Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.

Ülésnapok - 1910-824

300 824, országos ülés 1918 október 17-én, csütörtökön. baloldalon.) s amikor kénytelenek ma már ők is a perszonális unió, a független Magyarország álláspontjára helyezkedni, akkor az orvoslást, a nagy, uj reformot, a nagy, uj alkotást nem azoknak kezéből és nem azoknak lelkétől várja ez a nemzet, akik egész életüket a közös ügyek szolgálatának szentelték, (Igaz ! Ugy van ! Taps a bal- és szélsőbaloldalon.) hanem azoktól, akikről meg van győződve a nemzet, hogy a haza állami függetlenségét, régi, még 1848-ban megállapított állami szuverenitását igazán szivükből óhajtják, lelkükkel, eszükéi és minden tehetségükkel szolgálják. (Igazi Ugy van ! Taps a bal- és szélsőbaloldalon.) Meskó Zoltán : Ez a beszéd! Benedek János: T. képviselőház! Hiszen mikor itt ebben a teremben a kormányszékből ez a szokatlan hang ütötte meg füleinket : független, önálló Magyarország, perszonális unió, akkor igazán a turulmadár szárnya csapkodását kellett volna itt hallanunk. Csakhogy sajnos, egy olyan madárkereskedő mutatta be nekünk a turul madarat, aki eddig csak a kétfejű sast hizlalta. (Igaz! Ugy van! Élénk tetszés és taps a bal- és szélsőbaloldalon. Derültség a jobboldalon és balfelől.) T. képviselőház ! A nemzet szebb jövőjét, hajnalhasadását kellene üdvözölnünk e kijelentés kapcsán, ha ez méltó helyről és az egész nemzet szine előtt tétetett volna meg. Lett volna erre alkalom. Ezt a képviselőházat a nemzet igazi képviseletének nem tekinthetjük. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nem akarok rekriniinálni, de kétségtelen dolog, hogy a mi mandátumunk, a mi megbízatásunk régen lejárt s ez egy önmagát túlélt parlament. (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) Meg volt adva a mód és alkalom. Akkor, csendesebb időkben, meg lehetett volna csinálni az uj választást, a Vázsonyi Vilmos által beterjesztett törvényjavaslat alapján. Bejöhettek volna az igazi képviselők és itt volnának most azok az elemek, kellő számban . . . Bródy Ernő: A szocziálisták! Benedek János : . . . akik az egész nemzet akaratát kifejezésre juttatnák. Sajnos, e lehetőség elől épen ez a kormány elzárkózott, s ezáltal megteremtette azt a káoszt, amelyből most már roppant nehéz a kibontakozást megtalálni. (Igaz! Ugy van ! Halljuk! Halljuk! balfelől.) T. képviselőház ! Teljes mértékben osztozom gróf Tisza István képviselő urnak abban a felfogásában, hogy nem elégedhetünk meg a ministeielnök ur kijelentésével, mert az homályt hagyott maga után, főleg a külképviseletet illetőleg. (Igaz! Ugy van! balfelől.) Hangoztatta a miniszterelnök ur Magyarországnak a perszonális unió alapján való önállóságát, a gazdasági berendezkedés s a hadsereg tekintetében, ellenben egy szót sem szólt a külképviseletről. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Márpedig, t. képviselőház, ez mi előttünk lényeges, kardinális pont. (Igaz! Ugy van! Felkiáltások a baloldalon: Ez a legsürgősebb !) E tekintetben teljes mértékben csatlakoznom kell gróf Károlyi Mihály t. képviselőtársam azon véleményéhez, hogy Magyarországot a béketáTgyalásokon Ausztrián keresztül nem lehet képviselni. (Igaz ! Ugy van ! Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Magyarországnak a béketárgyalásokon saját magának kell képviselőjének lenni, akár saját külügyministere, akár saját békekövete személyében .. . Polónyi Géza: Ugy van! Magyar külügyminister! (Igaz! Ugy van! Élénk helyeslés balfelöl.) Benedek János: Ennek legtermészetesebb módja csakis az lehet, hogy Magyarországot a béketárgyalásokon a magyar külügyminister képviselje. (Hosszas éljenzés és taps a bal- és a szélsőbáloldalon.) Nyugtalanít minket ezenkívül a ministerelnök ur előterjesztésében tett azon kijelentés, hogy természetesen ezt nem rohamosan fogjuk csinálni«. (Derültség a baloldalon.) T. ház ! Amely gyermek nem jut azonnal élethez akkor, amikor életre kell kelnie, azt az a veszedelem fenyegeti, hogy ott fullad. Ha komolyan akarjuk Magyarország állami önállóságát és függetlenségét, akkor tegyük meg azt, amit tegnap tett Budapest székesfőváros képviselete, mely egyhangú lelkesedéssel, nemine contradicente kimondotta Magyarország teljes állami önállóságát és függetlenségét. Mondjuk ki, cselekedjük meg mi is ezt. (Hosszantartó élénk éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon. Élénk felkiáltások : Éljen a független Magyarország ! Proklamálni kell az önállóságot !) Sümegi Vilmos: Ki kell mondani most ! Juhász-Nagy Sándor: Tessék holnapra napirendre tűzni! Nem elég az Ígéret ! Benedek János : 1848 márczius 15-ikén a sajtószabadság proklamálói nem mondották azt, hogy ue csináljuk rohamosan ; hanem a sajtószabadság első termékét bevitték a Landerer-nyomdába és czenzura nélkül megvolt rögtön a sajtószabadság. Ha az önálló független Magyarország nem rohamosan alakul meg, akkor nem lesz meg soha, akkor ez nem más, csak fabius-cunctatoroskedá-s, ujabb Ígéret, hogy legyen, amiből egy darabig megint táplálkozhat a nemzet-. (Ugy van! a baloldalon.) A megvert nemzetet, a világháborúból vereséggel visszatért nemzetet akarják megjuháztatni, mint a megvert gyermeket az ajándék kilátásba helyezésével. (Igaz! a szélsőbaloldalon.) Nem lehet az örömünk teljes, mert nem bizhatunk a kijelentésben, ha arról a helyről jön, ha azok akarják az önálló Magyarországot megteremteni, akik egész életüket a 48-as függetlenségi törekvések, ha kell, erőszakos letörésében töltötték el (Igaz ! Ugy van ! a szäsőbahldalon.) Igaza van gróf Tisza István képviselő urnak abban is, hogy a béketárgyalásokon a német szövetségessel lehetőleg egyetértően kell eljárni. Lovászy Márton : Nem ! Nincs igaza ! Benedek János: Az én nézetem azonban az, hogy ha nem lehet, akkor nem járunk el egyetértőleg. (Helyeslés a baloldalon.) Mi az u. n. európai eg}^ensulynak sokkal nagyobb áldozatot hoztunk, mint ami erőnktől kitelt. Amikor ebben a világháborúba belementünk, tudtuk nagyon jól, hogy