Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.

Ülésnapok - 1910-826

826. országos ülés 1918 oi Juriga Nándor: Ezennel megállapítom, hogy nem szabad idéznem hazai élőnyelven, anyanyelvemen. Takács József: Nincs megbízatása! Balla Aladár: Holnap benne lesz a svájezi lapokban! Mit használtál a magyar nemzetnek ezzel? Takács József: Hadd legyen benne! Elnök : Takács képviselő urat kérem, szíveskedjék a közbeszólásoktői tartózkodni! Juriga Nándor (Olvassa) : »Itt az idő most vagy soha«, vérünknek, Hruz Mária fiának, t. i. Petőfi Sándornak e szavai töltik be lelkünket és erősitik a Himnuszunk tüzével. Követeljük önrendelkezési jogunkat óletre-halálra Ezzel élünk és ezzel halunk. Amint az emberiség erkölcsileg egységes és egységes önrendelkezési jogra törekvő szláv fajának szlovák nemzete ugyanazon önrendelkezési jogot kívánjuk a többi magyarországi szláv testvér nemzeteknek, nevezetesen az orosz, szerb és szlovén nemnek, kik közismerten a sajnálatos magyarországi választási viszonyok folytán a magyarországi képviselőházban szavukat fel nem emelhetik, de önrendelkezési jógákat ugy követelik, mint mi, mint a világ összes jobbágynépei. Ezen önrendelkezési jogot a szlovák nemzet kívánja Hunnia minden nemzetének, a magyar, a germán, a román, az izraelita nemzeteiméit egyaránt. (Elénk derültség.) Elnök (csenget): Csendet kérek képviselő urak. Juriga Nándor (olvassa) : » ... hogy megbocsájtva és feledve a multat, szabad akarat alapján testvériességben élhessenek egymás mellett. Ezen önrendelkezési jogot kívánjuk a világ összes népei számára, kiket egy közös nyelv egy nemzetté kapcsol, mert ezen önrendelkezési jogban a világ népeinek demokratikus általános, egyenlő ós titkos választói jogon nyugvó föderalizmusában látjuk a világbéke egyik legrenclületlenebb biztosítékát és egy uj vérözön elszakadhatatlan gátját. Ezen, a népek demokratikus önrendelkezési jogának a világrendbe való bevezetéseért a szlovák nemzet ör.ök háláját fejezi ki Wilsonnak, a nagy felszabaditónak és annak, ki őt elsőnek megértette, meghallgatta és követte, királyunknak, a világbéke Nagy Károlyának. A szlovák nemzet két kezének áldása szálljon e,két nemes főre és az Isten boldogítsa. Áldott légyen Ferdinánd trónörökös emléke, kinek névünnepét ép ma szenteljük, kinek krisztusi halálából, véréből sarjadzott e megváltás eszméje.« Takács József: Az elején mást mondott! Juriga Nándor (olvassa):»Gyönyörűen mondja Szent Ágoston: Maluit Deus e malis efficere bona, quam nulla mala esse permittere. Inkább akará az Isten a rosszból a jót előteremteni, mint semmiféle rosszat meg nem engedni. Isten, Időbér 19-én, szombaton, 35Í csodálatosak a Te útjaid. Légyen a Te neved áldott.« Miskolczy Imre: Ámen! (Derültség.) Juriga Nándor (olvassa): »Ily látószög alatt nézzük a háboru áldozatait és lelkünk megnyugvást talál, könnyeink keserűsége megédesül. Ily szemmel nézzünk a jövőbe és az uj világban megújul mindenki reménye.« Muzsa Gyufa : Ámen! Juriga Nándor: Majd mondok én neked is »ámen«-t! Takács József: Csak ne fenyegessen! Nem ijed meg senki! Nincs is megbízatása, csak önmagától! Még fenyeget is? .Tó kis katholikus pap! Elnök (csenget): Kérem Takács képviselő urat, szíveskedjék közbeszőlástól tartózkodni. Juriga Nándor: Tudja meg egyszersmindenkorra, hogy itt nem vagyok pap, itt képviselő vagyok! Takács József: Nem magyar képviselő! Juriga Nándor: Ami vagyok, az vagyok! (Derültség.) Takács József: Cseszkie szlovák som! Juriga Nándor: Csak azt konstatálom, hogy ez az egész szlovák nemzetnek akarata. (Elénk ellenmondások a ház minden oldalán.) Ez erős elhatározása és pedig nemcsak az intelligencziának közös megállapodása és közös törekvése, hanem a legegyszerűbb földmives népnek is kifejezett vágya s a napszámosoknak és munkásoknak is törekvése. Egy hang (a középen) : Szó sem igaz belőle ! Juriga Nándor: Ennek igazolására sok levél van a kezemben, de nem fogom azokat felolvasni, mert számolok a ház türelmetlenségével. Itt rendelkezésükre bocsátok egy levelet, de van száz és száz ilyen levél. (Zaj a jobb- és a baloldalon.) En két héttel ezelőtt a »Slovenszke Ludore Novini«-ben lelki szerénységemben (Zaj a jóbbés a baloldalon.) megírtam, hogy »itt az idő most vagy soha, követelni óletre-halálra a nemzetiségi törvény végrehajtását. Akkor én ezt, mondom, lelki szerénységemből írtam, másodszor a czenzurára való tekintettel. (Derültség balfelöl.) Természetes, hogy ugy kell írni, hogy az igazat megírhassa az ember, mert különben az egész czikket törölte volna a czenzura és én csak azt sem írhattam volna meg, hogy a nemzetiségi törvényt kívánom végrehajtani. Megfelelő keretbe kellett tehát állítani a dolgot, hogy kényesebb természetű dolgokon szépen átsurranjon a czenzura. (Zaj a jobb- és a baloldalon.) Most ezen czikk miatt, amelyet több, mint 15.000 ember olvasott, a legegyszerűbb néprétegből, szemrehányó leveleket kapok, hogy hova gondolok, hogy a magyar kormánynyal, a magyar arisztokratákkal, nagyurakkal még szóba is merek állni ilyen időben; legfeljebb csak a magyar néppel állhatok szóba, a föld-