Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.

Ülésnapok - 1910-823

823. országos ülés 191S ügynek, öntudatlanul is ezzel ártanak leginkább 8 ezzel nehezítik talán meg leginkább Magyarország területi integritásának megóvását is. T. képviselőház ! Mi minden erőnket és tudásunkat arra kell, hogy konczentráljuk, hogy ezt a kérdést helyesen és megértéssel rendezzük. De a tudásnál és a törekvésnél még sokkal fontosabb és talán a legfontosabb az, hogy tapintatosan járjunk el. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A tapintat kérdése itt a legfontosabb, hogy tapintattal forduljunk nem magyar ajkú polgártársainkhoz, s tapintattal igyekezzünk azon nézeteltéréseket és különbségeket, amelyek fennállanak, kiegyenlíteni. Altalános elvként természetesen ittfs a demokrácziát kell tekintenünk, azonban természetesen ez még nem elég, henem nekünk igenis a nemzetiségi kérdésben arra az alapra kell államink és azon az alapon kell igyekeznünk ezt a kérdést megoldani, amely alapot máris elfogadtunk, t. i. Wilson tizennégy pontja alapján, s a paczifista princzipiumoknak akczeptálása kell hogy képezze ezen egész kérdés megoldásának alapját. Helyesen mutatott rá a ministerelnök ur beszédében arra, hogy a nemzetiségi kérdéseket, minthogy az egyes nemzetiségek különböző viszonylatban vannak a magyar államhoz, különbözőkép kell kezelni. S itt elsősorban természetesen Horvát-Szlavonországhoz való viszonyunkat kell, hogy érintsem. Hiszen az a kapcsolat, amely Magyarország és Horvát-Szlavonország között volt, sokkal lazább, mi mindig elismertük az ő közjogi különállásukat, s épen ezért természetesen itten egészen más szempontok, alapelvek szerint kell ezt a kérdést kezelni. A fődolog az, hogy a horvát kérdést a lehető legliberálisabban, a lehető legnagyobb kulantériával kezeljük s ne akarjunk kerékkötői lenni az ő aspiráczióiknak ; azonban azt velük meg kell hogy értessük, s azt hiszem, hogy ők meg is fogják érteni, hogy Magyarországot a tengerparttól elzárni nem lehet. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ez az a szempont, amelyet szem elől téveszteni nem szabad, de ez a szempont a wilsoni pontokba, a paczifista programúiba is teljesen beleillik, mert a paczifiista teória szerűt nem lehet egy nemzetet a tengerhez való útjától elzárni. Ezek azok a szempontok, amelyek szerint nekünk a nemzetiségi kérdést meg kell oldanunk. (Zaj a jobboldalon.) A nemzetiségi kérdésben mcst nem is volna helyes, ha konkrét javaslatokat tennék, mert hiszen ezeket a konkrét javaslatokat meg kell, hogy előzzék megbeszélések a megértés alapján, s azután lehet majd konkrét javaslatokat tenni. Itt is azonban nagyon fontos az, hogy sürgősen a tettek mezejére lépjünk, (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) hogy ne keltsük a nemzetiségi polgártársainkban azt a hitet, hogy mi ezt a kérdést el akaTJuk odázni, hogy nem látjuk be azt, hogy változott viszonyok mellett egészen változott módon kell ezt a kérdést kezelni. T. képviselőház ! Immár ezzel talán beszédem végéhez is jutottam, s most csak azt akarom még KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XLI. KÖTET. október 16-án, szerdán. 281 mondani, hogy akkor, amikor a képviselőház összehívását provokáltuk, akkor mi igenis egy a királyhoz intézett feliratot szerkesztettünk és ebben a feliratban lefektettük mindazon alapelveket, princzipiumokat, amelyeknek megvalósítását most sürgősen kívánjuk. Hock János: Rohamosan. Gr. Károlyi Mihály : Kérem a t. házat, hogy legyen szíves megengedni, hogy ezt a memorandumot ne én, hanem igen t. barátom, Hock János, olvashassa fel, meit őszintén megvallva, a beszéd alatt egy kicsit kifáradtam, pedig nagyon fontosnak tixtom, hogy ennek minden szava, minden betűje,itten megértésre találjon. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Ugy gondolom, a t. ház hozzájárul ahhoz, hogy gróf Károlyi Mihály képviselő ur az általa elmondott beszédben emiitett javaslatot Hock János képviselő ur olvashassa fel. (Helyeslés. Zaj.) Hock János (olvassa) : »Felséges Császár és Apostoli Király ! Legkegyelmesebb Urunk ! Magyarország sorsdöntő napokat él. Lelkiismeretlen és rövidlátó államférfiak országunkat könnyelműen háborúba sodorták, (Nagy mozgás és zaj jobbfélől; jelkiáltások: Hallatlan!) Szilágyi Lajos: Ki az ? Miskolczy Imre : Ki sodorta háborúba ? (Zaj.) Hock János (olvassa) : » ... az emberiség túlnyomó többségével. Olyan nemzetekkel is, mdyeket a múltban nem választott el a magyar nemzettől semmiféle érdekellentét... (Zaj ajobboldalon. Halljuk! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) Elnök (csenget): Cs nd t kér k. Hock János (olvassa): ...és nem vüaszt el a jelenben sem, sőt amelyeknek magas kultúráját és az emberiség haladásában vezető szerepét nemzetünk mindig csodálattal és mély rokonszenvvel kisérte.« (Mozgás a jobboldalon,.) Ez a háború, amelyhez ugyanazok az államférfiak túlzott és jogosulatlan reményeket fűztek, végkimenetelében koczkára tehetné Felséged trónjának biztosságát, országunk egységét és területi épségét. (Mozgás és zaj jobbfélől. Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) Elnök (csenget) : Csendet kérek. Hock János (olvassa) : »A rendkívül súlyos helyzet azt parancsolja, hogy e végzetes órákban szavunkat felemeljük és rámutassunk arra az útra, mely az örvénylő bonyodalmakból ki vezet.« (Zaj a jobboldalon.) Szilágyi Lajos : Károlyi kormányra jutása. Hock János (olvassa) : »Az óriás áldozatokkal terhes háború a népek önrendelkezési jogának eszméjét teremtette meg és juttatta diadalra. A népek, hogy a jövőben ilyen rettenetes áldozatokra sor ne kerülhessen, maguk akarnak rendelkezni vérük és vagyonuk felől.« (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) »Amikor ennek az eszmének általános — a háborúban felszabadult kis nemzetekre is kiható — érvényesülését látjuk, természetes, hogy ezt a jogot a szilárd történelmi alapon álló magyar 36