Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.
Ülésnapok - 1910-827
,178 827. országos ülés 1918 fegyvert a mi ellenségeink kezébe! (Nagy zaj és ellenmondások a szélsöbaloldalon.) Elnök: Szíveskedjenek a szónokot csendben meghallgatni. Almásy László:. Csúnya dolog! (Nagy zaj.) Juhász-Nagy Sándor: Oszoljanak már fel! Csizmazia Endre: Lássák már be bűneiket! (Nagy zaj a jobboldalon.) Pekár Gyula: Micsoda beszéd ez? (Nagy zaj.) Almásy László: Miféle bűnökről beszél!? (Zaj balfelöl) Balla Aladár: Igazolják az események! Pap Zoltán: Az osztrák politikát nem igazolták ! (Nagy zaj a bal- és a szélsöbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek, t. képviselő urak! Méltóztassanak a közbeszólásoktól tartózkodni! (Zaj a jobboldalon.) Juhász-Nagy Sándor: Azt igazolták, hogy fel kell oszolniok! Almásy László: Nekünk beszélnek ilyeneket. (Folytonos zaj.) Elnök: Szíveskedjenek a szónokot meghallgatni ! Pékár Gyula: Eleget hallgattuk. (Felkiáltások a szélsbbaloldalon: Menjen ki I Zaj.) Almásy László: Mindennek van határa! Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Juhász-Nagy Sándor: Hol lesz az a munkapárt holnap ? Menjen Bécsbe! Sümegi Vilmos: Salzburgba! (Zaj.) Pap Zoltán: Az események igazolták a magyar politikát! Hock János: Mire való ez a műfelliáborodás? (Igaz! XJgyvan! a szélsbbaloldalon. Nagy zaj jobbfelöl.) Juhász-Nagy Sándor: Két ember felébredt! (Derültség a baloldalon.) Almásy László: Előbb vicczel, azután kesereg ! Hock János: Ön nem lesz az a mérleg, amelyen a parlament szinvonalat fogják megmérni. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Almásy László: Nem ön fogja azt megítélni. Ne legyen olyan elbizakodott. (Zaj a baloldalon.) Ezt visszautasítom. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Juhász-Nagy Sándor : Menjenek az AlDunához, ott tülekedjenek! (Zaj.) Andrics Tivadar: Minden párt és minden pártvezér helyeselte a háborút és ugy nyilatkozott, hogy szükség van rá! (Zaj balfelöl.) Elnök: Kérem Andrics képviselő urat, méltóztassék csendben lenni! Hock János: Ez a párt nem. (Zaj. Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Elnök : Csendet kérek! Hock János: Azt kérdezik, hogy miben igazoltak az események. TJgy látszik, ritkán jár be a képviselőházba az én képviselőtársam, mert hiszen itt gróf Tisza István ajkairól hallhatta volna, hogy Károlyinak politikáját igazolták az október 22-én, kedden. események. (Zaj és ellenmondások jobbfelöl.) Ezt nem én mondom; az önök pártvezére mondta ezt. (Felkiáltások jobbfelöl: Azt nem mondta! Nem igy mondta!) Bocsánatot kérek, kétizben, két alkalommal mondta, hogy igaza van tehát Károlyinak, elvesztettük a háborut. (Zaj és ellenmondások a jobboldalon.) Angyal József: Más mondata is volt! (Zaj.) Hock János: Én egyszerűen nem tettem mást, mint az igazolásunkat, melyet gróf Tisza István kijelentett, konstatáltam. {Ellenmondás a jobboldalon.) Kérem, ne méltóztassanak a hét alvóhoz hasonlítani, akik minden hetedik évben ébrednek fel és nem tudják, mi történt hat éven keresztül. Juhász-Nagy Sándor: Hol lesznek már holnap ? (Nagy zaj a jobboldalon.) Almásy László : Mi köze hozzá! (Nagy zaj.) Ott is megálljuk a helyünket, ahol leszünk. (Zaj.) Elnök : Ne méltóztassanak közbeszólni. Méltóztassanak kellő türelmet tanúsítani; mindenkinek módjában lesz nz elhangzott beszédre megtenni reíiekszióit. (Zaj.) Csendet kérek, t. ház. Hock János: Mikor tehát itt mi az entente felé tekintve várjuk jelenleg Magyarország szabadságának és függetlenségének biztosítását, mert az nem az önök kezében van . . . Balla Aladár: Sem a németekében! Hock János: . . . akkor mi csak hazafias kötelességet teljesítünk nemzetünkkel szemben! (TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Nekünk komoly okaink vannak arra, mert azt láttuk, ahogy emelkedtek ott kinn a hadiszintéren a mi sanszaink becsületes harczainkban, ugy homályosodott el itt a magyar függetlenségnek és a magyar szabadságnak a reménye. (TJgy van! TJgy van! Taps a szélsöbalolclalon.) Ott a hausse mindig annyit jelentett a magyar ügyekre nézve, hogy itt benn baisse van. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Es láttam, hogyan vesztette el ezen küzdelem folytán Magyarország a nagy népeknek rokonszenvét tisztán ebben a háborúban. Ez az ország valaha a szabadság hazája volt és szabadságáért küzdött. A történelemből mindig azt tanultam, hogy valahányszor azért a Máriászászlóért küzdtünk, századok óta mindig a némettel állottunk szemben. Függetlenségi harczaink lángoló betűkkel irták a mi nemzetünk dicsőségét az égre, és ebben a nagy mozgalomban, amelyben bele tudtunk kapcsolódni a világáramlatba — mert értsék meg Kemény Zsigmond bárónak, ennek a nagyeszű jjolitikusnak intelmét, hogy Magyarország csak akkor boldogulhat, ha nemzeti fejlődését az emberiség fejlődésével együtt tudja szolgálni és belekapcsolódik nemzeti politikájával a nyugati nemzetek áramlatába, (Ugy van! a. szélsöbaloldalon.) — rokonszenvezett velünk az egész világ, a mi harczaink lelkesedése átragadt a kulturnépekre. Akkor még Heine is lelkesedve kiáltott fel: