Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.
Ülésnapok - 1910-827
827. országos ülés 1918 október 22-én, kedden. 387 kérdése olyan., mint a Sybillák könyve,fminden nappal minden elmulasztott alkalommal drágább lesz. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Talán még lehetne gondolkodnunk arról, hogy a finish ez utolsó izgalmas napjait és heteit nyugodt lélekkel hallgatva és tűrve viseljük el, ha az nem történt volna meg, hogy különösen a háború elején, de, később is, a mi hadvezetőségünk szükség nélkül és szükségen felül messze határig a nemzet vérét és emberanyagát nem tdmélte eléggé és túlságosan igénybe vette azt. (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ott állunk, hogy nem tudjuk azt, hogy a históriában nem ismétlődik-e az, ami az első balkáni háború után történt, hog}^ alig egy-két esztendővel azután hogy a fegyverek lepihentek, az egész Balkánt az elsőnél még borzalmasabb, véresebb világesemény reszkettette, rázkódtatta meg. Mi nem tudjuk e pillanatban, hogy a következő két, három vagy öt esztendőben nem lesz-e szükség a magyar nemzetnek minden izomszálára, minden idegére, és minden férfiára, hogy a saját maga nemzeti czéljaira áldozatot hozzon, hogy a saját maga földjét magának megtartsa. (Igaz ! Ugy van ! balfelöl.) Nekünk, mint kis nemzetnek, melynek testvérei nincsenek, melynek szövetségeseiben nem lehet teljesen bíznia, szükségünk van arra, hogy a rendelkezésünkre álló kevés nemzeti erővel ugy takarékoskodjunk, ahogy csak lehetséges. Egy bizonyos idővel ezelőtt, mielőtt a franczia haicztéren ki nem derült volna, hogy az egyensúly ott labilis, azelőtt, talán — én is elmondom egész nyiltan — vétség lett volna a közös hadiérdek ellen, ha igy beszélünk. Ma azonban igy kell beszélnünk, mert azt hiszem, hogy ebben az érzésben, gondolkozásban és felfogásban Németország népének túlnyomó nagy többségével találkozunk. A Scheidemannok, Erzbergerek, Friedbergek kormánya és pártjai hasonlókép gondolkoznak, épen ugy, mint mi és meg vagyok győződve, hogy nem a szövetségi hűség, nem a hálakötelezettség elleni vétségnek, hanem a politikai bölcsességnek fogják azt tekinteni . . . Kún Béla: Az életfentartás ösztöne ez ! (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Huszár Károly (sárvári): ...és ők maguk fognak örülni, hogy a magyar nemzetnek ez az élnivág}^ és élni akaró egészséges hangjai a határokon túl eljutnak Németországba is, mert ott meg fogják erősiteni azt a kormányt, mely épen a békének a kormánya és ezáltal lehetetlenné teszi mindazoknak aknamunkáját és méTegkeverését, akik még most is a háborúnak, nézetem szerint ma már teljesen czéltalan és haszontalan, folytatását követelik. (Igaz! Ugy van! balfelől.l Én nem vag)rok entente-barát és nem is lehetek az azért, mert az én lelkemben és elmémben az entente nem ugy él, mint szabad népeknek a társasága, hanem az entente fogalma alatt én egy harczi és hadi szervezetet értek és gondolok, amely ma még ellenünk harezban van. Ennek az entente-nak én nem vagyok barátja, nem lehetek barátja, mert ez az entente és ennek népei nem számoltak le még a saját maguk háborús uszitóikkal. Azt már látom, hogy Németországban egy uj világ keletkezik, de nélkülözöm még itt Magyarországon ezt a rezsim-változást, és nem látom a franczia, angol és olasz népeknek elszántságát sem, hogy azon kulturbestiákkal leszámoljanak, akik saját országuk népét vágóhidra viszik, mikor ma már egészen felesleges és haszontalan dolog az ő részükről is e háborúnak további forszirozása, nem látom még ezeknek a népeknek hatalmas felkelését és erős akczióját, hogy a kormányról elseperjék azokat, a kik a háborút vezetik és viszik és azt befejezni nem akarják, és akik okai annak, hogy egész Európa egy tömegsirrá, kórházzá, rokkantteleppé alakult át. Addig nem lehetek ententebarát, mig a fegyverek küzdelme meg nem szűnt a hareztéren. A szimpátia a nemzetek és szabad népek iránt majd meg fogja találni a maga útját, mihelyt a fegyverek zöreje elnyugszik. Ebben a pillanatban azonban arra kell törekedni, hogy minden népben megcsináljuk a lelki leszerelést. Nem az az első dolog, uraim, hogy a fegyveres leszerelés megtörténjék, hanem az emberiségnek a háborús pszichózisból való kigyógyitása az egész vonalon, hogy az emberek végre-valahára eszméljenek rá arra, hogy a világ nagy problémáit, a nemzetközi nagy kérdéseket nem a fegyverek nyers erejével, erőszakkal lehet csak eldönteni, hanem ahogy magánjogi viszályokat és perlekedéseket bi r óság előtt kell eldönteni, hasonlókép egy olyan állapotot és világot kell teremteni, hogy minden népnek meg legyen a módja arra, hogy a világ népeinek Ítélőszéke elé vigye el a maga ügyét és ott keresse igazságát. Sürgős ez a békekötés ; nem nekünk magyaroknak sürgős és nemcsak nekünk sürgős, hanem egész Európának és az egész czivilizácziónak, mert vagy megköti az európai polgári társadalom a békét, napok, hetek, vagy hónapok alatt, vagy pedig elkövetkeznek az orosz események egész Európában. A burzsoáziának, a legitimitás alapján álló pártoknak, kormányoknak és fejedelmeknek ez az utolsó alkalma, hogy megkössék a békét, mert ha nem teszik a kormányok, parlamentek, diplomaták és fejedelmek, akkor megkötik a békét ugy, amint Oroszországban történt, a tömegek. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ha pedig ez megtörténik, attól félek, egész Európában az a felfordulás, az a barbárság, az az óriási katasztrófa következik majd el, mely nagyobb baj még a háborúnál is és el fogja pusztítani a modern kultúrát. Nincs más választás, a béke megkötése és a népek szövetsége az eg3 r edül lehetséges ut, melyre már 1915-ben hivta fel a pápa a fejedelmek és a népek figyelmét, de akkor gunymosolylyal ment el mellette a világ, egyedül a mi királyunk volt az, aki olyan választ adott a pápa szózatára, mely az emberiség történelmében mindig fényes lap lesz. Választania kell a világ49*
