Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.

Ülésnapok - 1910-823

823. országos ülés 19] 8 október 16-án, szerdán. 28Í) megokolását mennél sürgősebben napirendre tű­zetni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kivan még valaki szólni ? (Senki sem!) Ha szólni senki sem kivan, akkor leszek bátor megtenni javaslatomat a ház legközelebbi ülésének idejére és napirendjére vonatkozólag. (Zaj.) Csendet kérek ! (Halljuk ! Halljuk !) Javaslom a t. háznak, hogy legközelebbi ülését holnap, csütörtökön, október 17-én délelőtt 10 órakor tartsa és annak napirendjére a további teendők iránti intézkedést tűzze ki. (Helyeslés a jobboldalon és a közéfen. Zaj és közbeszólások a szélsőbaloldalon : Hát a hozzászólások ?) Kérdem, méltóztatnak ezen javaslatomat el­fogadni ? Juriga Nándor: Én csak azt vagyok bátor kérni, t, ház, hogy méltóztassanak az ülést nem negyed tizenkét órakor, hanem egy kissé korábban kezdeni. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Tessék a képviselő uraknak korábban felkelni és ha van valami tárgyalás, valami megbeszélni való, ugy kezdjék azt az urak nyolcz órakor vagy kilencz órakor, hogy mi 2—300-an ne legyünk kénytelenek 4—5 ur politikai intrikálása kedvéért itt vára­kozni. (Zaj a jobboldalon és a közé/peri. Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Elnök: Méltóztassanak megengedni, hogy erre nyomban reflektálhassak. (Halljuk ! Halljuk ! jobbfelől.) A képviselő ur inszinuáczióját ezennel visszautasítom, (Helyeslés a jobboldalon. Zaj bal­felől.) A mai ülés késői megkezdése azért, történt, mert épen az ülés sima lebonyolítása érdekében a pártok vezérei értekezletet tartottak. (Zaj és fel­kiáltások a szélsőbaloldalon : Szépen sikerült! Si­mán ment!) Ezt ugy minősíteni, mint a képviselő ur tette, semmi esetre sem megengedhető. (Fel­kiáltások balfelől: Korábban kell kezdeni .') Meskó Zoltán képviselő urat illeti a szó, Meskó Zoltán : T. ház ! A mai történelmi pil­lanatban, amikor minden perez drága, amikor min­den perezben megváltozik a szituáczió s nem tud­hatjuk, hogy mi történik Ausztriában holnap: lesz-e még Ausztria, a csehek nem fognak-e valami meglepetést csinálni, indítványozom, hogy egy csepp halasztást ne tűrjünk, hanem tűzzük ki Ráth Endre képviselőtársam megokolását máT a holnapi ülés napirendjére. (Felkiáltások a szélső­baloldalon : Elfogadjuk!) Elnök : Kivan még valaki szólni? (Felkiáltá­sok a szélsőbaloldalon : Szavazzunk!) Ha szólni senki sem kivan, felteszem kérdést: elfogadja-e a ház az elnök javaslatát a napirendre nézve, igen vagy nem? (Felkiáltások : Igen ! Nem !) Kérem azokat, akik az elnöki javaslatot el­fogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik. Felkiáltások a szélsöbaloldalon : Kisebbség! Ellen­próbát kérünk!) Kérem az ellenpróbát. (Megtör­ténik.) A ház többsége az elnök javaslatát elfogadta. (Zaj és közbeszólások a szélsőbaloldalon.) Juhász-Nagy Sándor: Tessék megszámlálni! Kisebbség! Elnök ." Azt én állapítom meg és nem a kép­viselő ur. Juhász Nagy Sándor: Kisebbség! Tessék megszámláltatni a szavazatokat. (Zaj és felkiál­tások: Üljön le!) Elnök: Következik Fényes László képviselő ur sürgős interpellácziója az összkormányhoz, Magyarország lakossága ellátásának érdekében. Fényes László: T. képviselő urak! Az or­szágot az a politika, amelyet 1867 óta folytat­nak, amelyet 1914-ben kimélyítettek, már a végső válság elé vitte. Mindenkinek látnia kell, hogy azok a politikusok és államférfiak, akik az országot ebbe a rettenetes örvénybe sodorták, ahol már hazánk területi integritásáért is aggód­nunk kell, a mérhetetlen véráldozatok és a ma­gyarság százezreinek a földben való rothadása után: hova jutottunk! Tudomást kell venni mindenkinek arról, hogy ez az ország nyomorú ­ságnak, a nincstelenségnek és a megaláztatásnak minden szenvedését kénytelen végigszenvedni, de élni akar. (Igás! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A német világuralmi politika az, amelyet — macskaköröm között mondom — »hiven szövet­ségestársunkkal« végigküzdöttünk: ami idejut­tatott bennünket, ahol vagyunk. (Ugy van! a, szélsöbaloldalon.) Kérdezem mindazoktól az urak­tól, akik ezt a német barátságot propagálták, akik ezt forszírozzák most is, vájjon számot vetettek-e lelkiismeretükkel a tekintetben, hogy hova vitték a magyar nemzet sorsát, vájjon fele­lőseknek érzik-e magukat? Mert biztosithatom a t. urakat, hogy a nép felelősségre fogja önö­ket vonni. (Igaz! Ugy van! a sgélsöbáloldalon.) Nem lehet az, hogy a magyar nép száz­ezernyi és százezernyi fiai hiába ontották vérü­ket, felelősség nélkül lehetett ezt feláldozni. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Igaz! Ugy van! Számon kell kérni!) Nem lehet az, hogy azért, mert az urak tévesen látták az erőket, az európai konstellácziót, azért sok százezer magyar ember és a nemzet minden kincse el­pusztuljon és csak egy maradjon meg: az önök uralma, amely idevezette ezt az országot. (Igaz! Ugy van! Taps a szélsöbaloldalon. Nagy zaj a jobboldalon.) Azt hiszik, uraim, hogy ez a ta­nácskozás sokáig fog itt még igy menni? (Zaj és felkiáltások jobbfelöl: Ez interpelláezió?) Hát nem látják, vakok még most is, hogy rövid két héten belül a nép maga fogja kezébe venni sorsának intézését, ha önök ragaszkodnak ön­magukhoz? (Zaj a jobboldalon és a középen.) Elnök (csenget): T. képviselő ur, én nem akarom korlátozni felszólalását, de figyelmeztet­nem kell, bejelentett interpelláeziójának czélja Magyarország ellátásának biztosítása. Fényes László: Kérem, rátérek mindjárt! Interpelláczióm tárgya logikus következése annak, amit most mondok. Hock János: Ugy okolja meg, ahogy akarja! Fényes László: Amikor azt látjuk, hogy akik idevezették az országot, azok akarják az

Next

/
Oldalképek
Tartalom