Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.
Ülésnapok - 1910-827
3ft4 82?. országos ülés 1918 mert lehet ő élelmiszerkérdésekben, sőt lehet egyéb más dolgokban is fő-főudvari szállító, de a magyar kabinetek liforálásában nem. (Ugy van! a szélsőbaloldalon,) Már most kérdem, mit szólnak önök az olyan demokratikus kormányzathoz, ahol a ministeriumban, ugy-e, herczeg Wíndisch-G-raetz képviseli a legfőbb demokrácziát, (Derültség a szélsőbalul dalon.) ahol a király és a nemzet közé ékeli magát illetéktelenül és végzi azt a Penelope-munkát, hogy amit mi nappal szövünk, azt ő szépen felhorgolja és felszedi. Ha még mint ministerelnök tenné ezt meg. értem, mert mégis van rá jogcdme, de t. barátaim, ezek az urak nem kariatidok, amelyekre a trón támaszkodhatik, hanem papirmasék, amelyek csak addig czifrák, amig a trónon ragyoghatnak. Ezek az urak csak vékony hártyák, amelyekre építeni nem lehet, amelyek beszakadnak és sáros lesz a lábuk. Ezek az urak egyszerűen nádszálak, amelyek, mihelyt valaki rájuk támaszkodni akar, a kezükben összetörik, (Ugy van! a szélsőbaloldalion.) Elég volt a kísérletezésből! Tessék visszavonulni mindazoknak a vezető politikusoknak, akiknek emléke és múltja összeforrott a kiegyezéssel, összeforrott a német szövetséggel, akik politikai tekintélyüket és erkölcsi súlyukat-arra használták fel, hogy a nemzetet bevezessék egy örvénybe, ahol sár és vér kavarog. (Ugy van! a szélsőbaloldalon). Hát tessék megmondani nekem, vájjon reá bizhatom-e a zászlót azokra a kezekre, amelyek azt a zászlót már elejtették? Mondják meg, uraim : a szabad kereskedelemnek nagy elveit ugyanaz a minister fogja majd a világforgalomba beleilleszteni és képviselni, aki a salzburgi egyezségekben a megszorított vámközösséget képviselte? (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon). A bukaresti béke revízióját ugyanaz a minister fogja majd ellenjegyezni és aláírni, aki ott az anneksziós politikát és a határkiigazitást képviselte? Uraim, a tollat össze lehet törni, az nem baj, de a kezeket is ki kell cserélni, mert a toll csak azt teszi, amit a kezek parancsolnak. Ezért szóltam én itt közbe gróf Apponyi Albert felszólalása alkalmával, hogy az a rendszer, hogy bizonyos elvek hirdetőit felváltsák ugyanazon elvek ellenségei, tulajdonképen csak fejetetejére állítása a parlamentarizmusnak. A rendszer váltógazdaságot követel. Miben áll ez ? Minden értékes tehetséget a nemzet javára kifacsarni mint a czitromot a kotlettre, és csak az lehet egy nemzetnek igazán hivatott vezére, aki bizonyos elvet képvisel, vele áll és vele bukik. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) De hogy az, aki a politikai küzdelemben pőrére lett levetkőzve és nincs többé egy szál ruhája sem, odamenjen és ellopja a másiknak ruháját és abban parádézzék: ezt az álláspontot én nem tudom elfogadni. (Helyesles a szélsőbaloldalon.) En kérdem a nemes grófot, akit nemeslelküsége október 22-én, kedden. sokszor tévútra vezetett, mert könnyen megtévesztették, mondja meg nekem, hogyha családtagjai közül egyiknek élete veszedelemben forog és orvost hiv, legyen az bár háziorvos, de a diagnózist eltéveszti, vájjon a végveszedelemben kezére bizzák-e annak a másik orvosnak receptjét, aki a diagnózist helyesen állapította meg, vagy azt mondják-e ennek: uram, te ismerted fel a bajt, te kezeld. Ha egy életet, ha családom egy tagját, akinek élete kedves nekem, így védelmezek, ha azt körülbástyázom mindenféle biztosítékokkal, akkor kérdem, hát egy nemzet élete, nem drágább-e? (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Bizhatjuk-e a nemzetet kísérletező kezekre, egyszerű kuruzslókra, akik politikájukkal nyomorba, a nemzeti életet hínárba vezették? (Igaz! t Ugy van! a szélsőbaloldalon.) T. uraim! Én azt hiszem, egy vezető politikus nem tévedhet, egy vezető politikus csak bukhatik. Ezt Metternich herczeg mondta Sándor czárnak, mikor ez azt mondotta: beismerem, a közszellem megítélésében tévedtem és most már más politikát akarok csinálni. Erre Metternich gunyosan irta naplójába : akik tévednek és ezt beismerik, azok lehetnek becsületes emberek, de nem politikusok. Egy politikus rendszerének összeomlásával ép ugy önmaga is eltemetteti magát, mint a harcztéren a becsületes liarczos, aki haldokló szemeire lehúzza a zászlót, amelylyel együtt bukott. (Taps a szélsőbaloldalon.) A politikai felelősségnek nálunk nincs más szankcziója, mint ez. Ne legyenek azért önök reakczionáriusabbak Metternichnek Metternich csaknem 40 évig volt teljhatalmú kormányzója a birodalomnak és megbukott, megbuktatta őt 1848-ban a pozsonyi küldöttség, amikor Kossuth Lajosnak bécsi fogadtatása elseperte az abszolutizmust. Ekkor mondta Metternich annak a futárnak, aki a demissziót kozta, hogy mondja meg a császárnak, sokkal nagyobb hatalom előtt vagyok kénytelen meghátrálni, mint ő: a korszellem előtt, amely az uralkodónál is hatalmasabb. így teljesedett rajta, amit Asztalos Pál 1826-ban megmondott a diétán, hogy az lesz a büntetése, hogy badság gyermekei az ő abszolutizmusának sírján fognak felnőni. Azért elég volt, uraim, a kísérletezésből, most már nem lemondó, megalkuvó vezérekre van szüksége ennek a nemzetnek, nem alkalmazkodó jiolitikusokra! Szárnyakra és nem kerékkötőkre! Lendületre van szükségük, amelyet nem rontanak meg a múlt emlékei, ugartörő mélybe hasító ekésekre, akik az eke mellől nem nézegetnek vissza a barázdákban visszahagyott lim-lomokra! Uj világ napja kél, amely nem néz az elpusztult világba s a régi világ izoláltságában. Az uj bort uj tömlőkbe kell tölteni. Lansdowne lord, a legnagyobb békebarát, aki nagyon sokat tett a béke ügyének szolgálatában, a szeptember 11-ike meetingen a következőket mondotta: »]STem a mostani kormányok
