Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.
Ülésnapok - 1910-827
382 8&7. országos ülés 19Í8 október 22-én, kedden. fentartásával az elveinek. Begöngyölitették a 67-es lobogót és csakhamar eltették a lomtárba, ííem csoda, hogy az ország a vezérek példája után a legelső választás alkalmával szintén cserbenhagyta azt a lobogót, csüggedten vonta össze a szárnyát s egy kis erőszak és vesztegetés által még jobban meg lett ingatva a politikájában s leszállott az események magaslatáról a kövér pázsitra legelni. Én — emlékezhetik rá itt mellettem ülő képviselőtársam — a kiegyezési törvényjavaslat tárgyalása alkalmával felszólaltam, összeütközésünk is volt, azért hivatkozom rá s azt mondottam: Uraim, önök ma a magyar puszta sörényes oroszlánát beviszik Schönbrunnba az állatkertbe, lenyirbálják a karmait és megtanítják abroncsot ugrálni. Azt mondottam jóhiszemű barátaimnak: Ti bennetek megvan a meggyőződés, a lelkesedés tüze, nem látjátok, hogy olyan vezér kezében van a zászló, aki benneteket félre fog vezetni ? Lejtőre juttok, a mocsárba csúsztok. Gróf Apponyi Albert, ur jóhiszeműsége és naivitása védelmezte meg ezt az álláspontot, mondván, hogy ez olyan lejtő, amelyen majd felfelé csúszunk. Az események engem igazoltak. Azért már az Esterkázy-kabinet alakítása idejében én nyíltan kimondottam, hogy a ministerelnük ur vezetése mellett én ezt a politikát, a demokratikus választójogot, biztosítva nem látom. Olyan dolog ez, mint amikor könnyelmű anya angyalcsináló kezébe adja gyermekét. Olyan politika, amely őt a múlt emlékeinél fogva kötelezi rá, hogy abból mindazt, ami demokratikus, ami haladás, ami szocziális tartalmú, lassanként kitöröl. A választójog meg is bukott, de a ministerelnök ur, aki képviselte, az nem bukott meg. (Derültség a szélsöbaloldalon.) Es itt van gróf Tisza Istvánnak második hibája, amikor néhány nap előtt tartott beszédében emiitette, hogy ő is demokrata és nincs szüksége rá, hogy uj demokratikus alapokra helyezkedjék, mert ő ezt az álláspontot régen vallja. Csöndes hallgatás honorálta még az ő könnyen lelkesedő pártjáról is ezt a kijelentést. Ezt őneki Magyarországon senki sem hiszi el és nagy tévedése volt gróf Tisza Istvánnak, hogy akkor ellenállott a hídnak, amely közöttünk és a nemzetiségek között és a szocziális mozgalmak között is összekötő pontot tudott volna biztosítani; megértést a nemzetiségekkel. De akkor önök múló sikerekért, a nemzet düpirozására, pántlikás kalappal dalolták a Kossntknótát és az ország szine előtt vádoltak meg bennünket, hogy nemzeti szempontokat internaczionális szempontokért áruba bocsátottunk. (ügy van! a szélsőhaloldalon.) Én gróf Tisza István beszéde alatt közbekiáltottam, hogy általános, egyenlő titkos választójog nélkül nincs többé béke. Azt kérdezte rá, hogy hol van ez megírva? Az a baj, hogy mindig írásokból bölcs. Hol van megírva? A népek szivében, a közszellemben, az európai hangulatban, abban az áramlatban, amelyet világáramlatnak nevezünk és amely megérlelte a dolgokat ugy, hogy nincs béke ott kinn, de nincs béke itt benn sem. (Ugy van! Taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Hódy Gyula: Estére rá fognak állni erre is! Hock János: Lehet, hogy rá fognak állni és várom az időt, amikor nagy lelkesedéssel a túloldal fogja benyújtani az egyenlő, titkos és általános választójogot. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ezért nekünk nem konczentrácziőra van szükségünk, hanem egységes közvéleményre, a népek szivének összedobbanására van szükségünk, független, demokratikus Magyarországra van szükségünk, hol minden állampolgár egyenlő és igazságos jogrendben részesül faj-, osztály- és valláskülönbség nélkül; és szabad államban, uraim, nem lehetnek elnyomók és elnyomottak, nem lehetnek zsarolók és kizsaroltak, mert minden elnyomatás alapjában véve két rabszolgát teremt, egyik, ki a lánczot hordja, a másik, ki a lánczot tartja. A jövő társadalmában a születés sem adhat többé jogot. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Nem nyújthat többé jogot a születés a dologkerülésre, a léhaságra, a gyönyörökre, nem nyújthat jogot, hogy a munka terheit rárakjuk lenézett osztályok vállára, kik érettünk dolgoznak, sic vos, non vobis, akiknek kötelessége vérezni, verejtékezni ós vétkezni a mi uri passzióinkért. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Uraim! Ez az a demokratikus programm, amelyet minden progresszív elme magáénak tart. Ezért az uj társadalomért dolgozunk mi és dolgozik minden igazi demokratikus lélek és nem engedjük mi meg e párton, mig szavunkat felemelni tudjuk, hogy az ország figyelmét önök akár pántlikás jelszavakkal, akár jiedig he})heppekkel, vagy a vallási izgatás üszkének beledobásával az ország demokratizálásának útjából kizökkentsék és ezt a mozgalmunkat mellékvágányra tereljék. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) A mi demokrácziánkat nagy ellentétek választják el tehát gróf Tisza István demokrácziájától. A miénk gyökeres, alapvető tételeken áll. Hiába mondja tehát, hogy az ő egész múltja demokrata, az ő demokrácziája csak kaszinói demokráczia volt. Nemcsak a kormány fele állt rendszerint kaszinói tagokból, de még a képviselőházban is melegágya volt a grófi csemetéknek az a bizonyos Tisza-uralom és valljuk meg nyíltan, Magyarország közélete 30 év óta nem más, mint egyes grófi családoknak családi versengése. (Igás! Ugy van ! balfelöl.) Hiszen arról tudtuk meg, hogy van-e Magyarországon válság, hogy hány hintó, vagy autó áll a kaszinó előtt. Fényes László". Lóverseny és válság alkalmával. Hock János: A mi demokrácziánk szerint »les carrieres ouvertesautalent«, legyen az gróf, legyen az munkás, mindenki saját értéke szerint
