Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.

Ülésnapok - 1910-827

827. országos ütés 1918 találják meg a népek szivét; ki kell cserélődniök azokkal, akiknek lelkében szent meggyőződés az örök béke; akiknek tisztánlátását a háború füstje meg nem vakította. Minden országban vannak iljen tartalékállamférfiak, akiket gondolatviláguk, tisztánlátásuk, sőt talán jó szerencséjük megóvott a bábom eredetétől és vezetésétől. Ezek azok a politikai tartalékhadak, akiket most sorompóba kell állítani. Ezek vannak predesztinálva most egy megértéses világbékére. A mostani politikusoknak pedig nincs más feladatuk: az előkészítés és puhatolózás.« Igaza van. Nem elég fogcsikorgatva békét kötni. A nemzetek lef egy vérezését meg kell előznie a politikusok szikében a békés leszerelésnek is. (Ugy van! balfelöl.) Békét csak az köthet, akinek kezében állandóan ott lobogott az a fehér zászló, hogy azt ráteritse ötéves szenvedései után a nemzet nyomorára és sebeire. Ma uj eszmények, uj emberek kellenek s nem bebalzsamozott hazugságok. (Ugy van! balfelöl.) Ma nem nagyhatalmi hóborttal kell politikát csinálni, hanem a népszabadság megértésével, a tiszta demokráczia jelszavával. Prófétákra van ma szükségünk, akik bele tudnak illeszkedni a jövendőnek eszmeáramlatába, akik hiszik, amit mondanak. Prófétákra, akik égbenéző szemmel állanak a jövendő oltártüze előtt, mint Mózes állott egykor az égő csipkebokor előtt. Prófétákra, akik a tűznél életet és vért áldoznak, nem j^edig a maguk kicsiny pecsenyéjét sütögetik (Ugy van! bal felöl.) Uraim! Önöké volt a múlt. Ez a múlt gyászlappal fog a magyar történelembe bevezettetni. Tűnjenek el e múlttal, mert minden erőszakolása a régi rendszernek csak terror és én megjövendölöm önöknek, ez csak kísérlet, amely véresen fog összeomlani. Aki a történelem szellemét ismeri'és látja, hogy ott magasabb erők mozgatják a világot, azok az órakerekek, amelyek elrejtetten dolgoznak titkos rugókkal és mi ennek csak az óramutatói vagyunk, az jól tudja, hogy az isteni törvényeket ugy a természetben, mint az erkölcsi világban nem lehet feltartóztatni. Az Aljjesekben, ha a sziklahasadékba egy pár csepp beleszivárog, jön a fagy, szétrepeszti a sziklát. Az a néhány csepp viz? Nem! A benne rejlő természeti törvény. Ezt a törvényt kell megérezni a népek lelkében, ezt az eszmeáramlatot, az isteni haladás törvényéi amely megy előre és legázolja az útjába állókat. Önöké a múlt egy korszaknak hibáival és tévedéseivel. A r jövő a szabad és független Magyarországé! (Élénk tetszés, helyeslés és taps a baloldalon. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: T. ház! Hock János képviselő ur imént elhangzott beszédének első részében egy általánosságban tartott, de igen súlyos vádat emelt, amikor azt mondotta, hogy a feliratot a képviselőház szőnyegéről elsikasztották. Engedje meg a t. ház, hogy egész röviden konstatáljam, hogy ón azon ülést megelőzőleg, KÉPVII. NAPLÓ. 1910—1915. XLT. KÖTET. október 22-én, kedden. 385 ' amely ütésen ezen felirati javaslat előterjesztetett, és épen ő általa felolvastatott, gróf Károlyi . Mihály képviselő urat, akihez az ülést megelőzőleg az elnöki szobában szerencsém volt, előre figyelmeztettem ós felvilágosítottam, hogy ahhoz, hogy a határozati javaslat a ház által tárgyal. ható legyen, be kell jegyezni az inditványkönyvbe. (Felkiáltások balfelöl: Be volt jegyezve !) A második tudomásom szerint be van jegyezve, de az első nem volt. Hogy tehát ez nem került tárgyalás alá, az tisztán ezen formális okból történt és senki ellen ezért nem lehet azt a vádat emelni, hogy ezt a feliratot eltüntette volna. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Az ülést délután három óráig felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Szász Károly foglalja el.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Folytatjuk az általános vitát. Ki a következő szónok? Hoványi Géza jegyző: Huszár Károly (sárvári). Huszár Károly (sárvári): T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Talán sohasem tanácskozott még viszontagságosabb és válságosabb állapDtok között a magyar képviselőház, mint a mostani időkben. Ez mindnyájunknak kötelességévé teszi, hogy mindenki a legnagyobb őszinteséggel, leplezetlenséggel, saját legjobb meggyőződése s lelkiismerete szerint mondja cl mindazt, amiről azt hiszi, hogy azzal nemzetének, országának, népének, királyának szolgálatot tesz. T. ház, a háborút elvesztettük. Ezt nem mi mondjuk, hanem azok, akik a háborút vitték. En azonban azt mondom, hogy a magyar katonák nem vesztették el a háborút; a magyar katonák a háborút kivül végigküzdötték s erejükkel, hősiességükkel és vitézségükkel képasek voltak a háború borzalmait és pusztításait a magyar tűzhelyek környékéről eltávolítani. A háborút azonban mégis elveszítettük, de nem mi, hanem a német szájhősök vesztették el, (Igaz! Ugy van ! balfelől.) azok, akik a háború kezdetén és a háború első stádiumában a leglelkiismeretlenebbül. minden önkritika nélkül arról beszéltek, hogy »wir werden den Feind in den Boden stampfen«, »w'r werden d=n Feind zerscbmettern«, »wir werden den Frieden mit den Spitzen unserer Bajonette diktieren!« Azok az alldeutsch szájhősök, akik így beszéltek, maguk ellen lázították az emberiségnek egy olyan koaliczióját, amilyent még a világhistória nem látott. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A magyar katonaság, amely a hareztéren állott, több véráldozatot hozott ebben a négy esztendőben, mint amennyit ezer esztendeje hozott itt az egész magyarság különböző nagy háborúiban. Vitézségben is produkált annyit, hogy mindazok a hősi tettek, amelyek iskolakönyveinkben a vi49