Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.

Ülésnapok - 1910-824

824. orszáaos ülés 1918 oh tettrekészséget, amely ezt a nemzetet konzerválni fogja, amely ezt az államot meg fogja tartani és a világháború vér özönéből uj és szebb ezerévnek a hajnalhasadása elé fogja vinni. Volt a mi nemzetünk sokkal kisebb, mint ma. Volt már ugy, hogy nem volt a mienk Erdély, nem volt a mienk a határőrvidék, nem voltak a mieink a szepességi városok, mert becsapta azokat egyik királyunk, szóval Magyarország területe jóformán Pozsonyra és vidékére szorítkozott. De sohasem hagyta el ezt a nemzetet a hite és az a biztos öntudata, hogy a mi nemzetünknek világtörténelmi szerepe van, amely világtörténelmi hivatását teljesítette a múltban és fogja teljesíteni a jövőben is. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Nem ellenségeink kegyétől, irgalmától, protekcziójától várjuk ezt! Mindenesetre jól esik, ha tudjuk, hogy vannak barátaink; bár lennének kifelé barátaink, de csak nemzetünknek a saját nemzeti erejétől, hatalmától, képességeitől várhatjuk ezt. Bármily kétségbeesettnek látszanék is helyzetünk, egy nem hagyott el bennünket: a hit a mi nemzetünk jövőjében és erejében. (Taps.) Ezekben kívántam visszhangot adni a ministerelnök ur kijelentésére, valamint a ma felhangzottakra. Mi a képviselőház ülését tegnapra összehivattuk. Összehivattuk azért, mert ha ezek a dolgok nem vetődtek volna is felszínre, nekünk akkor is szükséges volna gondoskodnunk nemzetünk védelméről, határaink megvédelmezéséről. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Egy hang (a baloldalon): Erdélyből menekülnek ! Benedek János: Sürgős interpelláczió előterjesztésére kértem engedélyt a ház igen tisztelt elnökétől, ő azonban nem engedte meg interpelláczióm előterjesztését. Majd lesz alkalmam azt előterjeszteni, de már most figyelmébe ajánlom az igen tisztelt kormánynak határainknak ä megerősítését, nehogy az történjék újra, ami a román betörés alkalmával történt. (Zaj a baloldalon. Elnök csenget. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Kún Béla: Meg kell rakni a szerb határt magyar katonákkal! Benedek János: Nem kívánom olyan dolgok feszegetését, melyeket nyíltan nem is lehet tárgyalni. Teljesen megbízom a magyar királyi honvédelmi minister urnak, Szurmay vezérezredesnek, az uzsoki hősnek hazafiságában, hazaszeretetében és hadvezéri talentumában és remélem is, hogy meg fogja tenni, vagy már meg is tette a hadvezetőséggel egyetértőleg mindazon intézkedéseket, melyek határaink védelmére feltétlenül szükségesek. Most még csak egy körülményre hivom fel az igen tisztelt kormány figyelmét s ez a hadtápterületnek az élelmezési kérdése, amelyet már tegnap Fényes László t. képviselő ur is érintett. (Zaj a baloldalon. Halljuk! Halljuk! a középen.) A megszállott területekről visszatóher 17-én, csütörtökön. 303 térő katonaság természetszerűleg uj hadtápterületet kap. Minthogy Újvidék a főhadiszállás, 200 kilométer területen belül még talán Budapest is beleesik a hadtápterületbe. Nagyon jól tudjuk, hogy a hadtápparancsnokságok részére ki van adva az utasítás, hogy élelmüket elsősorban a hadtápterületről igyekezzenek elérni s csak amennyiben ott nem tudják azt esetleg harácsolás utján is beszerezni, csak abban az esetben forduljanak a hadvezetőséghez, mely a szokásos módon juttatja hozzájuk az élelmiszereket. Eel kell hívnom a tisztelt kormány figyelmét, hogy tegye meg e tekintetben a szükséges óvintézkedéseket. Tudunk esetekről, ahol vasúti baktereket raboltak ki s még más egyéb méltatlanságok és oly jelenetek fordultak máris elő, amelyek azt az aggályt táplálják bennünk, hogy esetleg nem is magyar, nem is a közös hadsereghez tartozó, a megszállott területről visszatérő csapatok, hanem esetleg más, magukat idegeneknek érző csapatok jelentékenyen meg fogják bolygatni Magyarország élelmezési viszonyait. (Zaj és félkiáltások a baloldalon: Németek!) Pedig Magyarország közélelmezési ministere régen megmondta nekem és a ház előtt is régen kijelentette, hogy Magyarországon több rekvirálás nem lesz. (Zaj a baloldalon.) Ezért történt a termés biztosítása; ezért állapították meg a fejkvótát s az ellátásra szorulóknak, az ellátatlanoknak szükségleteit... (Zaj a baloldalon.) Kún Béla (közbeszól. Zaj.) Elnök: Kérem Kun Béla képviselő urat, szíveskedjék csendben maradni. Benedek János: Ha pedig ezeket megbolygatjuk, akkor esetleg jövő évi élelmiszereinket vonhatják el tőlünk. Csak pár rövid szóval kívántam erre rámutatni, hogy felhívjam a kormány figyelmét arra, tegye meg az intézkedéseket, hogy gazdáink és lakosságunk egyáltalában meg legyenek kiméivé mindenféle, de különösen az erőszakos katonai harácsolásoktól. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Gróf Tisza István t. képviselő ur felhívta a háznak minden tagját arra, hogy ezekben az időkben ne a minket elválasztó dolgokat bolygassuk és keressük, hanem találjuk meg az egymást egyesítő dolgokat és tegyük félre a multak keserűségét. Bemélem, hogy e tekintetben én megfeleltem ezen kívánságának. Nem hoztam fel a múlt keserűségeit. Hiszen ugy érezzük mindnyájan ez után a nagy pusztulás és romlás után, amelyen nemzetünknek keresztül kellett mennie, az után a sok gyász után, amelybe talán minden család bele van merülve, hogy nemzetünk is egy nagy gyászoló család, mert eltemettük legkedvesebbjeinket, legszebbjeinket, nemzetünk virágának százezreit. Ott állunk mindnyájan a nagy koporsó mellett és talán ezen gyászos ünnepélyes alkalommal nem fogunk egymásnak szemrehányásokat tenni, hanem ha még volt is ellentét közöttünk a múlt-