Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.

Ülésnapok - 1910-825

Í25. országos ülés 1918 október 18-án, pénteken. •m legyen szabad áttérnem beszédem tulaj donképeni tárgyára, t. i. állásfoglalásomra az igen t. ministerelnök ur kijelentéseivel szemben. (Halljuk ! Halljuk !) Minthogy nem egy uj kormánynak bemutatkozásával, hanem a régi kormánynak újból való megerősítésével állottunk szemben, nagyon természetesen nem egy egész kormányprogramra adatott elő, hanem a ministerelnök ur nyilatkozata csak két pontra szorítkozott, — igaz, hogy történelmi jelentőségű két kijelentésre : a külügyminister által megindított békeakczióra, amelynek tartalmát ismertük előbb is, amely azonban most közöltetett hivatalosan a magyar képviselőházzal és Magyarország uj közjogi rendjére, Magyarország teljes állami önállóságának a pgrsonal unió alapján való felépítésére. Mind a kettőre azzal a teljes tárgyilagossággal és tőlem telhető komolysággal akarok kiterjeszkedni, amelyet e jelenlegi nagy idők, a jelenlegi sorsdöntő órák mindegyikünktől követelnek. Ez nem azt jelenti, hogy teljesen kikerülhető legyen a közélet személyi momentumainak felemlítése és tárgyalása. De, nem szabad a személyi kérdéseket sem személyi motivumokból tárgyalni. (Helyeslés a baloldalon.) Minden motivum, amely szubjektív természetű, minden motivum, amely egyéni érzelmeken, rokonszenveken vagy ellenszenveken alapszik, származzon a politikai múltnak bármily, ellentéteket provokáló jelenségeiből, minden ilyen szubjektív mozzanat kell, hogy lelkünkből feltétlenül kizárva és elfojtva legyen. Kizárólag egy szempont vezet engem minden kérdés megbirálásánál, vagyis ebben az órában előtérben áll az a szempont: megállapítani, létesíteni Magyarországon azt az állapotot, amely nekünk a legjobb esélyeket biztosítja a most küszöbön álló bélrekötésnél. (ügy van !) T. képviselőház ! Talán mondanom sem szükséges, az eddig felszólaltak mindegyike megmondta, hogy azt a békelépést, amelyet külügyministerünk tett, azt a módot, ahogyan tette, azt az alapot, amelyre helyezkedett, mindgyájan helyesnek és a helyzettel összhangban levőnek találjuk. Most épen az a kérdés, hogy minő politika, minő magatartás által segíthetjük elő leginkább a magunk részéről is azt a legfőbb czélt, hogy Magyarországra nézve a béketárgyalásokon a legkedvezőbb helyzetet teremtsük, a lehető legkedvezőbb eredmény elérését lehetővé tegyük. Kétségtelen, hogy erre igen alkalmatos eszköz volna az összes nemzeti erőknek minél szélesebb egyesítése; e világtörténelmi jelentőségű cselekmény keresztülvitelénél. Bs ha ennek csak szubjektív akadályai lennének, akkor ezek az akadályok feltétlenül kiküszöbölendők és feltétlenül elháritandók volnának, minden, a legmesszebbmenő egyéni önmegtagadás árán is. Ámde, t. képviselőház, a tegnapi nap is megmutatta, hogy ennek a legszorosabb értelemben vett együttműködésnek ez idő szerint elhárithattalan elvi akadályai vannak, (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) melyeknek félretétele, abban az irányban, melyben azt tőlünk kivánják, az én felfogásom szerint nem hogy előmozdítaná, hanem veszélyeztetné az ügyet, (ügy van ! Taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) T. ház ! Beszédem folyamán erre vissza fogok térni. Amidőn a demokratikus haladás némely mozzanatáról és annak a jelenlegi helyzettel való összefüggéséről leszek bátor azon korlátok közt, amelyeket a helyzet megenged, nyilatkozni, akkor ezt a szempontot világosan ki fogom fejteni. Most csak azt mondom, hogy noha a teljes együttműködést ez a nagy elvi akadály lehetetlenné teszi, azért mégis mindnyájan hozzájárulhatunk annak a helyzetnek megteremtéséhez, amelylyel a békekötésnél esélyeinket növelhetjük és öregbíthetjük ; mert bármennyire nem lehet a t. ministerelnök ur iránt a legújabb politikai előzmények után politikai bizalmunk, (ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) engem ez nem gátol abban, hogy teljesen arra az álláspontra ne helyezkedjem, melynek Benedek János t. képviselő ur tegnap ékes szavakkal adott kifejezést : hogy hazánk területi épségének, politikai egységének megóvásában, a lehető legelőnyösebb békefeltételek kivívásában őt és minden kormányt, mely e téren helyes utón jár, meggyőződésem szerint teljes erővel és minden eszközzel támogatok. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon. Mozgás a szélsőbaloldalon.) T. ház ! Kívánatosnak tartanám én is, ha lehetne, hogy olyan változások álljanak be személyekben is, melyek ami esélyeinket emelik. De ha ezek nem következnek be, ez engem nem ment fel a haza iránti azon kötelességem alól, hogy mindent elkövessek, hogy azok, akik ezzel meg vannak bízva, az országra nézve a lehető legjobb helyzetet elérhessék. (Elénk helyeslés.) Erre a témára is lesz még alkalmam visszatérni és most a másik nagy jelentőségű bejelentésről kell szólnom : Magyarország teljes állami függetlenségének kiépi téséről, amely megvalósulásának küszöbén áll Megvallom egészen őszintén, hogy az igen tisztelt ministerelnök ur bejelentése, annak formájánál fogva nekem nem hozta meg a teljes megnyugvást, (ügy van! a baloldalon.) A ministerelnök ur bejelentésében, aki mégis bizonyos részletek felsorolásába belement, hiányzott az önálló külképviselet megemlítése és kijelentéseinek további részeiben olyan dilatorius álláspontra látszott helyezkedni, mely nagyon természetszerűleg legalább is óvatosságra intett minket az állásfoglalásban. Nem vallom azt a felfogást, hogy régi aspiráezióinknak, hosszú időn át vallott elveinknek, Magyarország boldogulása szerintem egyedül kielégítő alapjainak megvalósítását azért ne fogadjuk szívesen, mert ez a kijelentés olyanok részéről történik, alak eddig ellenkező állásponton állottak. Hock János : Ez fejreállitása a parlamentarizmusnak ! Mindig! Gr. Apponyi Albert: De egyet ilyen esetben meg kell követelnünk és ez az, hogy teljes preczi41*