Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.

Ülésnapok - 1910-826

3á6 826. országos ülés 1918 október 19-én, szombaton. egész világrendszert megépítse. Érzem e nagy idők fontosságát, mert a demokrácda és a népek önrendelkezési jogának a suttogásából annak a harangnak kongását érzem, amelyről a mi költőnk mondja : »Oeujte nárcdy bije zvon svobody kto lio neccuje na veky oba-xije, ale kto ho oéuje na veky ozije. Takács József: Magyarul! Elnök : Majd elmondja magyarul is ; de idézni idézhet. (Helyeslés balfelól,. Fényes László : Joga van ! Jtiríga Nándor ; Idéznek itt elég sokat entente nyelviken, pl. Gieswein tudott idézni angolul és nem is mondta el magyarul. (Igaz ! Ugy van ! balfelól.) Én hazai élő nyelven beszélek, a szlovák nyelv hazai élő nyelv, az általános választójogban is igy van indokolva : hazai élő nyelv. Azt hiszem, jogom van igy idézni. Fényes László : Szégyen, hogy megszólják érte, Igy akarnak békét ? Juriga Nándor: Hazai élő nyelven idézem hogy hallom a hangot : Narodí. Halljátok ne rrzetek,ütcíta szabadság harangja. Aki meg nem hallja, örökre megbánja ; de aki meghallja, örökre megáldja. (Tetszés balfelól.) Hock János: Magyarul szebb! Juriga Nándor: Ezt az időt hallom és azért ezekben az időkben, amikor halljuk ennek a harangnak kongását, egyiknek életre másiknak halálra : életre azoknak, akik szabadok akarnak lenni, a tömegeknek, népiknek, nemzeteknek, a békének életére kong a harang, de a háborúnak halálára, az elnyomatásnak halálára, az osztályuralom halálára, a hegemónia, az imperializmus és a militarizmus halálára. Kong a harang és aki meg nem hallja, jaj annak, örökre megbánja ; de aki meghallja, örökre megáldja. Azért kérem, nekem fáj, amikor ily komoly időkben oly szavakat hall az ember, még ministerek szájából is, mint pl. Wineliseh-Graetz ministerkiáltotta Fényes László felé, hogy »hitvány hazaáruló«, amire én magam mondtam, hogy wuinisti r ur, ne fiatsloskodjék« ; fájt, amikor hallottam Tisza István szájából, hogy nem tudom kire, megjegyezte, hogy »disznóság« ; vag}

r mikor én emiitettem, hogy nem szorulunk kegyelemre, jogot kérünk, hallottam olyan szavakat, hogy : »kirázzuk a bőréből«. (Derültség a jobb- és a baloldalon.) T. ház ! Mikor a béke közeledik és a háború haldoklik, ne kezdjük mi a háborút idehaza ; hiszen már a katonák is békét akarnak s az egész emberiséget sohasem fogta el ugy a béke vágy, mint most. Most kell egyrészt igazán türelemmel meghallgatni minden véleményt, minden meggyőződést, másrészt most van itt az ideje, hogy ilyen türelmet gyakorolva egymással szemben, előteremtsük az emberekből az őszinteséget, hogy mit is akarnak hát, mi a vágyuk, mi a törekvésük, mi a szándékuk, hogy igy aztán a különböző összetevőkből kikerüljön egy közös eredő : a jövő reális élet felépítésének alapja. De a régi rendszer, a régi barbár korszak haljon meg. T. ház ! Szerény véleményem szerint az egész háború nem más, mint a jövő élet konfliktusa a múlttal. Én nem fogom fel oly kisszerüleg ezt a háborút, hogy azt mondanám: ez a háború csak a németek és angolok, vagy mondjuk, a magyarok és az oroszok háborúja volt. Ily nagy vérontást, ily nagy szélvihar nem keletkezhetik aránylag oly kicsinyes dolgokból, mint aminő az, ha meghal egy trónörökös. Itt az emberiségnek egy elementáris erupcziójával állunk ezemben. Amikor minden nő, minden fejlődik és az intézmények nem alkalmazkodnak az élethez, akkor a sok uj törekvés, a sok uj irány, az uj lélek, az a vajúdó szellem nem fér bele a régi formákba, mert mint az irás mondja : az uj bort nem lehet az öreg tömlőbe tenni, hanem az uj bort uj tömlőbe kell önteni, hogy kiforrhassa magát és élvezhetővé váljék. (Tetszés.) F'orrt a világ és öreg tömlőben akarták tartani. De a forrás erősebb volt, mint az öreghordó, szétvetette a hordót iszonyatos robajjal, ug3>-, hogy az egész világ rengett bele. Hogy épen a németek egyrészről és másrészről ni vagyunk azok, akik középjuonljába kerültünk az eseményeknek, ez a sors tragédiája. Mi maradiságunknál fogva az ókort képviseltük, a többiek- a szabad gondolatot, a demokrácziát, mert előrehaladottabb eszmék alapján a nyugaton szellemileg előbbre voltak. Megengedem, t. ház, hogy ez a poziczió esetleg az egyik és másik félre másképen is alakulhatott volna. Én az én szemlélődésem szerint megállapítom az uj korral konfliktusba került elmúlt kor szellemét. Felvetem a kérdést, hogy az ókortól, a középkortól egészen a legújabb időkig, mik voltak ennek a nagy epochának vezéreszméi,. mi volt a szelleme ? Első törvénye volt : »Not kennt kein Gebot* vagyis : ha ínségbe kerülsz, csinálhatsz, amit akarsz, a kisgyermek szájából is elveheted a falatot, mert Not kennt kein Gebot. Második parancsa az volt, hogy »Macht geht vor Rechf«,jvagyis aki birja, marja. A hatalom csinálja a törvényt. Szüllő Géza : Ezt Lasalle mondta ! Juriga Nándor: A harmadik törvény : Und bist Du nicht willig, so brauch ich Gewalt. Egy hang (a középen) : Ezt Schiller mondta ! (Derültség és felkiáltások : Goethe !) Juriga Nándor: . . .Ami annyit jelent, hogy a belső meggyőződéssel szemben erőszakot alkalmazok. Mert : wir fürchten niemanden. nur Gott alléin. És ezt a Gott-ot ugy csinálja, ahogy akarja : rángatja, egyszer áll, egyszer ül, ahogy őneki tetszik. Mert bálványt csinált magának Istenéből, nem tárgyilagos Istent, és azt mondja : ich fürchte sonst niemand. Ez az Isten, ez a bálvány ha a zsebemben van, üthetek balra, üthetek jobbra, legázolhatok mindenkit, összetiporhatom, összemorzsolhatom. Végezetül az egésznek a parokszizmusa : »Wir sind stolz darauf, dass wir gehasst werden.« És azután : »Deutschland, Deutschland, über alles«, a többi semmi, a többi mind bagázs.