Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.
Ülésnapok - 1910-825
825'. országos ülés 1918 október 18-án, pénteken. 331 Hock János. . . . másodszor, nem tudja a magyar állam integritása ellen intézett támadásokat büntetőjogilag megtorolni. . . Barta Ödön : Nem akarja ! Hock János : Azt mondta, hogy nem tudja . . . Huszár Károly (sárvári) : Se nem tudja, se nem akarja. (Derültség.) Hock János :... és azt mondotta végül, hogy mi nem azzal az Ausztriával állunk szemben többé, melylyel a szerződést kötöttük, ennélfogva szükséges nekünk a dualizmus rendszerével szakítani és visszatérni a magyar függetlenségi politikára. Ezzel teljesen egyetértek, csak egyet említek meg : az események kényszere taszigálta bele a ministerelnök urat ebbe az álláspontba, nem a lelkesedés, (ügy van ! a haloldalon.) nem a jmrtprogramm iránt táplált szeretet, ü képviselte ezt az álláspontot azért, mert a szükség kényszerénél fogva alkalmazkodnia kellett hozzá, (ügy van! balfelöl.) De itt kérdem a t. ministerelnök urat, nem tartotta volna-e helyesnek, hogy ezt az álláspontot azok képviseljék, akik a múltban mindenkor megálltak mellette a legnagyobb küzdelmek között is és szint vallottak ezért a programmért és akiknek egyénisége összeforrott ennek az egész programúinak képviseletével ? (Igaz ! Vgy van! a szélsőbaloldalon.) Ez az oka, hogy a lelkesedés, amelyet ily törvényjavaslatnak ki kellett volna váltani az országból, nem támadt fel és hogy a nyilatkozata visszhang nélkül maradt. De azt is kérdem a t. ministerelnök úrtól, hogy ha csak egy évvel ezelőtt tette volna önként ezt a nyilatkozatot, mit gondol, minő szolgálatot tett volna vele a trónnak és menynyire lekötelezte volna vele az országot! Barta Ödön : Onnan sem nyújtották be. Hock János: De képviseltük és állandóan ez volt felszólalásunk alapja, az öné is ez volt, inig nem volt konjunkturális politikus. (Ugy van! ügy van I taps a szélsőbaloldalon. Zaj.) De mikor olyan nyilatkozatot hallunk, amelyet gróf Tisza István is homályosnak tekintett,—mert megkorrigált — és mikor ezzel szemben olvastuk Buriári külügyministernek tegnap tett nyilatkozatát, amelyet felolvasok a t. ház előtt, akkor e felett nem lehet olyan könnyen elsiklani. Ez a nyilatkozat Pittoni delegátus beszédére adott válasz, amely igy hangzik: »Die Personalunión, sowie sie in Ungam aufgefasst wird, praktisch den fortdauemden Zusammenhalt bedeutet.« Polónyi Dezső: Fortdauemden ! Hock János: Ugy-e kérem más az elméleti magyarázása és más a gyakorlati értelmezése. Ez % szó »fortdauernden« a közös összetartozás folytonosságát jelenti. Amikor igy nyilatkozik künn a pénzügyminister és az osztrák parlamentben ezt a nyilatkozatát elmondja, kötelességünk szembe állítani a két nyilatkozatot és megkérdezni, hogy honnan ez a Zwiespalt, honnan ez az ellentét ? Nem jogos-e a mi kételyünk és nem kötelességünk-e ilyen körülmények közt sürgetni a törvényhozást, hogy minél előtt fait aceomplit teremtsen, hogy kimondjuk elvileg egy benyújtott tárvényjavaslatban Magyarország függetlenségét és utasítsuk a kormányt, hogy a megfelelő javaslatokat mielőbb készítse hozzá ? (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Én azt gondolom, hogy ma nem kérődző politikusokra van szüksége az országnak, hanem alkotó, teremtő erőkre, akik a viszonyokat megértik, azokat képviselni tudják és a nemzetnek felcsigázott várakozását csakugyan alkotásokkal tudják kielégíteni. Azt hiszem, nekünk azt az ellenmondást, amely Bürián és a ministerelnök ur nyilatkozata között van, tisztázni kell. A ministerelnök ur nem teheti meg ezt máskép, ha csak nem ad szabatos, tiszta felvilágosítást arról, mit ért ő a közis együttműködés és folytatólagos közösség alatt, mit ért ő a delegáeziónak itt említett bizonyos tervezete alatt, az érintkezési pontokat, amelyeket itt felemiitett, hogyan értelmezi, — mert ez még sem lehet gummi természetű — s mik azok a közös érintkezési pontok, amelyeket a ministerelnök ur itt fenntartani akar. Itt a baj. Nem látják önök, hogy hétmérföldes csizmával mennek az események előre, és nem látják, hogy a Sturm und Drang periódusában élünk, mikor minden kavarog köröttünk és fix pontokat keres, ahol kristályosodhatik ? Ha a dolog igy áll, akkor vezérekre van szükség, akik megállnak és képviselnek elvi álláspontokat, nem ingadozó nádszálakra; vezérekre, tölgyekre, akikre felépíthet]ük a jövendő Magyarországot! (Taps a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház ! Nagyon kérem a házat, hogy méltóztassék teljes lélekkel és őszinteséggel nem azt nézni, vájjon ki nyújtja be ezt a javaslatot, hanem annak érdemét, hogy tulajdonképen mit czéloz, hogy a perszonál unió ne üres jelszó legyen, amelynek tartalmát a háború után fogjuk kiépíteni. Nekünk nem czimek változtatására van szükségünk, hogy egy-két limlomot kiszórjunk Magyarország közjogi boltjából és maradjon ugy, ahogy volt a többi. Nekünk gyökeres rendszerváltozásra van szükségünk, teljes elszakadásra, független és szabad Magyarországnak az uralkodó jogara alatt való független életére. Nincsen szükségünk többé közös intézményekre és aki ezt nem képviseli, az nem tud felemelkedni a mai viszonyok magaslatára, nem érti meg a nemzet lelkét. (Taps a szélsőbaloldalon.) Epén azért nagyon kérem a t. képviselőházat méltóztassék ezt a javaslatot mielőbb tárgyalásra kitűzni, még pedig a legközelebbi ülés alkalmával, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) illetve méltóztassék a javaslatot annak indokolása után a bizottsághoz utasítani. Hogy ha szabatosabban akarják megalkotni, ha bizonyos közjogi aggodalmaik vannak, amelyek a szövegezésre vonatkoznak, — bár jótállok, hogy az közjogilag helye3 és korrekt (Mozgás jobbfelől.) — mi a formai javításhoz hozzájárulunk, de a lényeget, annak egyetlen jottáját elkenegetni nem engedjük. (B.c~ lyeslés és taps a szélsöbáloldalon.) i2*
