Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.
Ülésnapok - 1910-823
286 823. országos ülés 1918 október 16-án, szerdán. ügyeket továbbra is vinni, akkor valóban : kétségbe kell esnünk a vakság fölött, hogy nem látják be, hogy ezáltal nemcsak a "békét teszik lehetetlenné, de végpusztulásba és a halálba sodorják a magyar népet a belpolitikában is. Pusztulásba sodorják azért, mert ugyanazt a hatalmi erőszakpolitikát provokálják a magyar nemzet ellen az entente részéről, melyet önök folytattak a háború u. n. győzelmes esztendei alatt az ántánt népek ellen, [Az imént elhangzott itt egy mondás, amely ellen önök felzúdultak. Méltóztassék nekem megengedni, — de jelzem: ha nem engedik meg, akkor is megteszem — hogy megmondjam: igenis, ilyen körülmények között én is ántántbarát-politikát akarok folytatni (Zaj és felkiáltások a jobboldalon : Akkor maga is hazaáruló!) és ántántbarát-politikát akar folytatni az ország egész népe, amely elfogadta Wilson 14 pontját, nem csalárdságból és hazugsággal, hanem őszintén. (Ugy van! balfelöl.) Sztankovánszky Imre: Igazán disznóság a magyar képviselőházban ilyent mondani. Majd ha békét kötöttünk, akkor beszéljen igy! (Távozik a teremből). Hock János: Koraszülött, visszamegy a mamájához! (Élénk derültség bálfelöl.) Fényes László: Az eddigi politika válságba és pusztulásba vitte a magyarságot. Nincs joguk önöknek tovább vinni e népet a.pusztulás utján, hanem módot és alkalmat kell keresni, hogy Wilson 14 pontja alapján, •— amelyet a magyar nemzetnek a maga lelkében őszintén el kell fogadnia s gyakorlatban végrehajtania — megmentsük a magyar nemzet fennállását, a magyar állam területi integritását. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A német uralommal nem tudtuk megvalósítani a függetlenséget és a demokrácziát sem, melynek pedig jelszavával a miniszterelnök ur jött. Láttuk, hogy a német uralom alatt ez csak jelszó marad, a gyakorlati cselekvés nem következett be. Most, amikor elérkezett az utolsó pillanat, — talán holnap, talán holnapután már késő lesz, hogy békét követeljünk, ha kell különbékét — (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) akkor igenis nyíltan hirdetem, még pedig nemcsak itt, hanem kint az utczán, kint a falu népe előtt, az Isten szabad ege alatt is, hogy nekem különbéke kell, én nem akarok a németekről semmit sem tudni... (Nagy zaj és félkiáltások a jobboldalon: Rendre! Rendre !) r Gr. Tisza István : Kendre! Árulást ne hirdessen ! Fényes László: Önök kötötték meg a németekkel a szövetséget, egy kis társaság kötötte meg . . . (Nagy zaj) és önök voltak ez a kis társaság! A nép nem kötötte e szerződést. Harczoljanak önök a németekkel együtt! Elnök: Kérnem kell a képviselő urat, hogy beszédét a parlamentáris formák között szíveskedjék folytatni. Fényes László: Ugy beszélek. Majd meg fogják látni, hogy még különb dolgok is jönnek. A béke mindenáron való megkötése, az Ausztriától mindenáron való megszabadulás az első kötelességünk és még ezt megelőzőleg gondoskodnunk kell arról, — és itt jelzem az elnök urnak, hogy az eddig elmondottaknak logikai következménye lesz az, amit most fogok mondani a közélelmezésről — hogy bármilyen programm jöjjön, az rendet találjon az országban. Ez pedig csak akkor lesz, ha . . . Szilágyi Lajos: Ha magát becsukják! (Zaj.) Fényes László: Ha nem hazugságot, de kenyeret adnak a népnek. Hazugsággal nem lehet nyugalom . . . (Nagy zaj és közbeszólások a jobboldalon.) Deák Béla: Orvost! Orvost! Elnök: Kérem a képviselő urat, hogy sziviskedjék higgadtabban beszélni. Fényes László: Teljesen higgadtan vallom, hogy nem szabad hazugsággal áltatni a népet, hanem igazságot és kenyeret kell neki adni. Meg kell mondani a népnek, hogy fájdalom, a Duna felé közeledik az ellenség, hogy a katonák, látván azt, hogy a nemzetből kirekesztették őket, mert van külön nemzet és van külön nép, mint a választójog tárgyalása alkalmával ezt az önök tapsai között hallottuk, mondom, a katonaság nem kivan tovább harczolni . . . (Nagy zaj és felkiáltások a jobboldalon: Áruló! Áruló!) német érdekekért ... Gr. Tisza István: Ohó! Áruló! Hg. Windisch-Graetz Lajos közélelmezési minister: Hitvány áruló! Hitvány áruló, gazember ! Szilágyi Lajos: Gyalázatos rágalmazó! Hg. Windisch-Graetz Lajos közélelmezési minister: Hitvány áruló! (Óriási nagy zaj a jobboldalon.) Pál Alfréd: Rágalmazás a kenyere! Hg. Windisch-Graetz Lajos közélelmezési minister: Es ez magyar ember! (Zaj.) Fényes László: . . . Kirabolták az országot (Nagy zaj és mozgás.) Elnök: Figyelmeztetnem kell a képviselő urat, hogy az előbb megkoczkáztatott állítása a tényekkel merőben ellenkezik, de a magyar nemzet méltóságát is mélyen sérti. Azért a képviselő urat rendreutasítom. (Félkiáltások a jobboldalon: Kevés !} Pál Alfréd: Hivatásos rágalmazó! Abból él, hogy rágalmaz. Az a kenyere. Elnök: Kérem Pál Alfréd képviselő urat, szíveskedjék csendben maradni és helyét elfoglalni. Hock János: A közélelmezési minister inparlamentáris, sértő kifejezést használt. Windisch-Graetz Lajos herczeg közélelmezési minister (közbeszól). Fényes László: ... Ön ma is szállítja Ausztriának Magyarországot. Pál Alfréd: Már megint rágalmaz 1 Fényes László: Uraim, önökről ! nagyon jól
