Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.
Ülésnapok - 1910-827
827. országos ülés 1918 október 22-én, kedden. 407 vitte bele a népet a háborúba, mert maga a nép sohasem akart háborút és amikor ott volt a harcztéren, verekedett csak becsületből, mer feleskették, mer oda vitték az ellenség elé, de a magyar népnek semmiféle érdeke ezen a világon ebben a háborúban nem volt. Kénytelen, kelletlen ment a háborúba, kénytelen-kelletlen, de becsülettel állta meg ott a helyét. Ezt különösen le kívánom szegezni akkor, amikor azt mondják, hog} r a magyar nép egyöntetű lelkesedéssel ment bele a háborúba. Nem igaz. A magyar nép nem lelkesedett a háborúért; a magyar nép lelkesedett a saját testvérei véréért és akkor, amikor azt látta, hogy egyik, vagy másik hadsereg megtámadja a magyar hadsereget, a magyar legénységet, annak védelmére ment, hősiesen, becsülettel verekedett, de soha én katonától nem hallottam, — pedig sok magyar katonát megkérdeztem még 1914-ben, tehát a háború első évében — hogy valaki tudta volna, miért verekszik másért, mint saját testvéreinek biztonságáért. De ennek a biztonságnak a veszélyeztetése nem abban állott, mintha ő Magyarország területét féltette volna, mint a kormányférfiak és Ausztria és a dinasztikus hatalom féltette Magyarország integritását, hanem egész egyszerűen védte a testvérei és saját életét, miután már odakényszeritették a háborúba. A hangsúlyt az odakén3 7 szeritésre fektetem. Amikor a magyar nép sorsáról volt szó, mikor népek milliói fölött döntöttek, mindig csak egy- vagy kétszázezer ember érdekéről, hatalmáról és előnyeiről volt szó. A nagybirtokok, nagybankok, a tőke szabadságáról volt szó Magyarország szempontjából, egyébként pedig igenis a német imperialista hatalom érdekében rendelték ki az osztrák hadsereg közé vegyitett magyar hadsereget. Mert jól vigyáztak reá, nehogy magyar hadsereg leg)'en valahol együtt, s azért egy-egy helyre csak néhány magyar ezredet tettek, s rögtön közé tettek osztrákokat, cseheket, szlovákokat és egyebeket. Ismétlem : ne méltóztassanak arra hivatkozni, hogy a magyar nép akarta ezt a háborút, mert a magyar nép nem akarta. Ha a magyar nemzetet önök kisajátították egynéhány százezer ember részére, azok részére, akik választók, akik a kormányhatalom vagy az adminisztrácziós lépcső valamely fokán állhatnak, vagy pedig akiknek jogtalanul nagy anyagi érdekeltségük volt ebben az országban, akkor mondhatják azt, hogy a magyar nemzet akarta a háborút. De én magyar nemzet alatt a népesség egészét, a milliókat értem, azok pedig nem akarták a háborút. Ezt nekünk nem lehet eléggé konstatálni. A kormányzás nemhogy megoldotta volna a nemzetiségi kérdéseket 1867-től 1914-ig, de mindinkább kiélesitette azokat. Előidézte a nemzetiségi kérdés elmérgesitését a magyar autokrata uralom, amely a népet azért tartotta butaságban és rabszolgaságban, azért tartotta a saját korrupeziójában, hogy ne legyen más, mint engedelmes eszköze a magyar uraknak, a magyar autoläxata uralomnak. (ZJgy van! a szélsőbáloldalon.) A népesség egyformán, a magyar ép ugy, mint a román, a tót vagy a szerb, érezte a magyar adminisztráozió rettenetes bűneit. Állítom, hogy a magyar nemzetiségi kérdést elsősorban a magyar adminisztráczió rettenetes bűnei idézték fel a fejűikre. Azok tették lehetővé az izgatásokat, ha önök azt mondják, hogy izgatók jöttek ide. Csak ott lehet az izgatónak ereje, ahol az izgatás igazságra talál. Ha az az izgató azt mondta, hogy hogyan bánik veled a jegyző, a szolgabíró, az alispán, akkor az a nemzetiségi földmives nem azt tekintette, hogy hiszen a magyar földmivessel épen ugy bánik, csak azt látta, hogy ő vele a magyar urak hogyan bánnak. Természetes, hogy minden egyes magyar adminisztraczionális bűn ostorcsapás volt a nemzetiségi népre, még pedig abban az irányban, hogy a nemzetiségek az idegen államok felé fordítsák tekintetüket. Nem látták a magyar urak azt, hogy köröskörül vagyunk véve olyan államokkal és állami alakulatokkal, amelyekben erős soviniszta fejlődés iránt való törekvés van és ha rosszul bánnak azzal a néppel, amely itthon ugyanazt a nyelvet beszéli, akkor természetszerű, hogy az a nép előbb-utóbb az idegen államalakulat felé fog fordulni. (Ugy van! a szélsóbaloldalmi.) Én ültem együtt fogházban nemzetiségi izgatókkal (Derültség a jobboldalon.) — megnyugtathatom az urakat, hogy párbaj vétségért ültem ; akkor még nobilisán ítélték el a nemzetiségi izgatásokat és államfogházza] büntették, ne méltóztassanak tehát derülni. Igeiig a nemzetiségi izgatók mind azt mondták : Hála Istennek, hogy vannak magyar szolgabirák, jegyzők, van magyar ministerium és adminisztráczió, mert azok nélkül nekünk a nagy szláv államok felé való törekvésünk dugába dőlne. Magyarországon agitácziónkat erre alapítjuk, mert igy igazságunk van és csak az igazság hat. És, azt hiszem, mindnyájuknak, akik vidéken éltek, tudniok kell, hogy mi a magyar adminisztráczió, erőszak és korrupezió. Az erőszak és korrupezió vitte oda az ország idegen ajkú lakosságát, hogy idegen államok felé fordult a szemük, a magyar nemzetet pedig oda vitte, hogy közönyössé lett a közügyek iránt és a közérdeket Csáky szalmájának nézi, amiből mindenki annyit vihet el, amennyit felmarkolni bir. Ezt tanulta a kaputos uraktól, Azért ne csodálkozzanak, ha bárhol vidékre mennek, hogy a magyar kaputos embernek nincs többé hitele, még a jóakaratunak sem, aki igaz szándékkal közeledik a nép felé. Gyanakodva fogadják, mert a mag3'ar föld népe, ha kaputos embert látott, évszázadokon és legutóbb évtizedeken keresztül : mindig csak büntetést kapott, vagy azt tudta, hogy akarnak tőle valamit vagy megcsalják őt. (Mozgás és ellenmondás.) Matta Árpád : Bocsánatot kérek, ez nem mind igaz. Hogy lehet ilyet mondari 1 Fényes László: Igenis vannak kivételek, de a maga egészéber, fájdalom, igy van.
