Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.

Ülésnapok - 1910-828

828. országos ülés 1918 jogos aspirácziók, érdekek biztosítása tekintetében békés, alkotmányos utón teszszük mindenki elé az érvényesülés lehetőségét, akkor, igenis, jó lelkiismerettel lehet esetleg a rendbontók, az egyes rendzavarók ellen szükség esetén a legszélsőbb eszközöket alkalmazni. (TJgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) De hogy ezt megtehessük, legyen előbb lelkiismeretünk tiszta mindazokkal a rétegekkel szemben, amelyek ma kívül állnak az alkotmánynak, irtsak ki szivükből a keserűséget, amely lehetetlen, hogy bennük ne legyen, (TJgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) ha e rendszer tovább tengését látják maguk előtt. E nagy helyzetben teremtsük meg a lelkek összhangját; fontosabb ez, mint a }>arlamentben levő összhang, (Helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) habár erre is szükség van és meg is lesz a magam részéről mindazokban a kérdésekben, amelyek a mai helyzetből való kibontakozás érdekében felmerülnek. De, bocsánatot kérek, oly lelki fegyelmezettséget, mint magunktól kívánhatunk, akik itt vagyunk, sem nem kívánhatunk, sem nem várhatunk a tömegektől. Ott a mi feladatunk, hogy a lélektan feladatait, a belső megnyugvást, a kohéziót megteremtsük, hogy aztán valóban nemcsak egységes fiktív parlament, de egységes magyar nemzet, mint realitás, nézhessen szembe azzal a helyzettel, amelyben most vagyunk. (TJgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Attól tartok, hogy az az alakulás, amely most létrejön, némileg in peius fogja módosítani a helyzetet és meg is indokolom ezt. Azon t. képviselőtársaim egy része, akik az uj többségi alakulásban részt vesznek és azoknak élén maga a ministerelnök ur, midőn a választási törvény tekintetében azt a megegyezést létesítették, amelyet mi nem helyeseltünk és amely miatt elhagytuk részben a kormányt, részben a kormányt támogató pártot, kijelentette, hogy azért a maga részéről ragaszkodik a jogkiterjesztés nagyobb mértékéhez; a ministerelnök ur kijelentette, hogy ragaszkodik a demokratikus haladáshoz és most az összeolvadás oly igen tisztelt politikai tényezőkkel, amelyek még azt a mértékét is a jogkiterjesztésnek, amelyben végre megállapodtak, túlságosnak találták, azt a benyomást teszi az egész közönségre, mintha ez eltűnése volna annak a szándéknak, mely szándékot akkor a megegyezés pillanatában a ministerelnök ur itt hirdetett. De bocsánatot kérek, vagy nagyon efemer gondolat ez az egyesülés, és akkor még nagyobb mértékben áll rá az a kifogás, hogy formula és csak formula, vagy pedig maradandó akar lenni és akkor ez uj többség többségének akarata lesz benne mérvadó, nem is lehet máskép, (TJgy van! TJgy van! balfelől.) úgyhogy e tekintetben azokat a kilátásokat, reményeket a jövőre, amelyekkel helyettesítenünk kell magát október 23-án, szerdán. l'Ví) a dolgot, magát a tényleges jogkiterjesztést még távolabbra tolja, még bizonytalanabbá teszi, holott a képviselőháznak e tekintetben való egyértelmű állásfoglalása garanczia volna, hogy valóban be fognak teljesülni. Ezek után csak röviden akarok foglalkozni azzal, hogy mit tartok a jelen esetben legsürgősebb teendőnek. (Halljuk! Halljuk!) Nem akarok foglalkozni és nem akarom bírálni az Eszakamerikai Egyesült-Államok elnökének azt az xitolsó, a monarchiához intézett jegyzékét. Csak egyet kívánok a magam részéről is kiemelni és ez az, hogy midőn ő minket a cseh-tót hadviselő féllel — mert nem tudom, hogy az micsoda, állam-e vagy nem — szóval ezzel a tényezővel való megegyezésre utal, akkor bennem az kelt megnyugvást, hogy ez is csak formula, mert a cseh-tót szövetség vagy nem tudom mics°da, ez csak formula s ez nem realitás. Csehország és a cseh nemzet, az igenis egy realitás és semmi okunk sincs nekünk magyaroknak, hogy ab ovo ellenséges álláspontra helyezkedjünk a cseh nemzettel, midőn az a maga sorsát intézni hivatva van. Ez egy realitás, de a cseh-tótság hála Istennek, tisztán egy formula, egy fantazmagória. Az egész háborún keresztül a mi tót polgártársaink a legkiválóbb lojalitást, hősiességet tanúsították a harcztéren. (Altalános élénk helyeslés.) Két hadtestünk van, amelyben a tótság tömegesen van, a pozsonyi és a kassai hadtest. Mindkettő a legkiválóbb haditényekkel ékesítette zászlaját, árulásnak nyomai sem fordultak elő ezen hadtestekben és abszolúte semmi szimptoma sincs, amely azt vallaná, hogy északi megyéink tót lakosságának zöme és tömegei arra vágyódnának, hogy ezen állam kötelékéből kiváljanak. (Igaz! TJgy van!) E tekintetben Wilson elnök ur nagy ellentétbe jutna önmagával, ha tótjainkat odaajándékozná egy vélt cseh-tót alakulatnak, mert a 14 pont után egy későbbi nyilatkozatában kiadott négy pontnak egyike, gondolom elseje, ugy szól, hogy egyetlenegy területet sem szabad önkényesen az egyik állam-kötelékből a másikba áttenni az illető lakosságnak akaratán kívül. Ez egy olyan ügy, amely csak felvilágosítást igényel, hogy amennyiben őszinteség van ezekben a nyilatkozatokban, ez reánk nézve minden veszélyességét elveszítse. Sürgős teendőink közé első helyre teszem én most déli és délkeleti határaink védelmének biztosítását. (Általános helyeslés.) Igenis, mélyen t. képviselőház és mélyen t. kormány, erről azonban nem elég beszélni, lianem itt a legnagyobb erélylyel cselekedni kell, (Taps a baloldalon.) és arról kell gondoskodni, hogy a cselekvés olyan tén3'ezőknek kezében legyen, kik a magyar érdek szempontjából feltétlenül megbízhatok, (Taps a baloldalon.) hogy ez a cselekvés a magyar kormánynak és a magyar par-