Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.

Ülésnapok - 1910-827

410 827. országos ülés 1918 október 22-én, kedden. sen berendezkedni! Leszögeztél! az egységes középeurópai államot, amelynek Magyaroiszág csak egy értékes kamarája lett volna. Hogy mit jelentett volna osztrák tartománynak és német gyarmatnak lenni egy magyar naczionalista és egy porosz junkemralom alatt, azt csak azok tudják, akik a magyar nép szenvedéseiben résztvesznek. A sors nem akarta, hogy a németek győzzenek és ennek a mi nemzetünknek az a szerencsétlensége, hogy gyorsabb, rohamosabb, szenvedésekkel még telibb az az örvény, amely előtt most állunk. De én bizom a világeszme erejében, amely elől akármilyen nagy győző, akármilyen nagy államférfiú, akármilyen hatalmas ur legyen is valaki, nem zárkózhatik el. Csak ugy győzhetett az entente, hogy bizonyos emberi igazságok, emberi eszmék uralták hadseregeit. A mienket nem uralták : vesztettünk. Az ő lelküket ezek az emberi eszmék átitatták : győztek. (Ellenmondás jóbbfélől. Felkiáltások: Igen, a gépek és szerecsenek ! Elnök csenget.) Ezek az emberi eszmék nem fogják engedni, hogy a naczionalista és imperialista politika kerekedjék felül, hanem igenis, minden huzavona daczára annak az igazságos békének kell elkövetkeznie, amely lehet, hogy fájdalmas a mi nagy álmainkra, de én végre megnyugszom abban, hogy minden nemzet fejlődésének szabad levegőt kell adni, akárhogyan forduljanak is a politikai konstellácziók, mert a világveszedelem erejének nem lehet ellentállni. Azért mondtam múltkori beszédemben, mikor az élelmezés itthontartását sürgettem, hogy le kell tenni a régi ideológiáról, közjogokról, 67-es törvényekről, mert ezek mind beleestek a háború viharába ; ezek nincsenek többé. Álomban él az, aki azt hiszi, hogy ilyen paragrafusmutogatással és történelmi szőrszálhasogatással lehet, jó békét kötni Magyarországnak. Uj igazság, amelynek alapján a magyar nemzet részér

1 megmantlutjük azt, ami ni'gm r.tk.tő, c,fak azon az <gy alapon leh'-t, hogy igenis Magy rországrak kultúrája van, gazdas.'gi és szellemi kultúrája, itt egy nagy magyar nép lakik, 10 milliónál több. melynek az életét meg kell hagyni, levegőt kell neki adni az élethez, ki kell nyitni az utat számára a világ piaczára. Nem lehet elzárni, nem lehet ezáltal uj nemzeti sérelmeket uj nemzeti elnyomatást okozni Európában, mert akkor Európa továbbra is tűzfészke marad a világnak. Csak ez az egy alap az, amelyen mi tárgyalhatunk. De hogy erre a térre léphessünk, le kell mondanunk minden régi naczionalista álmainkról. Pekár Gyula : Nem szabad magyarnak lenni többet, ugy-e ? Szégyeljék magukat ! (Zaj és ellenmondások a baloldalon.) Fényes László : Engedelmet kérek, ne tessék szavaimat elferdíteni. Pekár Gyula : Ezt mondta ! Most mondta ! (Zaj és elknmondások a baloldalon. Elnök csenget.) Fényes László : Bevallom őszintén, hogy az < gyetlen kérdés, amiben magam is bűnösnek és hibásnak látom magamat, a nemzetiségi kérdés. Én is más állásponton voltam, de keserű szenvedé sek rövid idő alatt megtanítottak arra, hogy állásponton helytelen volt. Ezt nyíltan, őszintén beismerem és levonom a konzekvencziáit. Mert jó magyarnak érzem magam, mert fanatikusan szeretem a fajtámat, azért vallom, hogy igenis a fajtámnak sincs több joga, mint a többi nemzetnek. (Helyeslés a baloldalon.) Lovászy Márton : Egyenlő jogok ! Fényes László : Egyenlő jogokat kel] adni ezen országban mindenkinek, egyenlő jogokat az ország minden lakosának . . . Pekár Gyula (közbeszól). Juhász-Nagy Sándor: Hiszen maga is elfogadta a Wilson 14 pontját ! Pekár Gyula: Igen, kényszerűségből! De önök előre elfogadták. (Zaj és derültség a baloldalon. Elnök csenget.) Fényes László : Ismétlem, egyenlő jogokat és egyenlő életfeltételeket kell adni gazdasági, szellemi téren és a j>olitikában is mindenkinek. Képviselő ur, most válaszolok az ön megjegyzésére. Lássa, épen azért lehetetlen, hogy önök csinálják a békét Wilson 14 pontja alapján, mert jól tudják Wilson és az entente államok minden tényezője, hogy önök csak csalárdságból fogadják el a 14 pontot. Pekár Gyula : Dahogy ! Tiltakozom ! Fényes László: ... és ott igyekeznek majd kijátszani, ahol lehet. Pekár Gyula: Nem mondtam ! Ne tessék elcsavarni. Fényes László : Ezért mondom, hogy békét kötni csak azoknak van létjogosultságuk, akik igazán és becsületesen hirdették ezt az eszmét, kezdettől fogva, mint gróf Károlyi Mihály és azoknak, akik becsületesen és őszintén tértek rá ezen álláspontra. Azt nem lehet mondani, hogy a felajánlott 14 pontot elfogadom, ellenben gyakorlatilag máskép valósítom meg ezen pontokat. Pekár Gyula : Senki sem mondta. Fényes László : Ez nem őszinte politika, ez a hazugság politikája és hazugság még soha jót nem szült, (ügy van ! a baloldalon.) Áll ez az egyesen emberre és áll ez a nemzetek életére is. Hiszen minden nyomorúságunk, az a szerencsétlenség is, amiben most vagyunk, onnan ered, hogy mi mindig hazugságban éltünk. Pekár Gyula: A megadást hirdették mindig. Elnök: Pékár Gyula képviselő urat kérem, ne méltóztassék a szónokot közbeszólásaival za várni. Kún Béla (közbeszól.) Elnök: Kun Béla képviselő urat kérem, szíveskedjék csendben maradni. VaSS János: Hát ott miért tárgyalnak ? Elnök: Vass János képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni és ne tessék az elnököt utasítani. Fényes László : A lemondást önök hirdették Bécscsel szemben ! Súlyos nemzetiségi bűnök terhelnek bennünket. Az egyetlen lehetőség : nemzetiségeinkkel mint egyenjogú tényezőkkel ki-