Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.
Ülésnapok - 1910-827
827. országos ülés 1918 boldogulhat, mert tartozik minden ember a benne levő erkölcsi erőt a nemzet érdekében a közélet oltárára odatenni. Meg kell nyitni tehát az ajtót minden szakember előtt, minden képzett ember előtt, mert a nemzetközi versenyben csak igy állhatjuk meg helyünket és sem kiváltságok osztályoknak, sem születési előjogoknak itt a parlamentben nem lehet a szakemberek kárára érvényesülnie. Nem csodálatos dolog-e, hogy mikor én a Tisza István clemokráeziájáról beszélek és ennek a rendszernek demokrácziájáról, altkor előbb czélzásban emiitettem, hogy Magyarország alkotmányos kibontakozását most herczeg WindisehGraetz kezeli. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) Syese abbé, aki valaha mindig csak alkotmánycsinálásokon törte a fejét, megirigyelhetné e friss elmének üdeséget, melyet alkotmányjogi tanulmányok meg nem rontottak. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Az angolnak van erre egy jó szava. A globetretterekre azt mondja, mikor ezek elmennek néprajzi, földrajzi ismereteket szerezni és szeretetreméltó dilettantizmussal kapkodják össze hajózás közben amit láttak, hogy megismerte a világot white the ship was coaling, addig, amig a hajó szenet vett fel. (Derültség a szélsőbaloldalon.) A nemzet legjavát fogadja a király. Egy irtózatos válságnak örvénye előtt áll az ország. Nem tudjuk, hogyan fogunk ebből a Dantepoklából, ahol egymást űzik az árnyak, valahogy kibontakozni. Pető Sándor: Polgárember nem tud oda eljutni! Hock János: Viharedzett kormányosokat fogad egymásután a felség, és ezek csüggedten állnak a helyzettel szemben, nem mernek vállalkozni, mert látják, hogy a kormánykerekek küllői közé idegen kezek nyúlkálnak, amelyek gyermekjátékokhoz hasonlóan épitőkoczkákból fejére akarják állítani a piramist és dejeuner közben gondolnak ki uj honmentő terveket és eszméket. Naponkint olvastuk, hogy kihallgatásra érkeznek politikusok, akiknek conférencierje herczeg v7indisch-G-raetz Lajos, ő beharangoz és kiharangoz, ő a legfőbb politikai impresszárió, ő az aucliencziáknak az a tisztitórostája, amely audienczia után kettéválasztja mi az arany, mi a salak, ő az a filtráló tölcsér, amelyen át a politikai bölcsesség most a Burgba becsöjräg. Mondják meg nekem, szükséges volt, hogy ily válságok idejében a király bizalmas környezetében ő adjon tanácsokat és Deák Ferencz remekművének, az alkotmányjogi törvények megsemmisülése után egy ujabb alkotmányjogi törvény megalkotását az ő zsenijére bizza az ország ? Hiszen fenyegetett minket az a veszedelem, hogy a szakminister ur annyira belelódult a politikába, hogy a ministerelnöki székbe jut. Akkor csakugyan elmondhattuk volna, hogy az ő nagyapja, az a jóhiszemű katona, karddal nem okozott annyi kárt az országnak, mint jóoktóber 22-én, kedden. 383 hiszemü bölcseségóvel a békében ő okozott volna. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Juhász-Nagy Sándor: Ez a Windisch-G-raetz a legnagyobb veszedelem! Hock János: Annyira feltűnő volt ez már, hogy félhivatalos utón látták szükségesnek mentegetni, hogy herczeg Windisch-Graetz tulajdonképen csak reszortügyekben tanácskozik és közélelmezési ügyekben világosítja fel a koronát. Megdöbbenve nézek én ezekre az összekuszált közélelmezési ügyekre, ha naponkint négyszer kell a koronát felvilágosítani! Nem tudom, méltóztatott-e a reszortminister urnak megemlíteni, hogy rémes lépésekkel közeledik Magyarországban az éhség, méltóztatott-e feltárni a korona előtt, hogy akinek kezében lesz tavaszszal a gabona, annak kezében lesz tavaszszal az erő? Méltóztatott-e megemlíteni, hogy ha silány r termésünk mellett Ausztria részére ugy facsarják ki tovább is gazdasági életünket, akkor Magyarország Kánaánjában éhhalál fenyeget? Méltóztatott-e megmondani, hogy nemcsak az hazaárulás, mikor czimborálok az ellenséggel és neki municziót adok, hanem az is, ha a saját j>olgártársaim szájából kiveszem a kenyeret? (Taps a szélsőbaloldalon.) Fényes László : Felakasztjuk! Nem fog kiszökni ! Hock János: Méltóztatott-e megmondani, hogy Magyarország közélelmezése nem lehet rekompenzácziós objektum ministeri tárczákért? Mindnyájan tudjuk, hogyha békekötést is érnénk el mielőbb, amit az Isten adjon, Amerika hajóvisszaszállitása folytán a tonnagetartalom csak annyi, hogy minket élelmiszerekkel ellátni rögtön nem tud, Ukrajnát a »deutsche Beutáltkel kirabolták, Amerika elsősorban a saját szövetségeseit fogja kisegíteni és Baurrey franczia földmivelésügyi miiiister a kamarában sajnálattal emiitette, hogy Francziaországban olyan silány a termés, amilyen régóta nem volt, 70 millió métermázsa búzaszükséglete van és mint kenyérevő ország erre rá van utalva, de nem tud többet biztositani, csak 59 millió métermázsát a legjobb esetben és még a pótterményekből is 170 millió métermázsa burgonya helyett, amennyi szokott teremni azelőtt, most csupán 75 millió métermázsa termett, amely nem elég a szükségletekre. Inkább ezekkel a kérdésekkel foglalkozott volna a resszortminister ur. Én kérve kérem önöket, összetett kezekkel: nemcsak akkor állott ez a nemzet veszedelem előtt, mikor a hareztéren az esélyek mellette vagy ellene fordulhattak, most ott áll a legnagyobb veszedelemben, mikor élelmét akarják a nemzetnek a szájából kivenni, mert jusson eszünkbe, fegyverrel lehet megfékezni elvekért kitört forradalmakat, de éhségből eredő forradalmakat fegyverrel sem lehet leverni. (Ugy van ! r TJgy van! Taps a szélsőbaloldalon.) Én azt gondolom, hogy inkább ezekkel a kérdésekkel foglalkozott volna a minister ur,
