Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.

Ülésnapok - 1910-825

:vm 825. országos ülés 1918 október 18-án, pénteken. minden problémánknak megoldására megteremti azt a kedvező légkört, amely nélkül ugy most, a békekötés pillanatában, mint majd azután a nemzeti rekonsturkezió nagy munkájában meg leszünk akadályozva, erőnket teljesen kifejteni nem leszünk képesek. Ezekben a nagy időkben le kell tenni hagyományos, kicsinyes sablonokról és gondolkozásról. Át kell tudni alakítani gondol­kozásunkat sok tekintetben az eddig megszokott és tiprott utakról, biznunk kell nagy gondolatok (rejében, ka azok a nagy gondolatok nemcsak hirdettetnek, hanem át is lépnek a valóságba. T. képviselőház, ez az az indok, amely miatt én azt nem tehetem, és akik velem együtt igy gondolkoznak, nem tehetik, hogy a demokratikus haladás követelményei megvalósításának követe­lését felfüggeszszük és átalakítsuk. (Helyeslés.) Ámde mindezek mellett rá kell mutatnom azokra a mozzanatkora, amelyekben máris egyetértünk. Egyetértünk a békeakczió alapjaira nézve; egyet­értünk a békeakczió alapjául szolgáló pontozatok a magyar állam kohézióját érintő részének magya­rázatában is, hogy t. i. mindaz az a felszabadulás, mindaz a messzebbmenő méltányosság, amely­lyel idegenajku állampolgáraink iránt kell len­nünk, az a magyar állam területi épségének és politikai egységének korlátai között kell hogy mozogjon. Egyetértünk a haza közjogi konstruk­cziójában, az ország teljes függetlenségének meg­szervezésében, önálló fellépése lehetőségei tekin­tetében a nemzetek tárgyalásain. Mindezekben egyetértünk és azért azt hiszem, hogy ha van is még egy nagyon lényeges szétválasztó momentum, ennek a szétválasztó momentumnak fentartása­vai, amelyet nem személyi ok, hanem mélységes elvi meggyőződés sugalmaz, nem ártunk annak a szempontnak, amelyet szem előtt kell tarta­nunk, hogy t. i. a nemzetközi érdekeinket érintő lényeges pontokban igenis a magyar közéletnek falctorai egyetértenek. (Helyeslés.) T. barátaim ezen az oldalon hivatkoznak arra, hogy az ő eljárásuk részünkről — belevonom magamat is — gyakran nem igazságos megítélés­ben részesült; hogy az események bizonyos ponton némely állásfoglalásuknak igazat adnak, és hogy ők ebből bizonyos igényeket származtatnak le. Én ennek az álláspontnak jogosultságát bizonyos pontig teljesen elismerem. Az ország érdekében valónak tartom, hogy az előttünk álló nagy fel­adat megoldásában közreműködjenek, de csak kettőt kérünk tőlük. Először ma, midőn ezen fel­adatok valóban a nemzet összes erkölcsi és értelmi tőkéjének összefoglalását követelik, ne engedjék az ő jogos igényeiket oda kiterjesztetni, hogy e tőke egy része ellen osztraczizmussal éljenek, mert ehhez csak az egész nemzet verdiktjének volna joga. Hogyha a nemzet a választásoknál valame­lyikünk ellen kimondja, hogy az ő szolgálatai többé nem kellenek, ez előtt kötelessége meghajolni min­denkinek és én egyénileg szívesen fogok előtte meg­hajolni, ha engem ilyen ítélet ér, de egyes frakczió­kat semmiféle körülmény nem hozhat abba a helyzetbe, hogy ilyen osztraczizmusokat jogosítva legyenek kimondani. (Helyeslés.) A másik pedig az, hogy ha a multat illetőleg sok tekintetben igazuk volt, ügyeljenek arra, hogy igazuk legyen most is ; tartózkodjanak minden olyan kijelentéstől, amely­lyel a múltban való igazolásuk szempontjából aka­ratuk ellenére a nemzet jelenlegi helyzetét káro­sítják. (Élénk helyeslés és taps.) Lovászy Márton : Bebizonyítottuk, hogy jól ítéltük meg a helyzetet.! Gr. Apponyi Albert: Én e felett nem akarok a t. urakkal vitatkozni. Bizonyos állításoknak, amelyeket nem tudok aláírni, a czáfolata is nehéz, mert amikor a béke asztalához akarunk ülni, akkor, ugyebár, nekünk nem lehet agresszív han­gon nyilatkoznunk, de az agresszivitás értelmében magyarázható nyilatkozatot sem tennünk eddigi ellenségeinkkel szemben sem. De épen ezért, mi­után még a ezáfolat is ránk nézve meg van nehe­zítve, nagyon kérném t. barátaimat, hogy vegye­nek maguknak elégtételt velünk szemben, ameny­nyit akarnak, de óvakodjanak minden olyan nyi-' latkozattól, amely gyengítheti a mi helyzetünket a béketárgyalásoknál. (Élénk helyeslés a jobb- és a baloldalo n.) Kún Béla : Túlzott német barátság nem jó ajánlólevél a béke asztalához ! Lovászy Márton : Négy évig voltunk ebben a helyzetben. Gr. Apponyi Albert: Én ezt mind elismerem, azonban ismétlem, minden szubjektív szempont­nak félre kell ma vonulnia a nemzet nagy érdekei­vel szemben. (Igaz I Ugy van! a jobb- és a balolda­lon.) Hogy a t. barátaim ezt hogyan értelmezik : ez az ő dolguk. Nekem, mint a magyar közélet régi emberének, talán jogom és kötelességein volt ezt a figyelmeztetést barátságosan megtenni. (Élénk helyeslés és taps a jobb- és a baloldalon.) Ha mindenki teljesítené kötelességét, amint én gyarló tudásom és képességem szerint teljesí­teni kívánom, akkor a nemzetnek e súlyos óráiban is nagy komolysággal és magunkbaszállással, de csüggedés nélkül nézhetünk a jövőbe. (Igaz ! Ugy van ! a jobb- és a baloldalon.) Az lehetetlen, hogy amikor a népek szövetségének bekövetkezését hirdetik, akkor kicsinylőleg járjanak el egy olyan nemzettel szemben, amely ebben a háborúban ugy törhetetlen hűsége, mint katonáinak hősies­sége, az ellenséggel szemben tanúsított lovagias magatartása által (Ugy van ! Ugy van !) minden­esetre az elsők között állt a világháború har­czosai sorában; amelynek lehet szemére lobban­tani politikai tévedést, de amelynek nem lehet sze­mére lobbantani azt, hogy az ő zászlóját ebben a háborúban bárcsak a legkisebb mocsok is érhette volna. (Élénk tetszés és taps a ház jobb- é,s balolda­lán.) Az lehetetlen, hogy egy ilyen nemzet, amely ilyen kapitálissal ül a népek tanácskozóasztalá« hoz, ahol az életképes és az emberiség együttes jogát szolgálni hivatott nemzetek sorsa felett döntenek : ez a nemzet ne kapjon neki megfelelő helyet abban az uj népszövetségben, amelynek

Next

/
Oldalképek
Tartalom