Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.

Ülésnapok - 1910-826

826. országos ülés 1918 október 19-én, szombaton. 3-17 Mondhatjuk ugy is : Frankreieh, Frankreieh iiber alks. Szóval : az állam önczél, Hogy ezek a szavak épen németül hangzanak, az mellékes, ez azért van, mert német könyvből olvasom. Ez a középkor szelleme. Ellenben az uj szellem, kezelve Krisztus idejétől egészen a humanizmus kifejlesztéséig azt tanította : »Auch die Not muss keimen eiii Gebet«, az Ínségben is be kell tartani a törvényt és a jogot. Ennek ép az ellentétje, hegy »das Recht muss meistern die Macht«, a jognak kell szabályoznia az erőt és a hatalmat. És azután : »Der Wille darf nicht dureh Gewalt getroSf n werder «, az akaratot, a meggyőződést sohasem szabad összetiporó, összemorzsoki. A lovaglópálca, a kard nem imponál a szellemnek ; és ha félem Istent, féld felebarátodat is. Ha Istened veled van, tudd megtenni azt is, hegy szeresd felebarátodat, mert az Istenhez a felebaráti szeretet révén jutsz hozzá. Nem »Deutscldar d iiber alles«, hanem : »Menschheit« és »Merischliehkeit uber allc£«, mert az emberiségnek egyetlen része, legyen az akár nemzet, akár állam, akár vallásfelekezet, akár Stand, sem lehet önczél. Az emberiség czélja az általános boldogulás és előhaladás ; az emberiség egy része tehát nem lehet önczél, mert mihelyt önczéllá teszi magát, ez erkölcstelen . Az erkölcsösség minimális követelménye az, hegy önmagán kivül helyezzen egy czélt és arra törekedjék. Nem lehet tehát semmiféle »Lai:d iiber alles«. Még azt sem mondhatjuk, hegy »a haza mindenekelőtt*, persze, igazi humanisztikus értelemben, mert különben konfliktusba keveredhetünk az egész világgal. Épen ezért ellenkezik ezzel amodern szellemmel EZ, hogy »wir sind síolz elarauf, dass wir gehasst werder«. A helyes az : szeress, hegy szeressenek. Ez az istenség természete. Az istenség szeretettel van minden, iránt. Az Isten legtökéletesebb fogalma az, hogy szeret szeretni, és szereti, hegy szerelik. Többet nem adhatunk az Istennek, mint hegy szeretjük, tiszteljük és viszont: ő szeret minket. Ez az az igazi szellem, mely nem kerget konfliktusba. Nem mondom, hogy minket, mert hiszen mi csak a kocsi után futottunk, de a németek reprezentálták ezt a szellemet. Ez pedig bizonyos tekintetben abból származik, hogy szellemileg hátramaradtak. Látjuk, hogy a Balkánon is, Ázsiában is van parlamentarizmus, Kinában is már nem Isten kegyelméből rex és imperátor valaki, nem aus Gottes Gnaden, ex gráfia Dei zsarnokoskodik az embereken, hanem a szuverén emberiség, az állampolgárok akarata a jog és erkölcs forrása. Természetes dolog, hogy ily konfliktusba kerül az erkölcs a joggal, a nemzetek és népek konliktusba kerültek az emberiség érdekeivel. Ilyenformán semmi sem természetesebb, mint hogy annak, aki a részt mint önezélt képviselte, rövid négy esztendő alatt be kellett látnia, hogy az emberiség egy része sem lehet önczél, nevezzék azt akár MÍtteleurópának, akár Mittelasiának, akár Mitteiafrikának. Ha egész Európa is azt mondaná, hogy ő önczél, hogy ő »über alles«, tiz esztendő alatt minden fegyver nélkül is rájönne, — bárcsak tanulna az emberiség ebből — hogy ez tévedés. És amikor igy Ítélem meg ezt a konfliktust, egészen máskép nézem én a habom áldozatait és eredményeit. A legnagyobb eredménye az, hogy az emberiség színpadára került az a nagy elv, hogy az erkölcs és a jog egy legyen, hogy az általános emberi természet megnyilvánít ása legyen az erkölcs és a jog forrása, hogy általános demokratizálódás legyen a világon és ne Isten kegyelméből valaki egy székben, ahol, ha egy gombot megnyom, millióknak és millióknak kell a vértengerbe ugrálni, mint a békáknak. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Elnök : Kérnem kell a képviselő urat, hegy az ilyen, gyűlöletre izgató kifejezésektől tartózkodni szíveskedjék. (Helyeslés a jobboldalon.) Jllriga Nándor: Ez filozófiai fejtegetés és ha talán kissé szenvedélyes har got használtam, ez te mperamentum dolga. Richter János: Pap hogy beszélhet ilyent? Jliríga Nándor: Azok az Isten kegyelméből... Richter János : Hagyjuk az Istent! Elnök : Kérem a képviselő urat, hogy az ilyen kifejezéseket mellőzni szíveskedjék. Jllriga Nándor: A háború vetette fel a gondolatot, hogy a jog és erkölcs egy legyen, melyben a jog forrásának is ugyanannak kell lennie, mint az erkölcsnek, ami t.em más, mint az általános, titkos választói jog. (Derültség a jobboldalon.) Hiába nevetnek az urak, ele akkor nem értenek hozzá. Ez nem konjunkturális politika, ez az emberiség benső követelése. Ha azt hiszik, hogy mi egy fekete, punt fegunk maradri és iele a szél be nem fuj, rriker az egész világén vihar clul, akkor ez bori irtsag. (Derültség.) önök nevetnek, mikor demokráciáról beszélek. Majd fogják érezni, ha meg nem értik. Ugy járunk, mint a szlovák Horjiyék mondja : Dajze Eoze obych bol len hruby vsakmirozumuvasvete nabiju. »Adel Isten, hogy ragy legyek, mert különbem majd a világban az észt a fejembe verik.« Ha meg nem fogjuk értelemmel, majd kapiskálni fogjuk más módon. A háború szelleme azt kívánja tehát, hogy a jog és erkölcs egy legyen és ezt fogja megvalósítani a demokratizálás. Azonban, ha a elemokráczia megvan, a természet törvényei szerint egyúttal mi sem történik más, mint heg}' ki-ki a sajátjához csoportosul. Ez a csoportosulás első szempontból a megértés alapján történik. Egy magyar ember nem csoportosulhat egy japánnal, mert nem értik egymást. Látjuk a katonák tömegénél, hogy ha pl. egy ezred pihenőre tér, rögtön kis csoportok keletkeznek azokból, akik tudnak egymással beszélni, akik megértik egymást, mert a természet törvénye szerint minden külső regulátor nélkül a belső erőnél fogva csoportosul az ember azokkal, akik őt megértik. A megértésből származik azután a szimpátia és a kölcsönös törekvés, egy akarat és egy érzelem. Az emberiségben a csoportosulás első alapja tehát a megértés, azután a közös akarat és együttérzés révén természetes dolog, hogy az első 44*