Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.
Ülésnapok - 1910-820
200 820. országos ülés 1918 augusztus 8-án, csütörtökön. nem tudok esetet, hogy a felülvizsgáló-bizottság egyszer is kimondta volna, hogy nem küldendő nyugdíjba az a tiszt, aki igy van minősítve. Tékát ma tulajdonkép az efeletti döntés azok kezében van, akik a minősítést végzik. Ezzel szemben tetemes haladást jelent az uj 10, §. Ez lehetővé teszi, hogy személyes ellenszenv, részrehajlás, önkény ellen intézményes biztosítékokkal megvédhetek legyenek. Ugyanis a törvény szentesítésével egyidejűleg az erre vonatkozó összes szabályokat módosítás végett terjesztjük Ö felsége elé és mivel megvan ö felségének az akaratnyilvánítása e tekintetben, amely akként szól, hogy oly eljárás állapítandó meg a törvényjavaslat 10. §-a alapján hivatalból nyugdíjazandó tiszteknél, amely feltétlenül kizár minden önkényt és részrehajlást, (Élénk helyeslés.) ez a legfelsőbb akaratnyilvánítás az általam már a bizottságban bizalmasan közölt részletekkel együtt azt hiszem, elég garanczia arra, hogy a 10. §. változatlanul elfogadtassék, mert teljes biztosítékot nyújt aTra, hogy jobb helyzetet teremtünk vele, mint a mai. (Helyeslés.) Egyik legfontosabb kérdésre térek most rá és ez az özvegyi ellátás és a legénységi nyugdíj mérvének csekély volta, amit több képviselő ur, jelesen Fényes László képviselő ur és, gondolom, Szilágyi Lajos képviselő ur is felpanaszolt. Bátor vagyok röviden elmondani azokat a főbb elveket, amelyek mérvadók voltak arra, hogy épen ezeket a tételeket állapítottuk meg és nem másokat, A régi törvény nem tett különbséget aközött, hogy valamelyik nyugdíjba küldendő katona milyen fokban munka- és keresetképes, hanem pl. a rendfokozat nélküli katonát 72 K évi nyugdíjjal penzionálták tekintet nélkül arra, hogy tudott-e még dolgozni, csak az volt a döntő, hogy katonai szolgálatra nem alkalmas. Ezzel szemben az uj törvényjavaslat ennél a rendfokozatnélküli embernél is, akkor, mikor 20—25% között keresetképességi csökkenést szenvedett, már majdnem kétszeresére emelik ezt a régi penziót, amikor pedig valójában 100% erejéig keresetképtelen, akkor ennek ötszörösére vagyis 360 K-ra emeli fel az évi nyugdijat. Emellett nem beszélek még a külön járó hadi pótdíjról és a külön járó sebesülési pótdíjról, erről majd később fogok beszélni. Hogy ezt igy állapítottuk meg, az elsősorban állami és közgazdasági érdek és ugyancsak Stranyavszky képviselő ur mutatott rá helyesen arra, hogy az állam sem most a háború alatt, sem pedig a béke bekövetkezése után nem mondhat le arról a munkaerőről, amely a rokkantakban még megvan. Mindenkinek, ha még olyan kevés munkabírással is, dolgoznia kell abban a mérvben, ahogy tud; (Általános élénk helyeslés.) hogy tejesithessük azokat a nagy feladatokat, amelyek reánk várnak. (Élénk helyeslés.) Fényes Lászlő : Csak a gazdagoknak nem kell dolgozniok ! B. Szurmay Sándor honvédelmi minister: Senki sem ülhet ölhetett kezekkel, hogy csak nézze a többieket dolgozni, ha ő még tud valamelyest dolgozni. Ez volt az a fontos ok, amiért ezek a tételek ekként állapíttattak meg. Igaza van Fényes László képviselő urnak abban, hogy valamely esetben az a 600 K nyugellátás egy özvegynek nem elég. Fényes László : Ha tüdővészes ! Ha nem tud dolgozni! B. Szurmay Sándor honvédelmi minister: Erről majd fogunk beszélni. Teljesen igaza van akkor, mikor az az özvegy ágyban fekvő beteg, mikor tüdőbeteg és nem tud semmit sem dolgozni. Ezek azonban nem az esetek nagy tömegei. Muzsa Gyula: Ez csak kivétel. B. Szurmay Sándor honvédelmi minister: Ezek kivételes esetek és akkor lesz helye —amint igen helyesen mondotta Török Kálmán t. képviselő ur — a hadi gondozásnak, az önkéntes jótékonyságnak, az alapoknak. Ezekben az esetekben van meg aztán ezeknek a hálás terrénuma, amikor ezek segítenek az illetőn ép ugy, mint akkor, amikor egy sok gyerekkel bíró özvegy ugyancsak ezekre fog szorulni, mert nem tud megélni az ő 600 K-ból plusz azokból a 135 K-ból, amelyet minden gyermek után kap. Az esetek legnagyobb részében azonban az özvegy, akitől ugyancsak megköveteljük, hogy ő is dolgozzon a jövőben, ép ugy, mint a férfi, igenis, valamelyes munkát fog tudni végezni, takarítást a ház körül, kézimunkát, felügyeletet a gyermekek felett akkor, mikor ő keresetképtelennek van ugyan minősítve, de dolgozni mindenesetre még tud. Mert, t. ház, a keresetképtelenség akkor is megállapíttatik az özvegynél, amikor egy vagy több gyermeke van, akik még elláttatlanok, akik miatt nem tud munkába állani, vagy pedig akkor, amikor olyan testi fogyatkozása van, amely miatt szintén nem tud nehezebb munkát végezni. Ezekben az esetekben nem mindegyik lesz tüdőbajos és nem mindegyik lesz ágybanfekvő beteg, hanem a nagy tömeg olyan lesz, hogy fenn jár, kisebb munkát tud elvégezni a vidéken, az állatokra felügyel, a gyermekekre felügyel. Fényes László: Lisztért ácsorog, meg húsért ácsorog ! (Halljuk ! Halljuk !) B. Szurmay Sándor honvédelmi minister: Ha tekintetbe veszszük, hogy Magyarország 75%-a a földmivesnéphez tartozik, tehát a falusi nép, akkor azt hiszem, nyugodt lélekkel mondhatjuk, hogy ezeknek az özvegyeknek legnagyobb tömege, faluhelyen, igenis, el tud helyezkedni, akár olyan módon, hogy az a beteg özvegy, aki nem munkaképes, akinek azonban gyermeke nincs, közös háztartásra lép egy olyan másik özvegygyei, aki munkaképes és csak azért van keresetképtelennek minősítve, mert gyermekei vannak és az a munkaképtelen asszony felügyel a másik gyermekeire, viszont a munkaképes munkába megy. Fényes László : Terjeszti a tüdővészt a mások családjában ! B. Szurmay Sándor honvédelmi minister: Nem mindegyik tüdő vészes ; vannak más vészesek is. Muzsa Gyula: Vannak agy vészesek is.
