Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.
Ülésnapok - 1910-827
362 827. országos iVés 1918 mányt fogják elsöpörni, hanem esetleg olyan értékes dolgokat is rontanak le, amelyek felett műiden magyar embernek őrködnie kell. (Igaz 1 Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Felemelem itt szavamat, talán utoljára. Megmondom, hogy ha nem teszik meg azonnal ezeket az intézkedéseket, ha nem mondják ki azonnal, ma, hogy igenis belátva a helyzet súlyos voltát, ennek a konzekvencziáit levonják, akkor legyenek elkészülve a legrosszabbra. Itt a huzás-halasztás egyenesen azzal járhat, hogy az ellenségnek időt adunk arra, hogy betörjön az országba. (Igaz! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Minden pE.rez, amelyet mulasztunk, egy kilométer haladást jelent az ellenségnek. (Igaz I Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Minden psrez, amelyet tétlenségben töltünk, azt jelentheti, hogy nemcsak a cseh-szlovák kérdés fog itt napirendre kerülni, hanem a dákó-román kérdéssel is számolni fog kelleni. Épen ezért egyenesen bűn, ha a kormány nem cselekszik, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) És ha nem cselekszik, bejelentem és tessék tudomásul venni, hogy én cselekedni fogok. (Hosszantartó élénk éljenzés és taps a szélsőbaloldalon. A szónokot többen-üdvözlik.) Elnök : A ministerelnök ur kivan nyilatkozni. Wekerle Sándor ministerelnök: T. képviselőház ! Gróf Károlyi Mihály t. képviselő ur azzal kezdte, hogy elérkezett az ideje annak, hogy a tettek mezejére lépjünk. En tökéletesen egyetértek vele abban, hogy a tettek mezejére kell lépni. Csak azt vagyok bátor megjegyezni, hogy mi már régen a tettek mezején vagyunk. (Ellenmondás a baloldadalon.) Gr. Károlyi Mihály: Hol vannak a tetteid Fényes László : Romlásba vitték az országot, ez volt a cselekedetük ! Wekerle Sándor ministerelnök: A képviselő ur boldogulásunk első feltételéül azt állítja oda, hogy erről a helyről távozzam. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Minél előbb !) En személyes ügyeimmel nem szoktam soha sem a t. házat, sem a közvéleményt fárasztani, de most kénytelen vagyok egyetmást mégis megjegyezni. Én erre a hehTe sohasem jöttem azért, mert erre a helyre törekedtem volna ; hanem azért jöttem ide, mert hívtak akkor, amikor — merem mondani — az magyar közvélemény megnyugtatására szolgált, hogy a meghívást elfogadtam. (Ugy van ! a jobboldalon és a középen. Nagy zaj és ellenmondások a szélsőbaloldalon. Felkiáltások : Lejárta magát!) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Wekerle Sándor ministerelnök: Én a parifikácziót nem veszem fel azon tisztelt urakkal, akik igen rövid ideje léptek a politika terére ; nekem politikai multam van, én kétszer távoztam erről a helyről. . . (Nagy zaj és nyugtalanság a szélsőbaloldalon.) Fényes László : Ide vezette ezt az országot! Elnök : Fényes László képviselő urat ismételten kérem, sziveskedjék nyugton maradni, mert különben kénytelen leszek őt rendreutasítani. október 22-én, kedden. Wekerle Sándor ministerelnök: Annak idején, mint ismeretes, a politikai egyenjogúságnak egyik nagy kérdése merült fel, melyet nem tudtam volna máskép elősegítem, mint hogyha erről a helyről távozom. Én távoztam e helyről egy nagy egyenjogúsági kérdés érvényesítése érdekében. (Ugy van ! a jobboldalon és a középen. Zaj a baloldalon.) Másodszor távoztam e helyről, midőn bizonyos nemzeti követelményeket kívántam érvényesíteni, de azokat érvényre juttatni nem tudtam. (Ügy van I a jobboldalon. Zaj és elhmnondások a bal- és a szélsőbaloldalon.) Létay Ernő: ön az önálló berendezkedés ellen volt! Wekerle Sándor ministerelnök: En korábbi működésemben is mindig a demokrácziának voltam barátja, annak útjait egyengettem . . . Kún Béla: A választójoggal is megcsalta a demokrácziát. (Zaj.) Wekerle Sándor ministerelnök: Azokat a népjóléti intézményeit ennek az országnak, Magyarországnak azt az indusztrializálódását, mely szintén az egyenjogúságnak, az osztályok kiegyenlítődésének műve, én már akkor munkáltam, amikor önök erre még nem gondoltak, részben ellene is voltak. (Ugy van ! a jobboldalon. Nagy zaj és ellenmondások a bal- és a szélsőbaloldalon) Én tehát, bocsánatot kérek, nem engedem nagam ugy odaállítani, mintha, nem tudom, micsoda maradi nézeteknek volnék a képviselője . . . Fényes László: Hová vitte az országot ? Erre , feleljen ! Nézzen szét ! (Nagy zaj és mozgás balfelől.) Elnök: Fényes László képviselő urat, aki az elnöki figyelmeztetésnek ismételten nem erged, rendreutasítom. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Balla Aladár: De darabontot többé be nem hoz ide ! Ide többé darabontot be nem hoz ! (Zaj.) Wekerle Sándor ministerelnök : Legyenek meggyőződve, én ehhez a helyhez nem rag'szkcdcm, én erről a helyről távozom, mihelyt meggyőződésem az, hegy clyan kormány jön utánam, amely Magyarország érdekeit csakugyan sikeresebben viselni tudja. (Helyeslés a jobboldalon és a középen. Zaj a baloldalon.) Ea nsgyribecjölöm a ',. képviselő ura len ak azt a készségét, hogy ilyen nehéz viszonyok között mindenáron erre a helyre törekednek . . . (Nagy zaj és ellentmondások a szélsőbaloldalon.) Laehne Hugó: Megint hazudik! (Nagy zaj.) Vass János : Perfid inszinuáczió ! Gr. Batthyány Tivadar: ön tudja, hogy ez nem ig?z ! Kikérem magamnak ! (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök : Kérem Batthyány Tivadar képviselő urat, sziveskedjék csendben maradni. Gr. Batthyány Tivadar: Bocsánatot kérek, ilyen aljas inszinuácziót nem törünk. (Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek! Kérem Batthyány képviselő urat, sziveskedjék a közbeszólásoktól tartózkodni. (Folytonos zaj a szélsőbaloldalon.) Wekerle Sándor ministerelnök: En azonban