Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.

Ülésnapok - 1910-828

45 828. országos ülés 1918 október 23-án, szerdán. Hiszen így lehetetlenné teszik számunkra, Logy megmondjuk a' nyilvánosság előtt, hogy meggyőződésünk szerint egyedül és csakis a mai kormány — Tisza Istvánt beleszámítva — az oka annak, hogy a magyar nép királyával tökéletesen összeforrni nem tudott. (TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Tetszik tudni, mi lesz ennek a következése? Az, hogy a nép önkéntelenül is arra a gondolatra fog jutni, hogy ez O felsége helyeslésével találkozik és azt fogják ezzel elérni, hogy a trónöröklés rendjének megváltoztatása kérdésében javaslatok kerülnek majd a ház elé. (TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Ünnepélyesen, a leghatározottabban fel kell emelnem .óvó szavamat az ilyen eljárás ellen. Kún Béla: Briganti-poUtika! Polónyi Dezső: Ez előrelátásnélküli, teljesen czéltalan eljárás, amely meglátják, visszafelé fog elsülni. Ez lesz egyedüli akadálya annak, hogy megérthessük egymást; akkor nem lesz jogunk megjelenni a nagy nemzetközi areopag Ítélőszéke előtt, mert nem leszünk méltók arra, hogy a nemzetek nagy családjában, ahol a demokratikus eszméket hirdetik és keresztülviszik, helyet foglalhassunk. Tgy csak a porosz junkerek szövetségesei leszünk, (TJgy van ! balfelől.) ugy fognak velünk is elbánni, hogy nem a megértést, hanem a megbánást, a büntetést és letörésünket fogják követelni. Nem hiszem, hogy akadjon a t. túl-oldal tagjai között egyetlen ember, aki ezt akarná. Ha pedig nem ezt akarja, kérdem, nem kötelességünk-e belátni ezt az utolsó órában és kiküszöbölni ezt a szerencsétlen gondolatot, amely másra, mint kárhozatos rosszra nem vezethet. Meg kell jegyeznem, hogy ugy látszik, a czenzurának ilyetén kezelése nem valami sporadikus jelenség; ez már rendszerré kezd válni. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Be van jelentve!) Elnök: Bocsánat, hogy félbeszakítom a képviselő urat, de szeretném, ha tájékoztatna, hogy hosszabb ideig kiván-e még beszélni? Polónyi Dezső: Csak pár perczig még. (Mozgás és zaj a szélsöbaloldalon.) Elnök: En a ház többi tagjai iránt tartozom annyi figyelemmel, hogy ez iránt kérdést intézzek. (Zaj balfelől és felkiáltások: Hadd beszéljen, szívesen hallgatjuk !) Hegyi Árpád: Akik nincsenek itt, azokra nem kell tekintettel lenni! Polónyi Dezső: Készséggel alkalmazkodom a figyelmeztetéshez, de ismétlem, szolgáljon mentségemül, hogy ily rendkívüli időkben és rendkívüli körülmények között igazán rendkivüli tények jutottak tudomásomra, amelyek szükségessé teszik, hogy azokat néhány szóval a ház elé hozzam ós még pár perezre szives figyelmüket igénybe vegyem. (Zaj. Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek csendben maradui. Nekem kötelességem a képviselő urat figyelmeztetni, hogy amennyiben még hosszabb ideig kivan beszélni, beszédének folytatását délutánra halaszsza. (Helyeslés jobbfelöl.) Fényes László: Azóta már be is fejezte volna! Polónyi Dezső: Méltóztatott észrevenni, hogy szándékosan megrövidítettem felszólalásomat és most már csak pár perezre kérem még szives türelmüket. (Halljuk! Halljuk!) Mondom, ez már kezd rendszerré válni. Kezemben van az »Ember« czimü hetilap egy példánya, amelyben »Lékay János, Tisza merénylője* czimmel czikk jelent meg, amely határozottan helyteleníti és elitéli azt, hogy Tisza ellen merényletet akartak elkövetni. Kénytelen vagyok egész röviden felolvasni a czikknek azt a részét, amely miatt a czenzura a lapot elkobozta : (Olvassa.) » Becsületszavamra, röstellem, Leitner, hogy — akit csak ugy ismerlek, hogy egy perczig láttalak, amint nyugodtan ültél a széken Krecsányi előtt és vallottál — röstellem, hogy Te, aki olyan okosan vallottál, egykét órával megelőzően azt az ostoba, meggondolatlan dolgot követted el, hogy egy buta revolvert szegeztél Tiszának. Ilyen értelemben Tisza ezredes már régen öngyilkosságot követett el és nincs semmi szükség merényletre.« A végén pedig: (Olvassa.) »A legrozsdásabb browning szerepeltetése is pleonazmus.« Nyilvánvalólag olyan czikk, amely kifigurázza, nevetségessé teszi, miért kellett Tisza István ellen merényletet elkövetni. Akkor a czenzor a királyi ügyész odaáll, rendelkezik, kihúzza . . . Kún Béla: Tisza fogdmegje! Polónyi Dezső: ... ós ennek a szerencsétlen czikknek a szerzője abba a helyzetbe kerül, hogy az ő tisztességes és velem megegyező gondolatait többé a nyilvánossággal nem közölheti. Egyúttal milyen mérhetetlen károkat okoz annak a szerencsétlen lapnak! (TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Ilyeneknek ki vagyunk téve mindig egyes túlbuzgó, czenzorok nem mindig egyforma képességei folytán. Fényes László: Ugy van! Tiszta rablás! Polónyi Dezső: Ezt csak azért említettem meg, mert ebből a két esetből már látom, hogy itt egy rendszer készül és még egyszer fel akarom emelni óvó tiltakozó szavamat. Fényes László: Az őrültség rendszere! Polónyi Dezső: Nagyon kérem a t. túloldal tagjait, tegyék meg a tőlük telhetőt és minden lehetőt most az utolsó perezben, amikor jól tudják, hogy az ellenség minden órában kilométerekkel jön előbbre és nagyon közel áll már az ország határához. Kún Béla: A lapokban az van, hogy kiürítjük egész Szerbiát és akkor Tiszáról még írni sem szabad. Polónyi Dezső: Amikor jól tudjuk, hogy a katonáknak fehérnemű helyett 40 koronákat osztogatnak, midőn a harctérre küldik őket, amikor már utolsó pokróezunkat és utolsó bak-