnök: Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek csendben maradni. Mentül nehezebb időket élünk, annál inkább kötelességünk megőrizni nyugalmunkat. (Elénk helyeslés jobbfelöl. Nagy zaj a ház minden oldalán.) Vass János: Ezt mondják meg a királynak! Juhász-Nagy Sándor: Hol a ministerelnök? (Nagy zaj és félkiáltások a baloldalon: Hol a ministerelnök ? Szégyen! Gyalázat!) Elnök (csenget) : Kérem a képviselő urakat, sziveskedjenek csendben maradni. Juhász-Nagy Sándor: Nem tárgyalunk tovább ! (Zaj és felkiáltások a baloldalon : Nem szabad ezt tűrni!) Hock János: Magyar a király! Szterényi üti a taktust. Laehne Hugó: Arczulcsajiása a magyar nemzetnek! Zlinszky István : Ezt az eljárást tessék megbélyegezni! Debreczenben a Grotterhaltét éneklik ! Disznóság! Vass János: Nem lesz itt addig rend! (Folytonos nagy zaj a szélsöbaloldalon. Felkiáltások : Hol van a ministerelnök ?)