Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.

Ülésnapok - 1910-825

:vm 825. országos ülés 1918 október 18-án, pénteken. minden problémánknak megoldására megteremti azt a kedvező légkört, amely nélkül ugy most, a békekötés pillanatában, mint majd azután a nemzeti rekonsturkezió nagy munkájában meg leszünk akadályozva, erőnket teljesen kifejteni nem leszünk képesek. Ezekben a nagy időkben le kell tenni hagyományos, kicsinyes sablonokról és gondolkozásról. Át kell tudni alakítani gondolkozásunkat sok tekintetben az eddig megszokott és tiprott utakról, biznunk kell nagy gondolatok (rejében, ka azok a nagy gondolatok nemcsak hirdettetnek, hanem át is lépnek a valóságba. T. képviselőház, ez az az indok, amely miatt én azt nem tehetem, és akik velem együtt igy gondolkoznak, nem tehetik, hogy a demokratikus haladás követelményei megvalósításának követelését felfüggeszszük és átalakítsuk. (Helyeslés.) Ámde mindezek mellett rá kell mutatnom azokra a mozzanatkora, amelyekben máris egyetértünk. Egyetértünk a békeakczió alapjaira nézve; egyetértünk a békeakczió alapjául szolgáló pontozatok a magyar állam kohézióját érintő részének magyarázatában is, hogy t. i. mindaz az a felszabadulás, mindaz a messzebbmenő méltányosság, amelylyel idegenajku állampolgáraink iránt kell lennünk, az a magyar állam területi épségének és politikai egységének korlátai között kell hogy mozogjon. Egyetértünk a haza közjogi konstrukcziójában, az ország teljes függetlenségének megszervezésében, önálló fellépése lehetőségei tekintetében a nemzetek tárgyalásain. Mindezekben egyetértünk és azért azt hiszem, hogy ha van is még egy nagyon lényeges szétválasztó momentum, ennek a szétválasztó momentumnak fentartásavai, amelyet nem személyi ok, hanem mélységes elvi meggyőződés sugalmaz, nem ártunk annak a szempontnak, amelyet szem előtt kell tartanunk, hogy t. i. a nemzetközi érdekeinket érintő lényeges pontokban igenis a magyar közéletnek falctorai egyetértenek. (Helyeslés.) T. barátaim ezen az oldalon hivatkoznak arra, hogy az ő eljárásuk részünkről — belevonom magamat is — gyakran nem igazságos megítélésben részesült; hogy az események bizonyos ponton némely állásfoglalásuknak igazat adnak, és hogy ők ebből bizonyos igényeket származtatnak le. Én ennek az álláspontnak jogosultságát bizonyos pontig teljesen elismerem. Az ország érdekében valónak tartom, hogy az előttünk álló nagy feladat megoldásában közreműködjenek, de csak kettőt kérünk tőlük. Először ma, midőn ezen feladatok valóban a nemzet összes erkölcsi és értelmi tőkéjének összefoglalását követelik, ne engedjék az ő jogos igényeiket oda kiterjesztetni, hogy e tőke egy része ellen osztraczizmussal éljenek, mert ehhez csak az egész nemzet verdiktjének volna joga. Hogyha a nemzet a választásoknál valamelyikünk ellen kimondja, hogy az ő szolgálatai többé nem kellenek, ez előtt kötelessége meghajolni mindenkinek és én egyénileg szívesen fogok előtte meghajolni, ha engem ilyen ítélet ér, de egyes frakcziókat semmiféle körülmény nem hozhat abba a helyzetbe, hogy ilyen osztraczizmusokat jogosítva legyenek kimondani. (Helyeslés.) A másik pedig az, hogy ha a multat illetőleg sok tekintetben igazuk volt, ügyeljenek arra, hogy igazuk legyen most is ; tartózkodjanak minden olyan kijelentéstől, amelylyel a múltban való igazolásuk szempontjából akaratuk ellenére a nemzet jelenlegi helyzetét károsítják. (Élénk helyeslés és taps.) Lovászy Márton : Bebizonyítottuk, hogy jól ítéltük meg a helyzetet.! Gr. Apponyi Albert: Én e felett nem akarok a t. urakkal vitatkozni. Bizonyos állításoknak, amelyeket nem tudok aláírni, a czáfolata is nehéz, mert amikor a béke asztalához akarunk ülni, akkor, ugyebár, nekünk nem lehet agresszív hangon nyilatkoznunk, de az agresszivitás értelmében magyarázható nyilatkozatot sem tennünk eddigi ellenségeinkkel szemben sem. De épen ezért, miután még a ezáfolat is ránk nézve meg van nehezítve, nagyon kérném t. barátaimat, hogy vegyenek maguknak elégtételt velünk szemben, amenynyit akarnak, de óvakodjanak minden olyan nyi-' latkozattól, amely gyengítheti a mi helyzetünket a béketárgyalásoknál. (Élénk helyeslés a jobb- és a baloldalo n.) Kún Béla : Túlzott német barátság nem jó ajánlólevél a béke asztalához ! Lovászy Márton : Négy évig voltunk ebben a helyzetben. Gr. Apponyi Albert: Én ezt mind elismerem, azonban ismétlem, minden szubjektív szempontnak félre kell ma vonulnia a nemzet nagy érdekeivel szemben. (Igaz I Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) Hogy a t. barátaim ezt hogyan értelmezik : ez az ő dolguk. Nekem, mint a magyar közélet régi emberének, talán jogom és kötelességein volt ezt a figyelmeztetést barátságosan megtenni. (Élénk helyeslés és taps a jobb- és a baloldalon.) Ha mindenki teljesítené kötelességét, amint én gyarló tudásom és képességem szerint teljesíteni kívánom, akkor a nemzetnek e súlyos óráiban is nagy komolysággal és magunkbaszállással, de csüggedés nélkül nézhetünk a jövőbe. (Igaz ! Ugy van ! a jobb- és a baloldalon.) Az lehetetlen, hogy amikor a népek szövetségének bekövetkezését hirdetik, akkor kicsinylőleg járjanak el egy olyan nemzettel szemben, amely ebben a háborúban ugy törhetetlen hűsége, mint katonáinak hősiessége, az ellenséggel szemben tanúsított lovagias magatartása által (Ugy van ! Ugy van !) mindenesetre az elsők között állt a világháború harczosai sorában; amelynek lehet szemére lobbantani politikai tévedést, de amelynek nem lehet szemére lobbantani azt, hogy az ő zászlóját ebben a háborúban bárcsak a legkisebb mocsok is érhette volna. (Élénk tetszés és taps a ház jobb- é,s baloldalán.) Az lehetetlen, hogy egy ilyen nemzet, amely ilyen kapitálissal ül a népek tanácskozóasztalá« hoz, ahol az életképes és az emberiség együttes jogát szolgálni hivatott nemzetek sorsa felett döntenek : ez a nemzet ne kapjon neki megfelelő helyet abban az uj népszövetségben, amelynek