Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.

Ülésnapok - 1910-826

826. országos ülés 1918 október 19-én, szombaton. 353 világ állna önök előtt és más perspektíva tárulna a magyarság elé. Ha gyűlölném a magyarokat, ha nem kívánnék nekik is minden jót, mint magamnak, — mert azon az erkölcsi alapon állok, amit nem akarsz magadnak, ne kivánd másnak se, — akkor azt mondanám, hogy a magyar ne lépjen erre az útra, ne demokratizálódjék, ne okosodjon meg, hadd pusztuljon gőgös arisztokrataságában és nyomorúságában, ínségében, tudatlanságában ; de nekem nem önczél a nemzetiség, a nemzet, hanem az emberiség általános boldogsága. Azért vagyok bátor felkérni az illetékes köröket, hogy ugy tanulmányozzák ezt a kérdést és ugy gondolkozzanak felette tudományos szempontból, hogy ne pillanatnyi konjunkturális szempontból nézzék, mert a pillanatnyi felfogások csak arra valók, hogy esetleg ne gorombáskodjunk, ne veszekedjünk most, de simán megmondjuk egymásnak az igazságot, az élet azonban nem a mi egyéniségünkön fordul meg, az élet tovább fog fejlődni és ezeket a kérdéseket meg kell oldani. A föderalizmus életprobléma, világnézlet; az a liberalizmus és szoczializmus között a középút A föderalizmus származik az életfelfogás amaz alapigazságából, az élet azon felfogásából, hogy a természetnek két erő az alapja: az egyik a czentripetális erő, a másik a czentrifugális erő. A czentripetális erőből származik az univerzalizmus, a szoczializmus, a kommunizmus; a czentrifugális erő adja a liberalizmust, az individualizmust és a föderalizmus a kettő között a középút. A föderalizmus annyit tesz, hogy suum cuique, mindenkinek a magáét, mindenki sajátos egyéniségében fen tartva, secundum suam spéciéin, individualitását el nem nyomva, saját szabad akarata alapján fejlődjék, konföderálva, egymásmellé helyezve, egymással összműködésben éljenek az egyes nemzetek, hivatások, államok, az egész emberiség.boldogságára, testi-lelki értékek és javak produkálására. Es az az okos politikus, aki a legjobb föderaüsta, vagyis aki kollektív ember, aki meg tudja határozni ma, a mostani körülmények között, ezekre az osztályokra, vonatkozólag, hogy miként kell perczentualiter összevegyiteni az univerzalizmust, a közérdeket, az individualizmussal, az egyéniséggel, az egyéni szabadsággal. Ez az a középút, ez az, ami oly szépen jut kifejezésre a kereszténység szentháromság-tanában, bogy vallási szempontot említsek, mert ezt mindenki jobban megérti. Az univerzalizmus ós individualizmus közötti kapcsolatot a szentháromság tana ugy fejezi ki, hogy az Atya Úristen öröktől fogva származik, a Fiu-Isten időközben születik; Atya-Isten kinek teste nincsen, ő maga a nagy szellem, a nagy lélek, az az univerzális személyiség test nélkül, a Fiu-Isten a megtestesült individuum az emberben és a kettőből, az Atyából és a Fiúból származik az éltető, az eleven erő, az KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XIX KÖTET. igaz élet, a középút. Ez a föderalizmus alapja, t. ház! Az urak gondolják meg, hogy a szoczializmus ráhelyezkedik a czentripetális erőre és azt tanítja, hogy az anyag mindig csak központosodik, kapitalizálódik, mint tőke, czentralizálódik, mig ellenben a liberalizmus deczentralizálódik, vagyis inkább egyéni. A föderalizmus meg akarja tartani az egyéniséget, mindent a maga sajátosságában és csak annyit enged elvenni a közérclek és a köz számára, amennyire feltétlenül szükség van abból a czclból, hogy valami egység, valami értékes produkáltassék, t. i, olyan javak, amelyek közhasználat által válnak mások javára. Azért, t. ház, ezt a föderális világnézetet — látom, hogy az uraknak egy kissé szokatlan — itt az ideje, hogy megvalósítsuk. Oroszország már föderalizálva van. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Köszönjük, abból nem kérünk!) De ne azt nézzük, hogy praktikusan mit csinálnak, hanem azt, hogy forradalmak, háborúk nélkül sohasem volt az emberiségnek haladása, hiszen »ime az ember«, az ecco homo örök példája annak, hogy mindig Kálvária, halál, vérverejték utján jött a megváltás és élnek még azok az örökké gyönyörű szavak, amit a Megváltó mondott tanítványainak, hogy mi azt hittük, hogy megvált minket a Megváltó és ime, eltemették és oda van az ország — élnek még a gyönyörű szavak, amiket Emausban a feltámadott Krisztus mondott: »Hát nem tudjátok, hogy mindennek igy kellett történnie, hogy az ember Fia megdicsőülhessen?* És ez általában igy van, t. képviselőház! Hol külső háború, hol belső, — mert a forradalom nem más, mint belső háború, kevesebb benne a rendszer, de lehet, hogy több a lélek, a lelkesedés, az önzetlenség — mondom, hol külső, hol belső háborúk után, de mindig ilyen utakon haladt az emberiség. Ezt bizonyítja a magyar nemzet története is. Hiszen ugyebár az 1848-iki forradalom hőseit ma is dicsőitik. Azért mondottam én tegnap, mikor valaki azt kiáltotta feléin, hogy hazaáruló vagyok, hogy amint Mommsen, a legnagyobb történetíró megállapította, a hazaárulás vádja anachronizmus, ez ma már idült frázis, mert ami tegnap hazaárulás volt, holnap a legnagyobb hazafias cselekedet lehet, és hány ember van olyan, akit felakasztottak és akinek később szobrot emeltek ? Az emberiségnek ilyenek az utjai s épen azért ezekkel a dolgokkal foglalkozni kell. Refhktálni akarok most még a Károlyipártnak arra az álláspontjára is, hogy ő jogot akar adni a nemzetiségeknek. Hát én tisztelem, becsülöm ezt az egész pártot és annak egyéneit, de a véleményem nem jobb róluk sem, mint pl. a munkapártról. (Derültség). E kérdésben az egyik tizenkilencz, a "másik egy hijján húsz, és csak a taktikájuk más. A Károlyi-párt kifelé szépnek akar látszani, azt mondja, hogy a nemzetiségi kérdést képes megoldani, voltaképen 45