Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.

Ülésnapok - 1910-827

827. országos ülés 1918 emelkednünk és kapcsolódnunk azokkal, akiktől jövőnk függ. (Taps a baloldalon-) Ezért a mentelmi bizottság elé utasítják azt a képviselőt, aki a legnagyobb szolgálatot tette abban a pillanatban hazájának s a jövendő béke -ügyének. (Taps a baloldalon.) A _ jövő fog e felett, t. barátaim, egykor ítélni. Értsük meg egymást. Amint kidobták önök ballonjukból a kiegyezést, ugy fogják rövid idő múlva kidobni az egységes béke gondolatát is és elfogadják újra a rögtöni békét, elfogadják a demokracziát is. De hát, uraim, mi már megszoktuk, hogy bennünket politikai állásjiontjainkért lelövöldöznek, tudjuk, hogy a sötétben, mint a marodőrök oda csúsznak, hogy a mi politikai tarsolyunkat azután kizsebelhessék. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) De urak, az Isten szerelméért, jöjjünk egymással tisztába. Méltóztassanak megmondani, hát micsoda gummiból van az önök pártprogrammja? (Tetszés a baloldalon.) Meddig nyúlik és hol szakad ? Végre az országnak ugyebár ezt tisztán látnia kell. Mert azt értem, ha valaki borközi állapotban azt énekli, hogy nem megyünk mi innen el, de mikor az ország nyakába szakadt minden nyomorúság, szenvedés, amikor önök konstatálják, hogy nem hirunk megbirkózni a bennünket fenyegető veszélyekkel, a mi területi épségünket, hazánk védelmét nehezítik meg, ha akkor is átfordulnak a másik oldalra s tovább várnak, s azt mondják, csak lassan, csak lassan, semmit rohamosan. Ez lehet kényelmes kormányzati reczept, de ez az országnak a pusztulása. (Taps a baloldalon.) Értsék meg, t. uraim, hogy a béketárgyalásokon Magyarország érdekeit külön megbízottnak kell képviselnie. Balla Aladár: Nem adlatusnak! Juhász-Nagy Sándor: Nem egy lakájnak! Hock János: Nem udvari politikusnak, mert itt nagy érdekekről van szó, hanem olyannak, aki a nemzeti érdekek, a szabad, független Magyarország érdekeinek makszimumát képviseli az udvari érdekek minimumával és nem megforditva . . . (Helyeslés a baloldalon.) Sümegi Vilmos: Csapják el Buriánt! Hock János: . . . olyannak, aki politikai múltjánál fogva odakünn a legnagyobb rokonszenvet bírja és így nekünk a legolcsóbb békét tudja biztositarii. Ezért nem fogadhattuk el azokat a bizonyos konczentrácziós ajánlatokat, melyek mindkét oldalról hozzánk intéztettek. Nyíltan beszélek. Bennünket évtizedek küzdelme kapcsolt össze fegyvertársainkkal, ugyanazon czél érdekében mindig becsületes őszinteséggel és teljes jóhiszeműséggel harczoltunk. De azt hiszem, a jövendő béke ügyének ártott volna ez a párt, hogyha az ő entente barátnak kihirdetett és ezért gyalázatot is viselt politikáját a mai viszonyok között belekapcsolta volna egy olyan rendszerbe, mely ebben a parlamentben a régi állapotoknak, vagyis a háború továbbvitelének október 22-én, kedden. 381 politikáját hirdette. Nem az önök személye, nem az önök elvi meggyőződése és tartalma volt közöttünk az akadály, de nem akartuk elhomályosítani még önökkel szemben sem a mi tiszta álláspontunkat. Bródy Ernő: Wilson milyen barát? Pető Sándor: Apponyi csinálta a háborút? Akik a háborút csinálták, azok ellen tessék fordulni. (Folytonos zaj a baloldalon. Elnök csenget.) Hock János : Nekem igazán nem volt más szándékom, mint az, hogy igazoljam és bizonyítsam, hogy semmiféle személyes tekinteteken nem fordult meg ez a kérdés; elvi szempontok voltak azok, amelyek minke.t vezettek. Pető Sándor: És ugy akarjuk a békét, mint önök! Hock- János: Ha békét akar, hagyjon békében beszélni. (Derültség.) Mondom nem személyi szempontok voltak azok, amelyek minket vezettek, hanem ami meggyőződésünk az volt, hogy nemzetünknek hasznosabb szolgálatot tudunk tenni. (Ugy van ! a szélsobaloldalon.) T. barátaim, a másik ajánlat pedig az a bizonyos konczentráczió jobbfelől. Természetesnek találhatják, hogy ezt a párt a legkeményebben visszautasította, s megokolom, hogy miért. Ilyen válságos időkben... Egy hang (jobbfelöl) : Egységnek kell lenni! Hock János: . . . mikor világromboló katasztrófák igazán uj felületeket alkotnak meg, akkor tiszta vezérekre, tiszta kvalitásokra van az országnak szüksége, vezérekre, akik megállanak azon a helyen, a hova a zászlót kitűzték, (Ugy van! a szélsobaloldalon.) vezérekre, akik hiszik azt, a mit mondanak, vezérekre, t. barátaim, akiknek a neve programúi és biztosíték az egész nemzet szemében. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ilyen vezérekre van szüksége az országnak. A germánoknál a harcz hevében kitűzték a vezér sátra mellé a zászlót, ezt nevezték Standnak, a mi annyit jelentett, hogy a küzdelem hevében minden katona tudta, hol a zászló, hol a vezér, hol kell a hareznak lefolynia. Ez az állandó küzdelemnek szimbóluma lett s ezért az angol standarcl-nak nevezi ezt az állandó szimbólumot. De mondják meg uraim, melyik zászlója mellett tartsunk ki és küzdjünk az önök vezérének? Wekerle Sándor ministerelnök ur programmja mellett ? A kitartás a vezetésben — még önök is elismerik — sohasem volt politikai erénye. (Ugy van! a szélsobaloldalon;) Önök nagyon jól tudják, hogy mikor a nemzeti lelkesedés, amelyre az előbb itt czélzott a t. képviselő ur, az áramlatával az országot elborította, nem mi voltunk és nem a koaliczió volt az oka annak, hogy ez a lelkesedés lelohadt és ennek programmja megbukott. Akkor átnyergeltek az u. n. tapogatódzó politikusok mindnyájan a koaliczionális táborba s átjött a ministerelnök ur is, igaz, hogy nyíltan kimondva,