Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.

Ülésnapok - 1910-825

825'. országos ülés 1918 október 18-án, pénteken. 331 Hock János. . . . másodszor, nem tudja a magyar állam integritása ellen intézett támadáso­kat büntetőjogilag megtorolni. . . Barta Ödön : Nem akarja ! Hock János : Azt mondta, hogy nem tudja . . . Huszár Károly (sárvári) : Se nem tudja, se nem akarja. (Derültség.) Hock János :... és azt mondotta végül, hogy mi nem azzal az Ausztriával állunk szemben többé, melylyel a szerződést kötöttük, ennélfogva szük­séges nekünk a dualizmus rendszerével szakítani és visszatérni a magyar függetlenségi politikára. Ezzel teljesen egyetértek, csak egyet említek meg : az események kényszere taszigálta bele a minister­elnök urat ebbe az álláspontba, nem a lelkesedés, (ügy van ! a haloldalon.) nem a jmrtprogramm iránt táplált szeretet, ü képviselte ezt az álláspontot azért, mert a szükség kényszerénél fogva alkal­mazkodnia kellett hozzá, (ügy van! balfelöl.) De itt kérdem a t. ministerelnök urat, nem tar­totta volna-e helyesnek, hogy ezt az álláspontot azok képviseljék, akik a múltban mindenkor meg­álltak mellette a legnagyobb küzdelmek között is és szint vallottak ezért a programmért és akik­nek egyénisége összeforrott ennek az egész pro­gramúinak képviseletével ? (Igaz ! Vgy van! a szélsőbaloldalon.) Ez az oka, hogy a lelkesedés, amelyet ily tör­vényjavaslatnak ki kellett volna váltani az or­szágból, nem támadt fel és hogy a nyilatkozata visszhang nélkül maradt. De azt is kérdem a t. ministerelnök úrtól, hogy ha csak egy évvel ezelőtt tette volna önként ezt a nyilatkozatot, mit gondol, minő szolgálatot tett volna vele a trónnak és meny­nyire lekötelezte volna vele az országot! Barta Ödön : Onnan sem nyújtották be. Hock János: De képviseltük és állandóan ez volt felszólalásunk alapja, az öné is ez volt, inig nem volt konjunkturális politikus. (Ugy van! ügy van I taps a szélsőbaloldalon. Zaj.) De mikor olyan nyilatkozatot hallunk, amelyet gróf Tisza István is homályosnak tekintett,—mert megkorrigált — és mikor ezzel szemben olvastuk Buriári külügyministernek tegnap tett nyilatko­zatát, amelyet felolvasok a t. ház előtt, akkor e felett nem lehet olyan könnyen elsiklani. Ez a nyilatkozat Pittoni delegátus beszédére adott vá­lasz, amely igy hangzik: »Die Personalunión, sowie sie in Ungam aufgefasst wird, praktisch den fortdauemden Zusammenhalt bedeutet.« Polónyi Dezső: Fortdauemden ! Hock János: Ugy-e kérem más az elméleti magyarázása és más a gyakorlati értelmezése. Ez % szó »fortdauernden« a közös összetartozás foly­tonosságát jelenti. Amikor igy nyilatkozik künn a pénzügyminister és az osztrák parlamentben ezt a nyilatkozatát elmondja, kötelességünk szembe állítani a két nyilatkozatot és megkérdezni, hogy honnan ez a Zwiespalt, honnan ez az ellentét ? Nem jogos-e a mi kételyünk és nem kötelessé­günk-e ilyen körülmények közt sürgetni a törvény­hozást, hogy minél előtt fait aceomplit teremt­sen, hogy kimondjuk elvileg egy benyújtott tár­vényjavaslatban Magyarország függetlenségét és utasítsuk a kormányt, hogy a megfelelő javaslato­kat mielőbb készítse hozzá ? (ügy van! a szélső­baloldalon.) Én azt gondolom, hogy ma nem kérődző poli­tikusokra van szüksége az országnak, hanem alkotó, teremtő erőkre, akik a viszonyokat megértik, azokat képviselni tudják és a nemzetnek felcsigá­zott várakozását csakugyan alkotásokkal tudják kielégíteni. Azt hiszem, nekünk azt az ellenmon­dást, amely Bürián és a ministerelnök ur nyilat­kozata között van, tisztázni kell. A ministerelnök ur nem teheti meg ezt máskép, ha csak nem ad szabatos, tiszta felvilágosítást arról, mit ért ő a közis együttműködés és folytatólagos közösség alatt, mit ért ő a delegáeziónak itt említett bizo­nyos tervezete alatt, az érintkezési pontokat, ame­lyeket itt felemiitett, hogyan értelmezi, — mert ez még sem lehet gummi természetű — s mik azok a közös érintkezési pontok, amelyeket a minister­elnök ur itt fenntartani akar. Itt a baj. Nem lát­ják önök, hogy hétmérföldes csizmával mennek az események előre, és nem látják, hogy a Sturm und Drang periódusában élünk, mikor minden kavarog köröttünk és fix pontokat keres, ahol kristályosodhatik ? Ha a dolog igy áll, akkor vezé­rekre van szükség, akik megállnak és képviselnek elvi álláspontokat, nem ingadozó nádszálakra; vezérekre, tölgyekre, akikre felépíthet]ük a jövendő Magyarországot! (Taps a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház ! Nagyon kérem a házat, hogy méltóztassék teljes lélekkel és őszinteséggel nem azt nézni, vájjon ki nyújtja be ezt a javaslatot, hanem annak érdemét, hogy tulajdonképen mit czéloz, hogy a perszonál unió ne üres jelszó legyen, amely­nek tartalmát a háború után fogjuk kiépíteni. Nekünk nem czimek változtatására van szüksé­günk, hogy egy-két limlomot kiszórjunk Magyar­ország közjogi boltjából és maradjon ugy, ahogy volt a többi. Nekünk gyökeres rendszerváltozásra van szükségünk, teljes elszakadásra, független és szabad Magyarországnak az uralkodó jogara alatt való független életére. Nincsen szükségünk többé közös intézményekre és aki ezt nem képviseli, az nem tud felemelkedni a mai viszonyok magas­latára, nem érti meg a nemzet lelkét. (Taps a szélső­baloldalon.) Epén azért nagyon kérem a t. képviselőházat méltóztassék ezt a javaslatot mielőbb tárgya­lásra kitűzni, még pedig a legközelebbi ülés alkal­mával, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) illetve mél­tóztassék a javaslatot annak indokolása után a bizottsághoz utasítani. Hogy ha szabatosabban akarják megalkotni, ha bizonyos közjogi aggo­dalmaik vannak, amelyek a szövegezésre vonat­koznak, — bár jótállok, hogy az közjogilag helye3 és korrekt (Mozgás jobbfelől.) — mi a formai javításhoz hozzájárulunk, de a lényeget, annak egyetlen jottáját elkenegetni nem engedjük. (B.c~ lyeslés és taps a szélsöbáloldalon.) i2*

Next

/
Oldalképek
Tartalom