Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.

Ülésnapok - 1910-826

332 826. országos ülés l9l8 október 19-én, szombaton. mívessel, a munkással, az iparossal. (Zaj a jobb- és a baloldalon.) Tessék elolvasni azon leveleket, ezekben az önrendelkezési jogot kérik ugy, mint ahogy az jár a természet jogánál fogva, ugyanúgy, mint a bratislavai csatában sirba tett történelmi és természeti jogon dukál S hogy ezt ne követeijeni, azt egyénileg sem tehetem, mert én is demokrata képviselő vagyok és követnem kell nemzetem, népem véleményét. S ha 200—300 levelet küldenek nekem, hogy hogy merek ilyent írni, mert nálunk olyan a demokráczia, akkor egyszerűen leszavaznak és nincs becsületem, mindenki árulónak és vértagadónak tart, hogy nem mertem néjiem jogait ilyen időben sem követelni. »Ha nem félt akkor* — ezt írják itt — »a fogságtól, nem félt attól, hogy a háború elején agyonlövik, mint az újságban benne volt. (Zaj a jobboldalon.) most akarna félni; most nem mondaná meg az igazat ?« Vagyis így fogta fel ezt a nép, azt gondolta, hogy csak azt akarom és követelem, hogy a nemzetiségi törvény azonnal végrehajtassák. Es ezen szavakra jött a népnek tömegeiből a visszhang s ők tudták és tudják jobban, hogy mi a demokráczia, mi a foederalismus, mi az önrendelkezési jog, mint sok ur ebben a házban. (Mozgás és zaj jobbfelöl.) Ezzel kötelességemnek eleget tettem, (Helyeslés jobbfelöl.) és most engedjék meg, hogy az itt elhangzott nyilatkozatokra megjegyzéseimet megtegyem. Kötelességem elsősorban reflektálni az itt elhangzott beszédekre, elsősorban a demokrácziát, niásodszor az önrendelkezési jogot illetőleg. Én mint említettem, nem tartom egyiket sem egyedül üdvözítőnek, mert mit érne az önrendelkezési jog, ha nem volna nálunk demokráczia és demokráczia sem lehet önrendelkezési jog nélkül. Erre a megjegyzésre, a demokráczia ellen a t. házban elhangzottak indítanak. Kár egy szót is szólni erről, mert igazán anakronizmus, amint Tisza mondta, hogy ő »összcmorzsol«; hát ebben a tekintetben én Tisza Istvánt oly politikusnak tartom, aki ugyan morzsolhat, de kukoriczát Geszten és nem nemzeteket. Az ő ideje elmúlt. Azért az ő véleményére nem fektetek egyáltalán semmiféle súlyt. Wekerlének véleménye és refleksziója a nemzetiségi kérdésben az, hogy humanitásban tovább fogunk haladni ós bizonyos tárgyalásokat kezdünk, bizonyos javaslatokat teszünk, ismervén a ministerelnök urnak politikai felfogását, — bogy mint a suszter a czipőt nem meggyőződésből csinálja, hát ő is a politikát nem meggyőződésből csinálja, hanem aszerint, amint a megfelelő időben a czipő az ember lábára, vagy a kalap az ember fejére passzol és amint a kereseti szempontokból csinálják, hát ő is marsruta szerint csinálja a politikát, — emiatt az ő véleménye e tekintetben reánk nézve egyáltalán nem. mérvadó, mert nem állandó és nem biztos. Figyelembe kell vennem azonban a Károlyipártnak véleményét a nemzetiségi kérdésben és különös súlyt kell fektetnem Szabó István képviselő urnak ma elhangzott beszédére. Elsősorban néhány szóval akarok foglalkozni gróf Károlyi Mihály álláspontjával, annyival is inkább, mert ő tartja magát arra alkalmasnak, hogy a súlyos időkben alkalomadtán a kellő pillanatban kormányozhasson és vezethesse az országnak hajóját ós lelkületét, felfogása, összeköttetései szerint nincs is attól messze. De, t ház, őszintén megmondom, a Károlyi-pártnak álláspontja sem a mai időkbe való Itt semmiféle tárgyalásról, semmiféle törvényvégrehajtásról nincs szó; ezek a kérdések nem képezhetik a tárgyalások tárgyát egyáltalán. A Károlyi-párt még nem értette meg, hogy a népek önrendelkezési jogában tulajdonképen mi a punctum saliens. Mi a lényeges kellék, hogy ez igazán megtörténjék? A lényeges, a punctum saliens, az önrendelkezési jognak nélkülözhetetlen tulajdonsága az, hogy az erkölcsi személyből, vagyis az értelem, akarat és érzelem által összekapcsolt erkölcsi egységből, aminők voltak ós ma is azok a nem magyar ajku nemzetei az országnak, ezekből az erkölcsi személyekből belső fejlődésüknél fogva jogi személyek legyenek. Itt a punctum saliens. Jogi személy kell bogy legyen minden nemzetiségből. Annál is inkább, mert én, bár nem vagyok jogász, egy kissé értek a dologhoz és tudom, hogy mindenféle tárgy is lehet jogi személy, pl. egy ház vagy egy kort, még egy macska is, ha pl. száz forintot testálok valakinek arra a czélra, hogy abból azt a macskát tartsa el mindaddig, míg meg nem döglik. Mennyivel inkább kell tehát, hogy jogi személy legyen egy nemzet. Ez a punctum saliens. En ezt azért mondom, inert bizom abban, —• talán naiv vagyok — hogy meg akarják érteni ezt a dolgot és feltételezem a jóakaratot. (FélJciáltásoh a szélsőbaloldalon : Próbáljuk ') Semmiféle tárgyalások ebben a tekintetben nem kellenek; erre vonatkozólag felolvastam a nyilatkozatot, itt meg van adva az ut és másként nem lehet. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Jogi személy a nemzetiség. A nemzetiségi kérdés megoldásának ez a kvint-esszencziája és hogy Magyarország ezt meg akarja-e érteni. (Zaj a szélsöbaloldalon.) De van egy bölcs, okos ember, kár, hogy nem ismerik, aki igazán a szocziális kérdés és a nemzetiségi kérdés megoldásához ért, és csak csodálom, hogyan tud magyar ember az objektivitás ily magaslatára emelkedni: ott van Jászi Oszkár, az egyetlen ember, aki a nemzetiségi kérdést Magyarországon érti és átérzi és aki tudományosan foglalkozik vele. Ha elolvasnák könyvét a nemzeti államról, akkor egészen más