Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.

Ülésnapok - 1910-820

820, országos ülés 1918 au dein a t. házat, méltóztatik-e a törvényjavaslat 2. §-át elfogadni, igen vagy nem ? (Igen !) A ház a 2. §-t elfogadja. Következik a 3. §. Huszár Károly jegyző (olvassa a törvény­javaslat 3. és 4. §-ait, amelyek észrevétel nélkül el fogadtatnak. Olvassa az 5. §-t.) Elnök: Szilágyi Lajos képviselő ur kivan szólni! Szilágyi Lajos : T. képviselőház ! A törvény­javaslat 5. §-ában a 19. oldalon a harmadik be­kezdésben ez foglaltatik (olvassa): »Másfelől, ha a nyugdíjazott keresetképessége lényegesen ja­vult, a hadsereg-igazgatás is elrendelheti újólagos felülvizsgálatát és annak eredményéhez képest a nyugdij összegét újból állapithatja meg vagy pedig a nyugdijat egészen be is szüntetheti.« Én már a véderő-bizottságban is annak a né­zetemnek adtam kifejezést, hogy ezen pont miatt attól félek, hogy e határozat életbeléptetése feles­leges zaklatásnak teszi ki az ellátásra igényjogosul­takat. Ezért tehát az a kérelmem volna az igen tisztelt honvédelmi minister úrhoz, hogy a végre­hajtási utasításokban méltóztassék aziránt intéz­kedni, hogy ez a határozmány valahogy zaklatás­nak ne tegye ki az igényjogosultakat. Elnök: Kivan valaki szólni? (Nem/) Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. A mi­nister ur kivan nyilatkozni. B. Szurmay István honvédelmi minister: T. ház ! A Szilágyi Lajos képviselő ur által nyilvání­tott óhaj mindenesetre jogosult és én a ház meg­nyugtatására kijelenthetem, hogy én a praktikus életben nem tudok rá példát, hogy valaha valakit ezen a téren zaklatásnak tettek volna ki és azt hiszem, a jövőre nézve is kijelenthetem, hogy ez igazán nem fog megtörténni. Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvá­nítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. házat, méltóztatik-e az 5. §-t elfogadni igen vagy nem? (Igen !) A ház a törvényjavaslat 5. §-át elfogadja. Következik a 6. §. Huszár Károly jegyző (olvassa a törvény­javaslat 6—8. § at, amelyek észrevétel nélkül elfo­gadtatnák. Olvassa a 9. §-t.) Elnök: Szilágyi Lajos képviselő ur kivan szólni. Szilágyi Lajos : T. ház ! Bár a részletes tárgya­lással és a 9. §-nak itt szövegezett határozmányá­val szorosan összefüggésben nem áll, mégis más módom nincs arra, mint hogy most tegyem szóvá a következőket. A nemzeti hála lerovásának egyik eszköze az, hogy odahassunk, hogy a háborús esz­tendők mindenkinek kétszeres szolgálatidőnek szá­míttassanak. Ne legyen olyan pálya, ahol a háborús esztendők veszendőkbe mentek. Mozgalmat kel­lene indítani — és erre egyedül a kormányt tartom illetékesnek, hogy a hadiéveket mindenféle alkal­mazásban egyforma mértékkel számítsák be. (Helyeslés.) És itt felhívom a t. kormány figyelmét két csoportra. Az egyik csoport az, amely épen a be­gusztus 8-án, csütörtökön. 203 vonulás alkalmával készült el tanulmányával, nem volt még állása és majd a háború után, már szinte deresedő fejjel kezdi el járni a Kálváriát, mintha tegnap ^került volna ki az iskolából. Én tehát azt kérném, méltóztassék a leszerelés prob­lémájával kapcsolatban arra is gondolni, hogy minden pályán szánntgák be a-5 ujor.nan belépő 'isz'. viselőknek a háborúban eltöltött szolgálati éveket. A másik csoport, amelyre felhívom a, t. kor­mány figyelmét, a szabad pályán levő hadba­vonultak csoportja, akiknek sem fix fizetésük, sem nyugdijuk nincs, akik odahagyták a háború kitörésekor megállapított ekszisztencziájukat és nincs reményük arra, hogy a nagy szünet után ott folytassák, ahol elhagyták. Ezekre vonatkozólag a Világ czimü napilap hasábjain azt a kérelmet vetette fel egy hadbavonult, hogy a háború be­fejeztekor, a leszerelés alkalmával az ilyen egyének még egy ideig húzhassák a katonatiszti, illetve legénységi fizetést, hogy ezalatt az idő alatt mód­juk legyen arra, hogy félbeszakított életpályájukat újból megalapozhassák. Elnök : Kíván valaki szólni? (Nem !) Ha senki sem kivan szólni, a vitát bezárom és a tanács­kozást befejezettnek nyilvánítom. Kérdem a t, házat, méltó tatik-e a 9. §-t el­fogadni, igen vagy nem? (Igen!) A 9. §-t elfogadottnak jelentem ki. Követ­kezik az alczim és a 10. §. Huszár Károly jegyző (olvassa az alczimet és a 10. §-t). Elnök: Szilágyi képviselő ur kivan szólni. Szilágyi Lajos: T. ház ! Már a véderő-bizott­ság ülésén, de az általános vita alkalmával is a legsúlyosabb aggodalmamat fejeztem ki e para­grafussal kapcsolatban. A honvédelmi minister ur beszédében kitért erre és közölte velünk, hogy Ö felsége rendeletet adott ki arra vonatkozólag, hogy a végrehajtási utasításban ennek a para­grafusnak esetleges káros kihatásai megakadályoz­tassanak. A minister urnak ezen közlése folytán nem teszek javaslatot arra, hogy ez a szakasz tö­röltessék, ellenben azzal kapcsolatban felhívom a honvédelmi minister ur figyelmét arra, hol látok veszélyt ennek a szakasznak elfogadásában. Ma a katonatiszt sorsa a minősitvényi táblá­zaton fordul meg. Egészen bizonyos, hogy ez a hivatalból való nyugdíjazás a minősitvényi táblá­zat tartalmán fog alapulni. B. Szurmay Sándor honvédelmi minister: Máson is ! Szilágyi Lajos: A táblának szerkesztésére vonatkozó utasítás azonban rossz. A legnagyobb igazságtalanságokat tapasztalja az ember és igen sok súlyos visszaélést. Olyanok minősitik az em­bert, akik nem is ismerik. Például egy Zomborban állomásozó zászlóaljparancsnokot minősít a sza­badkai állomásparancsnok és a szegedi dandár­parancsnok. Igen gyakran előfordul, hogy a dandár­és kerületi parancsnokok nem is ismerik az illetőt és így minősitik. 26*

Next

/
Oldalképek
Tartalom