Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.
Ülésnapok - 1910-826
356 826. országos ülés 1918 Jön a vonat, leszállnak az emberek, ott is tannak százan vagy többen, odaáll a határrendőr, a szolgabíró és a határrendőrségi kapitány, valami vérbirósági arcz komolyságával. Az emberek leszállnak, az ajtóban áll a biztos, hogy kicsoda maga? Hány éves maga? Honnan jön maga? Sorra valamennyinél; asszisztál neki a szolgabíró és a határrendőr. Balla Aladár: Ezt a magyarokkal is megcsinálják, nemcsak a szlovákokkal. Juriga Nándor: Tudom, hogy velük is megcsinálják. Odamegyek hozzá, azt mondja nekem : Igazolja magát. Igazolja magát az ur, hogy milyen czimen szólit engem igazolásra. Rendőrségi közeg vagyok. Goromba hang nem imponál, ilyen tempóban mindenféle striczi fölszólíthat, hogy igazolja magát. A szolgabíró aztán azt kérdi tőlem: Ki maga? Volt nálam igazolvány, igazoltam magamat. De arra a szekatúrára, hogy 100—150 embert igy igazoltattak, gúnyos megjegyzéseket tettek urihölgyekre, tisztes lányokra, felforrt bennem a vér és azt mondtam: Nohát négyesztendei vérzés után ez a mi jutalmunk, hogy még mindig igy bánnak velünk, mint valami rablókkal vagy tolvajokkal, vagy hazaárulókkal ? Miért véreztünk? Mért voltunk hűek? Nem lett volna jobb tékozló fiúnak lenni, mert a tékozló fiúnak még mindig jobb a sorsa, mint a hű gyermeknek, hiszen tudvalévő, hogy ennek az atyja egy gödölyét sem hagyott, mig a tékozlót, mikor hazajött, zenével fogadta, levette kabátját és odaadta neki. Szinte azt mondja az ember, kár hűnek lenni, kár vitéznek lenni, kár minden csepp vérért, ha igy bánnak velünk. De nézzük tovább, mi történt. Délután három órakor kellett volna lennie a betiltott közgyűlésnek. Délután három órakor ahelyett ott volt egy lelkész, aki arra volt hivatva, hogy ezen a közgyűlésen tudományos felolvasást tartson a szlovák balladáról. Természetes dolog, hogy a ballada iránt különösen a fiatalemberek érdeklődnek, hiszen tudjuk, hogy a balladák tárgya mindig tragikus szerelmi tárgy. Ott ez a fiatalember kezd egy pár balladát felolvasni és az ő előadásából néhány szót szólni. Ekkor betör a határrendőrségi kapitány, szolgabiró és polgári biztos s kezdik kizavarni őket és kezdenek jegyzőkönyvet felvenni, hogy a tilalom daczára a közgyűlést megtartották, pedig egyáltalában nem volt ott senki, csak nagyobbrészt hölgyekből álló hallgatóság. Polónyi Dezső: Csehek is voltak? Juriga Nándor: Itt jön a specziális nemzetiségi íz. Természetes, hogy odamentem és megmondtam, hogy ez kulturbetyárság és szemtelenség, (Mozgás.) mert hogy mernek jegyzőkönyvet felvenni, mikor nincs ott senki, sem elnök, sem választmány és mikor nem volt közgyűlés ? Polónyi Dezső: Hány cseh volt ott? Juriga Nándor: Most jön a régi magyar október 19-én, szombaton. | politikai rendszer. Természetesen érdemeket kellett szerezni. Valamelyik szolgabiró telegrafált j a kormánybiztosnak, hogy jönnek ide a csehek, annak sem kellett több: cseh! cseh! cseh! be kell tiltani a gyűlést; megmentjük a hazát; rögtön telegrafált tovább, hogy nagy érdemeket szerezzen s a ministeriumban legalább azt hitték, hogy a cseh-tót brigád dul Turóczszentmártonban és ezért kellett gyűlést betiltani. Ez a régi rendszer. Polónyi t. képviselőtársam most sem lát ebben tijükus nemzetiségi elnyomást? Ha itt igazság van, hadd jöjjön ide a cseh és a lengyel, ha itt nincs ínség, nyomor, hanem van iskola, akkor majd megbámulja az országot. Miért félünk az idegenektől? Azért, hogy ne lássák a mi szegénységünket, kulturátlanságunkat, nyomorunkat, Ínségünket. Ez olyan korlátolt hazafiaskodó politika, amely mások letiprása által akar hazafias érdemeket szerezni. Praktikus példákkal fogom bebizonyítani, mennyire nincsen igaza Szabó t. képviselőtársunknak, tessék csak elolvasni Az Est czikkét, ez legjobban fejezi ki a magyar soviniszta társadalom véleményét. Tudom én, hogy Az Est vezérczikkirója szintén nem meggyőződésből irja, mert jól tudjuk, hogy a zsurnaliszták igen sokszor ugy csinálják a czikket, mint a szabó a kabátot, nem meggyőződésből, hanem kenyérkeresetből. Sokkal intelligensebbnek tartom azt az urat, semhogy azt gondolnám, hogy ezt komolyan gondolta yolna. Arról a soproni emberről volt szó, aki 0 felségének azt mondta, hogy nem tud magyarul. Erre a czikkirő azt mondja, hogy aki nem tud magyarul, bújjon a föld alá, vagy menjen ki innen. — Múltkor olvastam a ruténekről, a kisoroszokról. Ott összejön egypár vértagadó pap, renegát, vagy jegyző és azt mondják, a román rutének azt akarják, hogy még a nemzetiségűk jellegétől is szabadulni akarnak. Akarnak több bizonyítékot ? Pozsonyban az evangélikus liczeumban a teológusok az utczán ós a folyosón szlovákul beszélgettek és akkor egy evangélikus teológiai tanár felhecczelósére a fiatalságot nekik uszították, ugy hogy ki akarták őket csapatni ä teológiáról; csak nagynehezen sikerült egy okos tanárnak megóvni őket, amiért ilyen borzalmas hazaárulást mertek elkövetni, hogy szlovákul beszéltek. De még itten jobb a helyzet, mint a katholikus teológiánál, ahol kicsaptak szlovák növendékeket, mert egy jámbor vallásos szlovák könyvet találtak náluk. Takács József: Ilyesmi nem történt! Ott a püspökük, hát az nem tett semmit? Juriga Nándor: A szemináriumi igazgató kicsapatott egy fiatalembert a szemináriumból. Muzsa Gyula: A nevét! Juriga Nándor: Kímélem. Annak is eljön az ideje! Kicsaptak egy növendéket, mert a Jézus Szive Hírnökét találták meg nála szlovák nyelven.
