Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.

Ülésnapok - 1910-828

S2S. országos ülés 1918 október 23-án, szerdán. 437 kanosunkat is kiosztottuk, szabad-e és lehet-e megengedni, hogy ilyenkor elzárassék az egyedüli ut és mód arra, hogy mi itt belül egymást mégis csak megérthessük? Nem szabad megakadályozni, ha még olyan kemény igazságokat közölnek is, (TJgy van! a szélsőbaloldalon.) sőt ez volna ma az egyedüli ezélravezető eszköz. Mert nem azon fordul meg ma a kérdések eldöntése, hogy önök bármiféle kormány létének megmenthetése czéljából miféle fúziót csínálnak... Kún Béla: Lejárta magát az egész rendszer! Polónyi Dezső:.., hanem ott fordul meg az egész kérdés, hogy — ismétlem és háromszor aláhúzom — nekünk a nemzetiségekkel, nekünk azokkal, akik ellenfeleinknek látszanak, ebben a j kérdésben is meg kell egyeznünk. Hallgassuk ! meg az igazságokat, mondjuk meg véleményün- j ket, ne gátolják azt meg, mert aki azt teszi, az borzalmas felelősséget vesz magára azért, ami el fog következni. Kún Béla: Az hazaárulást követ el! Polónyi Dezső: Meg vagyok róla győződve, hogy a történelemben meg lesz az írva, hogy a magyar nemzetnek még az utolsó perczben sem volt annyi becsülete és lelki ereje, hogy akarta volna a való igazságot megismerni és ennek alapján a megértést létrehozni. Ezt azért vagyok kénytelen elmondani, mert ne feledjék el, hogy a megértésnek be kell következnie, akár akarják az urak, akár nem. Ma még mi is akarhatjuk. j Fényes László: Meg kell érteniök, hogy el kell pusztulniok! Polónyi Dezső". Az ententenak nem lesz I nagy dolog az, hogy jövő esztendőre még három I millió embert bocsásson ide és én nem akarom azt látni, hogy itt idegen katonák tapodják megszentelt földünket. (TJgy van!' a szélsőbaloldalon.) Lássák be, uraim, nem szabad eljönnie annak az időnek, . . . Fényes László". Azonnal békét és azonnal ! pusztuljanak! Polónyi Dezső: . . . amikor erőszakkal kényszerítenek rá. (TJgy van! a szélsőbaloldalon.) i Ezt magunktól kell megcsinálnunk, mert csak i így fogjuk tudni megállani helyünket a nagy nemzeiek sorában. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az ülést délután négy óráig felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széliét Szász Károly foglalja el.) Elnök". Az ülést újból megnyitom. Folytatjuk a pénzügyi felhatalmazási törvényjavaslat általános vitáját. Ki a következő szónok? Hoványi Géza jegyző: Gróf Apponyi Albert!" Gr. Apponyi Albert: T. ház! Bár nem vagyok abban a szerencsés helyzetben, hogy a t. kor, mány iránt politikai bizalommal viseltessem, mégis el akarok térni a rendes ellenzéki sablontól és a politikai bizalom kérdésétől teljesen eltekintve, tisztán az ország jelenlegi súlyos helyzetére való tekintettel, hogy szavazatom, illetve elvbarátaim szavazata semmiféle olyan félreértést ne idézzen elő, mintha az ország j lényeges érdekeinek megvédésében nem akarnánk mindannyian összefogni, az indemnitásről szóló törvényjavaslatot az általános tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés.) Miután azonban ekkép minden félreértésnek elejét vettem, mégis kénytelen vagyok a helyzetet némely kritikus megjegyzéssel megvilágítani, melyeknek terén tartózkodás nélküli őszinteséggel akarok szólni, kell szólnom, mert ez ma az ország iránti kötelességem. S akkor meg kell jegyeznem, hogy sajnos, nagyon téves az a felfogás, mely azt gondolja, hogy a kormány az e napokban végbemenő pártegyesülés s azon tény által, hogy így egy szilárd parlamenti többségre támaszkodik, nyert arra való képességében, hogy az ország ügyeit e súlyos körülmények között sikeresen vezesse s hogy az országra nézve a lehető legkedvezőbb békekötést eszközölje ki. (Igaz! TJgy van! a baloldalon és a középen) Ez, t. képviselőház, tisztán formai cselekmén)'. (Igaz! TJgy van! a baloldalon.) Megengedem, könnyebbé teszi a kormány helyzetét ebben a parlamentben, hogy ugy mondjam a parlamenti sablon, vagy szabály szerint normálisabbá teszi, de a dolog lényegében, abban a körülményben, ami most döntő, hogy a kormány valóban arra hivatkozhassak, hogy az egész nemzetre támaszkodik, ez az eltolódás épenséggel semmi különbséget nem idéz elő, ha csak nem, amitől tartok, in jiejus.. (Igaz! TJgy van! a baloldalon.) Carlyle abban a zseniális munkájában, mely a franczia forradalomnak oknyomozó, hogy ugy mondjam, aforizmákban kicsusosodó történetét irja le, mikor mindazokról a jóakaratú, részben nagyon kiváló férfiak által tett kísérletezésekről beszél, melyekkel a régi rendet, vagy annak foszlányait fentartani iparkodtak, mindig hozzáteszi, hogy jött. az ez és ez, de ez csak formula; ]3edig olyan komoly időkben, mint a minők akkor voltak, formulákkal nem lehet, csak valóságokkal lehet eredményeket elérni. (TJgy van! TJgy van! a baloldalon.') Itt is azt mondom, t. uraim : ez csak formula; formulákkal pedig ma a nemzetnek ügyét megerősiteni, ami fenyegetett érdekeinket, a mi veszélyes helyzetünket orvosolni nem lehet, hanem csak realitással. (Igaz! TJgy van! a baloldalon és a középen.) A realitás pedig semmi más, mint az egész nemzetre való támaszkodás. (Igaz! TJgy van! a baloldalon.) E tekintetben pedig — ismételve mondtam, ne vegyék rossz néven, nem irányul ez senkinek sem a személye ellen a t. túloldalon, — ez a parlament egyáltalában nem nyújtja azt az erkölcsi támaszt, melyre szükség van.