Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.

Ülésnapok - 1910-826

826. országos ülés 1918 október 19-én, szombaton. :S55 képviselő ur mennyire téved. Nekünk a szocziális elnyomatáson kivül, az osztálykizsákmányoláson kivül van még egy borzasztóbb jogtalanságunk : a kulturelnyomatás. Nyelvünk még a törvény ereje szerint sem érvényesülhet. Mi kulturailag szavunkban süket-néma teremtmények vagyunk ebben az országban. Süketek vagyunk, mert nem értjük az állam szavát, mert nem zeng felénk édesanyánk anyanyelve. Némák vagyunk, mert nem érti szavunkat az állam, hiába beszélünk, nem érti még az a csipcsup falusi jegyző sem mindig. Uraim, mondok egy példát, drasztikus kissé. A múltkor a vasuti állomás felé igyekeztem és egy szegény asszony loholva fut elém és azt mondja, kérem, jöjjön gyorsan az istállóba. Kérdeztem, mi a baj, mondta, hogy ott van az állatorvos és nem tudom magam megértetni a tehenemmel. (Derültség.) Odamegyek az istállóba és ott találom az állatorvost, aki különben igen kitűnő, becsületes ember, nekem személyes jóbarátom . . . Egy hang (a jobboldalon): Háziorvosa! (Derültség.) Juriga Nándor: Az urak még nem érettek ezeknek a kérdéseknek a tárgyalására, ha ezen nevetnek. Pedig milyen fontos ez! Egy szegény asszonynak a mai világban a tehene a mindene, ma 3—4 ezer forintjába kerül és ha elpusztul, épen ugy sir utána, mintha a gyereke halt volna meg. Ott veit tehát ez az állatorvos, de nem tudja megkérdezni ettől az asszonytól, hogy mikor evett utoljára a tehene, nem tudja megmagyarázni, hogy mit kell csinálni, hogy teát kell főzni vagy mást. Nekem kellett odamennem, hogy beszéljek az állatorvossal, hogy a szegény asszony és a tehén között közvetítsek. (Derültség.) De kérem, jön az emberhezaz orvos, aki nem érti, megy az ember a biróhoz, aki nem érti, megy az ember tanárhoz és nem érti. Ha egy tehén életére veszedelmes volt az, hogy az az állatorvos nem tudott szlovákul, mennyivel fontosabb ez az embernél, az ügyvédnél, a bírónál s mennyivé^ fontosabb az anyanyelv joga egy nemzetnél. És ez ma nincs meg nekem, neked, magyarom, látod ez megvan, veled beszél a biró, a törvényszék, szóval mindenki a te anyanyelveden, vannak iskoláid, vannak könyveid és nekünk ez nincs. Ez a különbség. Fényes László: Ezt kell megváltoztatni. Juriga Nándor: Nekünk mégegyszer olyan nagy a keresztünk ebben az országban, mint a kizsákmányolt magyar osztálynak, mert a kenyéruzsorán kivül a mi agyunkat szívja a kulturbarbárság: Elmondtam az előbb azt a példát a gazdasági életből, most elmondok egy szomorú példát, amely megtörtént augusztus 26-ikán, annál is inkább, mert becsületszavamat adtam rá, hogy a házban előhozom. Van nekünk egyetlenegy kultúrintézményünk, a Szlovenszka Muzealna Spolocnost, ez tulajdonképen olyan intézmény, hogy a ministerium által approbált alapszabály alapján összeállottak többen tagoknak, fizetnek évenkint 6 és 12 koronát és ebből a tagsági díjból felépítették Turóczszentmártonban olyan muzeumot, hogy nem válnék szégyenére bármely nagyobb városnak sem. Tessék érdeklődni a magyar tudós világnak, hogy milyen a turóezszentmártoni szlovák múzeum. Felépítettük újra véres verejtékkel, mert a hetvenes években a magyar kormány elrabolta muzeumunkat, elrabolta 100.000 forintunkat, elgyilkolta Maticzánkat és újra összeálltunk verejtékesen a ministeriumnál és amint Magyarországon szokás, sok kijárás, sok protezsálás után nagy kegyesen megengedték ezt. Ez nem politikai, sem társadalmi egyesület, tisztán ideális tudományos Szlovenszka Muzealna Spoloőnost, amely egyesület a ministerium által helybenhagyott alapszabályok szerint kell hogy évenként ülést tartson, annál is inkább, mert köteles>ége elszámolni " a hatóságoknak is a pénzekről, a tárgyakról, szóval mindenről. Most mi történt? A háború negyedik esztendejében, mikor egy Tisza dicséri a szlovákot, hogy kitünteti magát, Apponyi kiemeli hősiességét, hogy vérzett, Wekerle is megtapogatja, Szmrecsányi György is megdicséri a pozsonyi megyegyűlésen, hogy vérzett, hogy meghalt, hogy pusztult, mondom, mikor ebben a házban négy esztendeig véres verejtékezés után dicsér egy nemzetet olyan ember mint Tisza, aki ugy szeret morzsolni, mikor megdicsér egy nemzetet hűségéért egy Wekerle, aki ugy szeret csavarni, mikor elismeréssel van vele szemben Apponyi, aki ugy tud ide-oda kanyarodni a véleményében, mikor egy Szmrecsányi György, ez a vaskezü hazafi Pozsony megyében elismeri ezt, akkor százezernyi sir és tengernyi vér után tudják mi történik? Először tudomásul veszik a bejelentést ós a közgyűlést megtarthatják. Már most az emberek, nemcsak az egyszerű népből valók, mert csujrn intelligensebb, öntudatosabb ember tagja ennek, — a szegény ember múzeumra nem igen tud 10 koronát fizetni — négy esztendő után látni óhajtjuk egymást, ki él, ki halt meg, hogyan öregedtünk meg, hogyan őszültünk meg, kinek a fia, testvére halt meg a csatatéren . . . Bartos János: Egyébre nem voltak kivan-' csiak ? Juriga Nándor: Ne állj ilyenekkel elő, mert ez várlázitó és égbekiált; ha nem a maguk lelkében, az enyémben. Előző este jön a parancs, hogy a közgyűlést megtartani nem szabad. Az emberek mindenünnen utaztak már egész éjjel, nem aludtak, felszedelőzködtek, ami még semmi, de akkor következik a nemzetiségi szekatúra. Előbb tudomásul vették a gyűlést, de a szolgabíró hazafias érzelmeket akar szerezni a tótocskáknál azzal, hogy üt rajtuk egyet és majd felfújja érdemeit, hogy ő védi a magyar állameszmét a lázitókkal és az árulókkal szemben négyéves vérzés után. Megyünk azután a vasútállomásra. 45*