Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.

Ülésnapok - 1910-825

i25. országos ülés 191$ október iS-án, pénteken, 325 Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Szabad választásokban !) T. képviselőház ! Bár reám olvassák újból, kogy én a választásokat káboru alatt erkölcsi lehetetlenségnek nyilvánítottam, ki kell jelentenem, hogy igenis, az az aukszézissel kimondott tétel az én lelkemben élt akkor, amidőn kimondottam. Ámde most csak kénytelenek vagyunk belátni, hogy bizony sokkal jobban állanánk, ha olyan választójogi reformot alkottunk volna, amelyről tegnap radikális irányzatú szónokok azt mondták, hogy bár az ő ideáljukat nem födi, a kérdés mai stádiumában általános megnyugvással fogadtatott volna (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) és ha olyan parlamentünk lenne, amely a nemzet teljes auktoritásával — nemcsak formai, delegált hatalmával, hanem teljes erkölcsi auktoritásával — léphetne fel. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A mai helyzet, t. képviselőház, igazolja azok politikáját, akik e tekintetben tiszta helyzet teremtését kívánták. (Igaz ! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) De ezt csak mellesleg mondom, mert valóban nem szándékozom polemizálni és nem akarom a multak keserűségét felidézni. T. képviselőház ! Bátor vagyok röviden rátérni annak az ellentétnek lényegére, amelyről gróf Tisza István képviselőtársam is szólt a tegnapi napon, azzal a tendencziával, hogy minket, akik a választójogi megoldásba, vagy mondjuk helyesebben: elintézésbe, — mert nem minden elintézés megoldás — amelyet az most rövidesen nyert, nem tudunk belenyugodni, akik követeljük az erősebb és határozottabb demokratikus irány érvényesülését, minket aTra birjon, hogy az együttműködés kedvéért erről a törekvésről nem mondom, hogy tegyünk le, hanem azt kalaszszuk el arra az időre, mikor a békét már megkötjük és amikor egészen normális viszonyok között küzdhetünk egymással politikai eszmékért-. Erre egyik érve gróf Tisza Istvánnak az, hogy ne beszéljünk demokrácziáról, arról, hogy a demokráczia terére kell lépnünk, mert szerinte mi erre a térre már reá léptünk, benne vagyunk a demokratikus irányú alkotások egész sorában, kivévén természetesen a választói jogot. Hát, t. képviselőház, demokratikus irányzat demokratikus választói jog nélkül körülbelül olyan dolog, mintha azt mondaná valaki, hogy perszonálunió legyen, de önálló magyar hadsereg nélkül. (Igaz ! Ügy van! Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Vagy delegáczióval I) Teljesen igaz az a tétel, hogy a választói jog még nem demokráczia, — egymagában még nem az — viszont azonban valóban népuralmi, tehát demokratikus kormányzás, demokratikus közállapot igazán demokratikus választói jog nélkül abszolúte elképzelhetetlen. (Igaz! Ugy van ! a szélsőbaloldalon és balfelől.) Hock János: Ez az alapja ! Gr. Apponyi Albert: És t. képviselőház, miért nem állhatok el én és azok, akik ugy gondolkoznak, mint én — propter bonum pacis, a helyzet békekötési sanszainak, esélyeinek javítása szempontjából kívánatos szoros összeműködés kedvéért — ennek az eszménynek, miért nem állhatunk el, mi ennek az eszmének, ennek a követelménynek megsürgetésétől ? Ha én azt hinném, hogy ez semmi összefüggésben nem áll a leendő békekötéss akkor rá tudnék lépni arra a térre, amelyet a t. képviselő ur nekem kijelölt. De nekem benső és tényeken alakuló meggyőződésem, amelyet bővebben ki nem fejthetek, csak odaállít hatom, mint tényt, a helyzet ismeretén alapuló meggyőződésem az, hogy a mi békeesélyeinknek javításához tetemesen hozzájárulna (Ugy van ! balfelől.) a valóban demokratikus választójognak létesítése és hegy ezeket kevésbbé kedvezőkké teszi ennek elmara dása. (Ugy van ! Ugy van ! a bál- és a szélsőbaloldalon.) Ha már most mi, akik eddig azt sürgettük, akik eddig annak talaján állottunk, ezen a téren egy lépést tennénk visszafelé, ez kifelé való hatásában az országra nézve egyenesen káros és veszélyes konzekvencziákkal járna. (Ugy van ! balfelöl.) Ez az, amiért nekem felfogásom és meggyőződésem szerint épen abból a szempontból, mely előttem a legfőbb, hogy lehetőleg kedvezőbbekké tegyem esélyeinket a leendő békekötésnél, nem lehet, lelkiismeretem sugallata szerint nem szabad ezen a téren visszalépnem az eddig elfoglalt állásponttól, nem szabad elejtenem a teljesen demokratikus átalakulásnak, melynek alapja a demokratikus választójog, sürgetését, a sürgős feladatok közé való sorozását. (Ugy van ! balfelől.) Nem is lehet jól egymást elválasztani ezt a két fogalmat : az egyiket, mely egyértelmüleg valósul meg, a függetlenséget és a dualizmus kiépítését. A függetlenség a nemzetet, a dualizmus kiépítése a népet állítja talpára. Erős, független, lendületes életet élő nemzet nem gondolható, ha annak egész népét nem állítjuk talpra, ha egész népének összes erejére nem támaszkodhatunk, (Ugy van! balfelől.) viszont annak a népnek minden, ugy erkölcsi, mint anyagi és gazdasági érdekeit nem szolgálhatjuk teljes erővel, — a tapasztalás is mutatja — ha az nem áll egy független, önálló nemzettel összeköttetésben. (Élénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Históriailag, a magyar história szerint s logikailag és lélektanilag ez a két kérdés, ez a két irányzat egymással össze van forrva. Es a mi belügyi problémáink közül az, amely ma talán a legkényesebb és a legnehezebb, amelynek villámlása ma beczikázott ebbe a házba : a nemzetiségi kérdés ugyan minő egészen más képet nyer a független és demokratikus Magyarországban, mikor nem partikularisztikus törekvések körében, hanem az összes állampolgároknak teljes egyenjogúságában, reájuk nézve a lehető legegyenlőbb fejlődési föltételek teremtésében találja meg biztositékát, mikor ennek folytán a külön aspirácziókból kivezettetik a szabad nemzeti életnek légkörébe, a politikai jogoknak gyakorlásába ! E kettő együtt : függetlenség és demokráczia