Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.
Ülésnapok - 1910-828
438 828. országos ülés 1918 október 23-án, szerdán. Ez a parlament már nyolcz esztendő előtt választatott, melynek összekötő szálai meglazultak a nagyközönséggel, amelyben levő többségi viszonyokból egyáltalában nem lehet ma már többé következtetést levonni arra, hogy a nemzeti akarat micsoda, hogy a nemzet mit hajlandó támogatni, mit hajlandó magáévá tenni, mit nem. A nemzet támogatása, a nemzeti erőnek felhasználása nem támaszkodhatik másra, mint magára a nemzetre és a nemzetnek egyetemére. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) nem a nemzetnek egyes társadalmi rétegeire, nem is a nemzetnek anyanyelvi különbség szerint való osztályozására, hanem csak az egyetemes nemzetre minden különbség nélkül, annak összesitett erejére. Ez sem sok mind együttvéve, hogy minket abból a borzasztó helyzetből kivezessen, amelyben most vagyunk. (Ügy van! a baloldalon. ) Hogyha ebben a pillanatban még nem áll módunkban azt az egyedüli igazi módot és utat követni, amelyen a nemzeti akarat megnyilvánulásához juthatunk, t. i. széles bázisra fektetett választások utján, ha ez ma ezidőszerint nem áll módunkban — bár az első erre kínálkozó lehetőséget fel kell használnunk a nemzeti ügynek érdekélten — hát leginkább azzal és egyedül azzal pótolhatjuk ezt a hiányosságot, ha legalább megnyilvánul bennünk az akarat, hogy a kormányzást az egyetemes nemzetnek óhajtásaira, felfogására, szóval az általános ós egyenlő választójogra építsük. (Ugy van! a baloldalon. Zaj.) T. képviselőház! Én tisztelem azokat az aggodalmakat, amelyek e tekintetben felmerültek. De bocsánatot kérek, mik azok az aggodalmak azon szituáeziőhoz képest, amelyben most vagyunk? Gr. Tisza István: Csak rontják a szituácziót! Gr. Apponyi Albert: Sajnos, ez közöttünk az áthidalhatatlan nézeteltérés. De méltóztassanak csak szétnézni Európában, méltóztassanak megnézni azt a nagy átalakulást, amelyen Kémetország és Poroszország keresztülmegy, Poroszország, mely elmaradottabb volt a demokratikus fejlődés tekintetében és amely most minden ellenállás daczára megcsinálja egyszerre a nagy lépést, amelyet tennie kell. S bocsánatot kérek, ott látjuk, hogy azok a körök, amelyek e tekintetben aggodalmakat tápláltak, azt mondják ki, hogy ők ezeket tíz äiS godalmaikat félreteszik és feláldozzák a német nemzet nagy válságos napjai követelményeinek. (Ugy van! a baloldalon.) Mélyen tisztelt képviselőház! En azt tartom, hogy nagyobb horderejű, hazafiasabb cselekményt nem tehetnének azok, akik ilyen aggodalmakat tápláltak, mintha azokat melléje helyeznék a maguk dimenzióiban azon óriási érdekek mellé, amelyek azt követelik, hogy ne legyen áthidalhatatlan ür most a nemzet különböző tagozatai, különböző osztályai között, (Helyeslés balfelől.) ha látnák, hogy azok az aggodalmak eltörpülő kicsinységek azon nagy igényhez képest, hogy ez a nemzet, hogyha már nem nyilváníthatja a maga egyetemében az akaratát, legalább meg legyen nyugtatva aziránt, hogy azontúl azok, kiknek kezében ma sorsának intézése még van, el vannak tökélve arra, hogy egy olyan magyar nemzetet akarnak kibonyolitani ebből a háborúból, amelyben valóban annak minden egyes tagja egyenlő jogokkal fog birni, minden egyes tagja nemcsak a terhekben, hanem a jogokban is fog részesülni. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Ez a remény, ez a biztos kilátás ugy, ahogy pótolná magának a nemzeti akarat megnyilvánulásának ez időszerinti lehetetlenségét. De engedelmet kérek, ilyen nagy szituácziónak, ilyen nagy elhatározásoknak, ilyen nagy felelősségeknek nekimenni nemcsak azzal, hogy egy kisded része a nemzetnek nyilvánította valamikor nyolcz év előtt, ugy ahogy a maga akaratát és hogy az most is mérvadó legyen, hanem nekimenni ugy is, hogy reményt se nyújtsunk, hogy biztos kilátást se nyújtsunk arra, hogy az majd akkor, amikor a lehetősége ennek előáll, — mentől előbb annál előbb — máskép fog lenni, ha az igéretfölcljét még meg sem mutatjuk neki, hanem annak kapuit, az arra való kilátást is zárva tartjuk előtte. (Zaj a jobb- és a baloldalon.) mélyen tisztelt képviselőház, nem tudom, hogyan lehetséges, önként oly nagy szituácziónak nekimenni, mint milyen a mostani. (Ugy van! a szélsöbaloldalon. Felkiáltások : Konokság!) Én, t. képviselőház, teljesen egyetértek gróf Tisza István t. képviselőtársam azon kijelentésével, hogy az ország belső bókéjét és rendjét fenn kell tartani minden körülmények közt, mindenáron, (Helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) és annál szigorúbban és biztosabban, mentül nehezebb, mentül fenyegetőbb a helyzet. Igen ám, de akkor meg is kell teremteni annak feltóteleit, (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) hogy ez a belső rend, ez a belső béke, ameddig csak lehet, minden emberi kilátás szerint, materiális eszközök igénybevétele nélkül a polgárok lelkületében levő egyensúly által tartassák fenn. (Taps a bal- és a szélsöbaloldalon.) És ha proklamálja, — aminél szebb örökséggel nem múlhat ki a világból a czenzusos választáson nyugvó parlamenti rendszer — ha proklamálja azt, hogy amikor meglesz a lehetősége annak, megnyitja az alkotmány és a jogok kapuját minden honpolgár előtt különbség nélkül, ha ezzel biztosítékot ad mindazoknak, akik ma kivül állnak az alkotmányjogok élvezetének, és akik azért a maguk érdekeiket nem látják biztosítottaknak, ha biztosítékot ad mindenkinek, hogy a rekonstrukezió ezen nagy munkájához, sőt remélhetőleg a még most megoldandó nagy feladatok megvalósításához hozzászólhat, ebben érvényesülhet, ha, szóval, a
