Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.

Ülésnapok - 1910-825

330 825, országos ülés 1918 október I8~án, pénteken. Hock János :. .. háromszor esküszik meg a parlament szine előtt és színvallást tesz, hogy vele szolidáris és mielőtt a kakas megszólalt volna, háromszor tagadta meg azt. Nekünk tényekre alapitott kételyeink vannak és jogunk van a ministerehiök ur szemébe mondani, hogy az ő enuneziáeziói reánk nézve nem megnyugtatók és az ő kijelentései a megbízhatóság garancziájávai nem bírnak. (Igaz ! Ugy van ! Taps a szélsőbaloldalon.) Ezt a javaslatot, amelyet ő elfogadott és megtagadott, később Apponyi Albertnek, Andrássynak és Vázsonyinak egy másik javaslatával iparkodtak enyhíteni, korrigálni, az elvek fentartásával. A ministerelnök ur ezt is elfogadta s rövididő múlva újra visszautasította. Végül, harmadszor, maga készített a ministerelnök ur egy különjavaslatot és ezt is cserben hagyta. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Gr. Hadik János : Ott is leszavazták a lényeget ! Hock János : Ezek tények. (Igaz I Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Es ha a dolog így áll, kérdezem a ministerelnök urat: rossz néven veheti-e mitőlünk, ha bizalmatlanok vagyunk az ő nyilatkozataival szemben ? (Felkiáltások jobbjélől: Nem is veszi rossz néven !) Létay Ernő : Az egész ország bizalmatlan vele szemben! (Ellen mondások jobbfelől és a középen.) Igenis, bizalmatlan, talán önöket kivéve ! Hock János; Minden személyes tiszteletünk és nagy képességeinek elismerése mellett meggyőződésünk, t. ministerelnök ur, hogy a mai nehéz viszonyok között, amikor tiszta minőségekre van az országnak szüksége, a ministerelnök ur a legalkalmatlanabb, aki a kormányzást ily nehéz időkben kezelheti. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Muzsa Gyula: Őte-toi de la, que je m'y mette! Hock János: Mikor a nemzetiségi szónok ajkáról, Vajda ajkáról hallottam ma azt a kijelentést, hogy kérem, mi logikusabbnak tartjuk egy Tisza István kormányzatát, mint Wekerléét, én ezt az álláspontot helyeseltem és helyeslem. Tisza István tiszta minőség. Mindnyájan tudjuk róla. hogy az ő politikájában következetesen képviselte azokat az elveket, amelyek az ő ifjú korának benyomásaival, németországi tapasztalataival úgyszólván lelkébe szívódtak. (Igaz! Ugy van! szélsőbaloldalon. Zaj és derültség jobbfelől.) Fényes László: Nevessenek, de az ország sírt miatta. (Zaj jobbfelől.) Elnök: Csendet kérek ! Méltóztassanak a szónokot meghallgatni. Hock János: Hiszen én a ministerelnök ur előtanulmányaira czélzok, arra, midőn ő egy bizonyos időt ott töltött Németországban, épen abban a korban, amikor Bismarck vérrel és vassal megcsinálta a nagy német egységet. (Felkiáltások jobbfelől : Valamivel később !) Bocsánat, akkor' folyt le a harcz a partikularizmus ellen. És mikor ő ezeket az eszméket ott látta, látta,- hogy milyen hatalmas német egységet tudtak ott teremteni,- a fejébe szállt a fiók-Bismarck hivatás és hazajött Magyarországra hasonló eszközökkel, junkerszellemmel kormányozni. (Igaz! Ugy van! Taps a szélsőbaloldalon. Derültség fobbfelől.) Igen, kijelentem,«h$gy ő egy pillanatra sem téveszti meg az országot. Mert a féligazságok sokkal rosszabbak, mint a teljes hazugság. Azok megtéveszthetnek. Gróf Tisza Istvánról mindenki tudja, hogy egész múltja összefüggött a német nagy szövetséggel. Tudja mindenki, hogy a kiegyezési rendszernek évtizedeken keresztül törhetetlen híve volt, mert hiszen ez volt annak a politikai rendszernek a fejős tehene . .. Kollár Lajos: Andrássy Gyula is! (Felkiáltások a szélsőbaloldalon ! Az is ! Felkiáltások jobbfelől : Károlyi Mihály is ! Apponyi is !) Hock János : Én gróf Apponyi Alberttel évtizedekig, csaknem 20 évig álltam politikai összeköttetésben és ugyanazon zászló alatt küzdöttem. Előbb jöttem át a függetlenségi lobogó szolgálatába és, bocsánatot kérek, mikor gróf Apponyi Albert kijelentette, hogy a kiegyezési törvény kezelése, szelleme, azok a visszaélések, amelyek korrupt eszközökre támaszkodva, Magyarország politikai erkölcsét is tönkreteszik, nem alkalmasak többé egy nemzeti állam felépítésére, akkor igenis otthagytam, szakítottam vele és azóta kitartottam és kitartok meggyőződésem mellett. (Taps és éljenzés a szélsőbaloldalon. Felkiáltások jobbfelől: Mint szabadelvű jött be a házba! Nagy zaj.) Nem hallom, mit szólnak közbe a képviselő urak. Gr. Tisza István : Nem jó ezeket emlegetni ! Miskolczy Imre: Bánffy alatt mint szabadelvű jött,be a házba. (Zaj.) Hock János: Én tehát gróf Tisza István személyét a mai helyzetben sokkal szivesebben látnám, mert a haladás tempóját gyorsítaná. Azt tudjuk, hogy ő korrosiv természetű politikus, de azt is tudjuk róla, hogy salétrom. A minisztelelnök úrról azonban nem tudjuk, mert ő ezukrot mutat és csak akkor látjuk, hogy salétrom, amikor már a szánkba bevettük. (Élénk derültség.) A perszonál unió körül is ilyen homályos dolgokat látunk és nem világos, precziz nyilatkozatokat. Pedig egy olyan törvényalkotást, mely szakit négyszáz éves múlttal és egy uj Magyarország alapjait akarja lerakni, legalább alapelveiben ismernie kell a képviselőháznak és az országnak, mielőtt ahhoz csatlakozik és támogatásával lelkesen megy utána. De mit látok én a t. ministerelnök ur nyilatkozatában? Bizonytalanságot és ellenmondásokat. A ministerelnök ur 11-én a saját pártkörében .. . Elnök : Kérem a képviselő urat, szíveskedjék most a f dszólalás tárgyánál maradni. (Helyeslés a jobboldalon. Zaj balfelől.) Hock János : A ministerelnök ur akkor pro tjsu delphini kijelentette a pártkörben, hogy Ausztriának nincs ereje többé a föderácziót megakadályozni;. '-:•.. Juriga Nándor; Az nem baj !