Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.
Ülésnapok - 1910-828
828. országos ülés 1918 október 23-án, szerdán. .35 csátkozní annak, hogy a czikk tartalma milyen volt. Hallottam véleményeket mellette, hallottam véleményeket ellene. Itt van előttem a szerzőnek, — aki különben nem a gróf Tisza István által annyira nem kedvelt Diner-Dénes József, — hanem dr. Dénes Józsefnek nyilatkozata, amely megmagyarázza, hogy ő épen azt a czélt kívánta szolgálni, hogy lássuk he, hogy nem cseh-tót áramlatok azok, amint értelmezték és hogy a tótok tulajdonkép sohasem akartak csehek lenni. Ezt fejtegettük. (Zaj és mozgás.) Már maga az, hogy itt a kormányhatalom beleavatkozik, a gondolatterjesztésnek a jelenlegi súlyos időkben ilyfajta akadályozása meggyőződésem szerint végzetes következményekkel jár. (Zaj a szélsobalóldálon.) Fényes László: Dobálják a tüzet! Polónyi Dezső: Ahogy ezt csinálják, nem tudom másként magyarázni, mint Tisza István gyűlöletével, hogy ő különösen erre az egyénre, vagy erre a lapra — nem tudom mit vétett ellene — haragszik. Kún Béla: Diner Dénesen keresztül a pártunkat gyanúsította. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Polónyi Dezső: A kormányhatalom, ha oka lenne is arra, hogy ezt tegye egy lappal, amelynek egzisztencziális érdeke az, hogy egy ilyen rendelet vele idejében közöltessék, nem ezt teszi, hanem megvárja, mig az egészen ki van szedve és bekerül a gépbe s akkor megakadályozza, ugy hogy csak ismétlődjék meg ez az eset még egyszer, épen elegendő, hogy képtelen legyen anyagilag fenntartani magát és akkor szegényebbek leszünk egy orgánummal, amely pedig az én meggyőződésem szerint becsületesen és híven szolgálta a magyar állameszmét (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) és hozzáteszem, eddig mindig egyetértettem annak a lapnak hasábjain megjelent czikkek tendencziájával. Hogy jövök én hozzá, hogy azért, mert gróf Tisza István Diner-Dénes Józsefre vagy annak a lapnak szerkesztőjére, Lázár Miklósra haragszik, Wekerle Sándor ministerelnök ur elvonja a lehetőségét annak, hogy ón abból az újságból tanuljak, annak a gondolataival önmagamban vitatkozzam és ha esetleg valamit abból nemzetem javára jónak találok, itt a képviselőházban elő ne hozhassam. T. ház! Ez brutális visszaélés, (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) ez egy szerencsétlen, meggondolatlan politika. (Ugy van! bálfelől.) De hogy mennyire ez, méltóztassanak a további fejleményeket meghallgatni. Hock János: Később megbánta és visszavonta. Minden állítása Tiszának igy omlik össze! (Zaj.) Polónyi Dezső: A lapot tehát vissza kellett venni és be kellett mutatni a királyi ügyészségnek. Tudtommal a kir. ügyészségnek rendelete van arra, hogy mindenre, ami háborús érdekekkel kapcsolatos, terjedjen ki a figyelme, belpolitikai kérdésekkel azonban foglalkoznia szabad, ezeket a czenzura nem érintheti. Fényes László: Ezt csak igérte Wekerle! Polónyi Dezső: Akkor mit tesz Wekerle Sándor urnak czenzorügyésze ? Kún Béla: A. nagy demokrata férfiúé! Polónyi Dezső: Méltóztassék türelemmel meghallgatni, mert nem akartam ugyan a szenvedély hangján szólni, de ami itt történt, az ékesen van dokumentálva ebben az esetben. Azt mondja a vezérczikk: (Olvassa.) »A király itthon. Üdvözöljük a magyar királyt, aki ezekben a nehéz napokban eljött az ő népéhez, "hogy vele érezzen, hogy megjelenésével is dokumentálja, mennyire egynek tudja magát gondokba és aggodalmakba merült nemzetével. Azzal a nemzettel, amelynek fiai négy éven keresztül hősiesen állották a harezot a világ négy táján, összeharapott ajakkal, zokszó nélkül hullatták drága vérüket a rájuk parancsolt hosszú küzdelemben.« »TJdvözöljük a magyar királyt, akinek szeretetében, hódolatteljes becsülésében osztatlan és megbontatlan egész ma is ez a tépett nemzet ; üdvözöljük őt, a béke szelid szemű és melegszivü hirdetőjét, aki, ha útját a szabad hajdúk földjének veszi, szemével láthatja, fülével hallhatja, lelkével ihatja magába ennek a népnek "eddig még törhetetlen hűségét.« »Üdvözöljük a magyar királyt, de üdvözletünk összeforrott a kéréssel: Engedje magához az ő fiait, a nemzetet, a népet, engedje, hogy ezekben a komoly és komor órákban, testéhez, lelkéhez simulva álljunk mellette, üdvözöljük őt és egyben kérjük: kergesse el végre gonosz és lelkiismeretlen tanácsadóit, (Élénk felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ez van kihagyva!) akik hazugságukkal, czinizmusukkal ós gőgjükkel közé és nemzete közé lopták magukat. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Kergesse el Tiszát, akinek puszta személye, jelenléte legnagyobb akadálya a korona és a nemzet őszinte bóketörekvéseinek . . .« Kún Béla: A czenzura ezt kihagyta! Polónyi Dezső (olvassa): ». . . kergesse el Wekerlét, ezeknek a tragikus időknek legkomikusabb bohóczát, kergesse el Buriánt, ezt a múltból — élő anachronizmusként — itt maradt politikai hermafroditát.« (Élénk felkiáltások a szélsobalóldálon : Ezt kihagyták! Ez is hadiérdek'?) Kijelentem, hogy az erősebb kitételekkel politikai küzdelmekben sem azonosítom magamat. Ez stiláris kérdés, ami a dolog lényegére nem tartozik. (Zaj.) De én kiolvastam ebből azt a gondolatot, amely itt az ellenzéki padsorokban kivétel nélkül mindegyikünkben (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) és merem állítani: az egész ország túlnyomó többségében benne ól. (Helyeslés a szélsobalóldálon.) Kérdem, mit akarnak elérni ezzel? így akarják elfojtani a szólás és gondolat szabadságát? így keresik a megértést? 55*
