Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.

Ülésnapok - 1910-822

264 822. országos ülés 1918 augusztus 10-én, szombaton. megye tiszti főügyésze kérte Pop C. István képviselő ur mentelmi jogának felfüggesztését. A mentelmi bizottság megállapította, hogy itt kihágás nem forog fenn. Egy 1950 katasztrális hold birtokon 3 és fél métermázsa be nem jelentett búzát találtak és ugyanakkor az előjáró közegek megállapították, hogy a feljelentett képviselő urnak igénye van gazdaságában a bejelentett 34 személyre az évnek még hátralevő részére 38 métermázsa és 68 kilogramm búzára. A meglévő készlet tehát csak kis hányadát fedezi annak, mire neki igénye van. Kétségtelenül megállapítható tehát, hogy kihágás ismérvei abszolúte nem forognak fenn. Ezért a mentelmi bizottság javasolja a háznak, hogy Pop C. István képviselő ur mentelmi jogát ez ügyben ne függeszsze fel. Elnök: Kérdem a t. házat, kivánja-e a mentelmi bizottság javaslatához képest Pop C. István képviselő mentelmi jogát felfüggeszteni, igen, vagy nem? (Nem !) A ház Pop C. István képviselő mentelmi jogát nem függeszti fel. Következik a mentelmi bizottság jelentése Ivánka Imre országgyűlési képviselő mentelmi ügyében. Szász Pál előadó: T. képviselőház! Wolf Gyula füszerkereskedő budapesti lakos bűnvádi feljelentést adott be a budapesti főkapitánysághoz hitelezési csalás miatt Ivánka Imre országgyűlési képviselő ellen. Feljelentésében előadta, hogy 1914 Julius hó 6-án megjelent füszerkereskedésében Kovács Mór ügynök, Deutsch Gyula ügynök társaságában és 2000 koronát kértek tőle egy félórai időtartamra kölcsön. Előadták, hogy ezen összegre nem nekik, hanem Ivánka Imre országgyűlési képviselőnek van szüksége, aki megalkudott ékszerészével egy brilliáns fülbevalóra 32.000 koronáért. Hogy ezt megkaphassa, 2000 korona előleget kell kifizetnie ; megállapodnának abban, hogy mihelyt a 2000 koronát átvették, az ékszert rögtön elzálogosítják s a zálogösszegből a 2000 koronát visszafizetik, a két ügynök, Kovács Mór és Deutsch Gyula pedig a zálogczédulát 'kapják meg eljárásuk jutalma fejében. A megállapodás létrejött. A két ügynök elvitte Wolfot a Royal-szállodába, ahol Ivánka Imre országgyűlési képviselő a foyerben már várt reájuk. Wolf először nem volt hajlandó a 2000 koronát átadni, hanem személyesen akart az ékszerésznél eljárni. Maj d rábeszélés után belement abba, hogy Kovács Mór ügynök és Ivánka Imre országgyűlési képviselő együtt adják át az ékszerésznek a pénzt. Ezek felmentek szobájukba. Félóra múlva lejöttek és Wolf Gyula fűszer kereskedőnek előadták, hogy a pénzt az ékszerésznek átadták, az ékszert azonban nem vehették át, mert azon valami kevés javítás eszköziendő még, azonban egy óra tartama alatt készen lesz. Wolf Gyula türelmetlenkedett és követelte vissza a 2000 koronát vagy az ékszert. Ekkor azonban ujabb értesítés jött, hogy az ékszerész nem tud 2—3 najmál előbb elkészülni a javításokkal. Wolf ekkor már botránynyal fenyegetődzött, amiért is megnyugtatására Ivánka Imre a Fővárosi Bank-' és Váltóüzlet Részvénytársaságra szóló két darab, összesen 2650 koronáról kiállított csekket adott át neki és feljogosította, hogy azt másnap, Julius 7-én váltsa be. Mikor Wolf másnap a banknál jelentkezett, hogy a csekkeket beváltsa, azt a felvilágosítást nyerte, hogy Ivánka Imre számláján már évek óta egy fillér fedezet sincsen. (Mozgás.) Erre indult meg az eljárás. Minthogy a megkeresés illetékes hatóságtól származik és minthogy a panasz tárgyává tett cselekmény kimerítette a büntetendő cselekmény ismérveit, zaklatás esete pedig nem forog fenn, a mentelmi bizottság javasolja a háznak, hogy Ivánka Imre országgyűlési képviselő mentelmi jogát ebben az ügyben függeszsze fel. (Helyeslés.) Elnök: Kérdem a t. házat, kivánja-e a mentelmi bizottság javaslatához képest Ivánka Imre országgyűlési képviselő mentelmi jogát felfüggeszteni, igen vagy nem ? (Igen !) A ház Ivánka Imre mentelmi jogát felfüggeszti. Következik a mentelmi bizottság jelentése Serbán Miklós országgyűlési kéjrväselő mentelmi ügyében. Szász Pál előadó : T. képviselőház ! Serbán Miklós országgyűlési képviselő, mint fogarasi gyakorló ügyvéd keresetet indított 1914-ben Rosenfeld Dávid hagyatéka ellen 16.200 K tőke és járulékai iránt, mint amely összeg őt ügyvédi honoráriumként illeti meg. Előadja, hogy Rosenfeld, aki kliense volt, ugyanaz év márczius 30-án halt meg, a kereset pedig 1914 április hó 23-án adatott be. A bíróság a hagyaték képviseletére ügygondnokot rendelt ki, aki kötelességszerűen tagadta, hogy a hagyaték valamivel Serbánnak tartoznék. Ekkor Serbán egy dijlevelet produkált, amely szerint ez az összeg neki jár, beismerte azonban a bíróság előtt, hogy erre 1000 koronát már kapott, amiért is követelését 15.200 koronára szállította le. Minthogy más bizonyíték nem volt, a bíróság esküre bocsátotta Serbánt, aki eskü alatt vallotta, hogy a dijievél kiáLlitása után a kereseti követelésre semmiféle czimen egyetlen fillért, a beismert 1000 koronán kivül, nem kapott. Ezen vallomást Serbán esküvel is megerősítette és így a bíróság ezen az alapon a keresetnek helyt adott. Mikor a fizetésre került volna a sor és ez az összeg a hagyatékra be lett volna kebelezve, akkor az örökösök észretértek, elmentek az ügygondnokhoz és azt mondták : uram, nekünk nyugtáink vannak arról, hogy Serbán 7.400 koronát felvett. A másodbiróságnál fel is mutatták, a 7.440 koronáról szóló nyugtákat, amelyeknek valódiságát Serbán Miklós beismerte, aminek következtében a másodbíróság a marasztalás összegét 5000 korona tőkére szállította le. Felülvizsgálat folytán a királyi Curiához került az ügy, amely aTra az áüásponira helyezkedett, hogy a kereseti követelés nem illeti meg Serbánt. Ezek után Rosenfeld Aladár, a hagyatéki örökös, 1914 Julius hó 21-én bűnvádi feljelentést