Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.

Ülésnapok - 1910-827

827. országos ülés 1918 október 22-én, kedden. 409 Ha a háború sérelmeiről akarnék tüzetesen beszélni, akkor napokon át kellene az adatokat felsorolnom. Rettenetes vérpocsékolás folyt, mely nemcsak bün volt a nemzet ellen, de a háború ezéljai szempontjából is dőreség volt, hiszen csak czeruzát és papirost kellett volna kézbe venni és megletetett volna állapítani, hogy ilyen pocsékolás mellett soká nem bírhatják. Gróf Esterházy Móricz képviselő ur indítványt, tett itt egy ízben, hogy a hadseregfőparancsnokságát utasítsák, hogy ne csak akkor tegyen megokoló jelentést, ha egy gépfegyver elveszett, hanem arról is tegyen jelentést, hogy miért veszett el az emberélet, miért látta szükségesnek ezt vagy azt a rohamot, miért volt szükséges átkelni egy folyón, miközben annyi és ennyi ember elhullott. Kinevették. Azt sem tették meg, hogy ellenőrizték volna : mennyi embert áldoz fel a hadsereg, okvetlenül szükséges volt-e az áldozat t Generálisok, akikről kiderült, hog}" a legsúlyosabb betegségben szenvednek, akiknek betegségére előre figyelmeztették a hadvezetőséget, hadseregeket vezettek és előidézték azokat a rettenetes katasztrófákat, amelyek értek bennünket. Sammi érzék nem volt eziránt a kormányban, inert nem volt népkormány, csak a német érdekek, Vilmos császár és a bécsi császár jóakarata érdekelték, hogy mennyi néj> fogy, azzal nem törődött. Ugyanezt a vádat emelhetem ez ellen a képviselőház ellen. Ha egy országgyűlés belemegy a háborúba, nem köteles-e ellenőrizni: hogyan bánnak a hadsereggel, miképen vezetik, hogyan használják fel az anyagot és embert, hogyan bánnak az idegen tisztek a magyar legénységgel ? Hányszor követeltem, de hányszor követelték erről az oldalról többen, hogy parlamenti bizottság vizsgálja a legénység élelmezését és a bánásmódot. Nevettek rajta, nyugodtan leszavaztak, nem törődtek vele. Akarják tudni, miért következett be a katonai összeomlás ? Azért, mert ezek iránt a kívánalmak iránt önök közönyösek voltak. Mikor a katonák látták, hogy legfontosabb életérdekeikkel, családjuk sorsával és éhezésükkel a magyar országgyűlés és a magyar kormány nem törődik, amikor a magyar honvédelmi ministerhez a panaszok százait, ezreit beadták, akkor a magyar honvédelmi minister minden jóakaratával csak annyit tehetett, liogy e panaszokat megfogta, becsomagolta egy levélboritékba s elküldte a közös kadügymimsternek és a hadseregfőparancsnokságnak. A magyar alkotmányos ministernek nincs és nem volt meg az a joga, ami kötelessége is lett volna, hogy kimehessen és nem mint tábornok, hanem mint magyar királyi minister megvizsgálhassa minden egyes hadsereg viszonyait, minden egyes legénynek hovatartozandóságát, sorsát, élelmezését, ahol magyar katona van. Minden panaszt magának a kormánynak és az országgyűlésnek kellett volna megvizsgálnia ; ehelyett semmi közük ehhez nem volt, de nemcsak közük nem volt, érdeklődésük sem volt ezek iránt a kérdések iránt. Lloyd George és minden enteatebeli államférfi 191á-ben hirdette, hogy a háború igen hosszú KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XII. KÖTET. ideig fog eltartani és csak 4—5 év múlva ér véget. Figyelmeztetve voltak a mi államférfiaink. Ugyanakkor — nagyon jól méltóztatnak emlékezni — azt a kijelentést tették : mint a patrul a csárdába, ugy fogunk bememii és rendet csinálni, (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Azt hitték, egy világháború sorsát is ugy intézik, mint ahogy lent a szolgabíró a nép között rendet csinál ; a korbácscsal végigver rajtuk. (Zaj jobbfelől.) Azt hitték, igy fognak bemenni Szerbiába is. Andrics Tivadar : Mit csinált volna maga a szerbekkel? Bocsánatot kért volna tőlük? u Fényes László : Megmondom azt is, mit tettem volna én. Először is nem engedtem volna háborúba menni ezt az országot. De ha már belementem, — most mindig az önök szempontjaiból beszélek — akkor igenis, annak a hadseregnek minden tagjával törődtem volna. Minden ügyét meg keilett volna vizsgálni, nem pedig rendeleteket kiadni, hogy pl. hadisegélyes panaszt nem szabad továbbítani. A ministeriumokban el sem fogadták a hadisegélyes panaszokat. Ki van adva a rendelet, ma is érvényben van, hogy a katonaságnál az éhezés miatt nem szabad a panaszokat továbbítaniuk az alsó parancsnokságoknak. Ezelőtt egy fél- vagy háromnegyed évvel hoztam ezt itt fel a képviselőházban, önök keresztülmentek rajta és nem érdé-, kelte önöket, hogy vájjon csakugyan igaz-e, — mert ha igaz, rettenetes merénylet ez a nép jogai éden és a nép nyomoruságávai szemben. Pedig igaz ez a vád. En tudom a legilletékesebb helyről, nem is merik tagadni. Hát micsoda hadvezetés az, amely a hadvezetésnek legfontosabb kellékeivel semmit sem törődik : hogy a katonaság el legyen látva és sérelmei orvosolva ! Ezen az egyik okon kívül, amely a háborúban a katonai összeomlást okozta, van egy másik, még súlyosabb ok. A németek a maguk katonai fölényében olyan előnyöket értek el, hogy elragadtatták magukat és az egész világ gyűlöletét felidézték. Nem kötöttek békét, amikor békét köthettek volna. Mi, akik nem tettünk egyebet, mint egy felettünk jogtalanul uralkodó kormányzat parancsára odamentünk a különböző frontokra, ott éreztük és most a békekötésnél is érezni fogjuk a minden gyűlöletét azoknak a cselekedeteknek, amelyeket a német imperializmus a világon elkövetett és amelylyel pedig nőnket is majd megfojtott. Képviselő urak, én ki merem mondani, hiszen tavaly is kimondottam : Isten őrzött a német * győzelemtől, mert akkor nekünk végünk lenne. Kóstolót kaptunk a német győzelemből Kérdezzenek meg minden székely embert, mi volt a német felszabadítás. A románok betörése nem volt oly súlyos rájuk nézve, mint a német felszabadítás ! (Ellenmondás jobbfelől.) Juhász-Nagy Sándor : Kirabolták Erdélyt, azt mindenki tudja. (Zaj.) Fényes László : Gazdasági életünk teljes kifosztásával mit követtek el a németek a magyar nemzet érdekei ellen ? És már készültek véglege52