Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.
Ülésnapok - 1910-820
820. országos ülés 1918 augusztus S-án, csütörtökön. 199 amelyeket az illető szerzett és amelyek alapján a sebesülési pótdíj kiutalandó, de a végrehajtási utasitás már munkában van és szakértő emberek dolgoznak azon, hogy megállapittassanak azok a betegségek és fokozatok, amely fokozatokba soroltassanak az illetők. Az a bizonyos szocziális progresszió, melyet a t. képviselő ur emiitett, mindenesetre érvényre fog jutni ennél a beosztásnál. Áttérek immár Sztranyavszky Sándor t. képviselő urnak azon javaslatára, hogy a Honvédmenház honvéd rokkantházzá alakittassék át, ha majd nem lesz reá szükség. Már régen folynak előmunkálatok teljesen ezen javaslatnak megfelelően. Ezek alapján az a terv, hogy amennyiben a tapasztalat igazolni fogja, hogy szükség lesz egy honvéd rokkantházra, azt a régi 48-as Honvédnvnr-ás helyet' á]]i + suk fel. Nem ott, ahol most a Honvédmenház áll, mert az nem kedvező, nem egészséges vidék a gyárak közepette áll,, hanem más, minden tekintetben megfelelő helyen létesitsük. Szigeti János : Budára kell hozni! B. Szurmay Sándor honvédelmi minister: Azt javasolja továbbá a képviselő ur, hogy a nagyszombati rokkantházat, mely ez idő szerint a közös hadügyminister kezelése alatt áll, vegyük át a honvédelmi minister kezelésébe, és a honvédelmi minister legyen az, aki megállapitja a felvételt. Ennek egyik akadálya az, hogy a ház a közös hadügyminister kezelésében áll, mert közös költségből tartatván fenn ez a rokkantház, közös költségből fizetendő a rokkantházba felvett honvédos népfelkelőtisztek ellátása. Ez amellett szól, hogy ez maradjon meg ez idő szerint a közös hadügyminister kezelésében. De más okok sem szólnak amellett, hogy a honvédelmi minister kezelésébe vegyük ezt át, mert honvéd-hatóságok, honvéd felügyelő-bizottságok állapítják meg a rokkantházi ellátásra való igényt és így azokat fel kell venni. De nincs is valami nagy tolongás a rokkantházban. Épen tegnap kérdeztem, hogy hogyan állunk ott az üres helyekkel és volt-e már eset arra, hogy valakit el kellett volna utasítani. Hát erre egyáltalában nem volt még példa, sőt minden rokkantházban igen tetemes számban vannak üres helyek, mert az emberek nem nagyon iparkodnak oda, (Igaz ! Ugy van !) különösen nem fognak ezen törvény alapján oda iparkodni, amely az egyszerű ember számára is 1920 korona rokkantházi illetményt biztosit, melylyel szivesebben megmarad otthon, a családi tűzhely melege körül, mint a rokkantházban. (Helyeslés.) Azért mondtam az imént, hogy nem bizonyos, vájjon íászorulnak-e arra, hogy honvédrokkantak házát építsünk drága pénzen, ha majd látjuk, hogy az emberek nem szívesen mennek oda. Sztranyavszky t. képviselő urnak a 70. §-ra vonatkozó megjegyzéseire az igazságügyminister ur lesz szives a szakszerű felvilágosításokat megadni, vonatkoznak pedig ezek azokra az esetekre, midőn egy férj után két özvegy maradt. Most már áttérek a javaslat alapelveit érintő néhány kérdésre, elsősorban a 108. §-nak azon rendelkezésére, mely a 10 évi nyngdijelőleget engedélyezi a rokkantak számára azon czélból, hogy berendezkedhessenek a jövő életre. Kállay képviselő ur és Sebess Dénes képviselő ur is azt a javaslatot teszik, hogy terjeszszük ki ezt az özvegyre is. Ez megfontolás tárgyát képezte, t. ház, és minden hozzáértő ember amellett nyilatkozott, hogy ettől tekmtsünk el, mert sok esetben veszélyeztetjük az özvegynek szabad elhatározási képességét, midőn esetleg újból való férjhezmeneteléről van szó, midőn azt meggondolná, ha tudja, hogy nem tudja tovább törleszteni az adósságot vagy el is ejtené a szerzett birtokot a férjhezmenetel kedvéért. De nem is látszik biztosítottnak az állam részére sem a befektetett tőke az esetben, ha az özvegy férjhez megy, mert hiszen akkor elveszti a nyugdijat. Úgyis biztosítottunk az özvegynek e tekintetben kedvezményeket, amennyiben, ha újból férjhezmegy, igénye van a kétévi nyugdíj megváltására és azonkívül, ha férjhezmegy egy hadirokkanthoz, vagy háborúban résztvett emberhez, penzióját is egészben vagy részben megtartja. Egy másik fontos kérdés a 35 évi szolgálati idő megállapítása 40 helyett. Ezt többen a t. képviselő urak közül szóba hozták. A törvényj avaslatnak 12. §-a, mely arról rendelkezik, hogy a tiszteknek bizonyos szolgálat után felemelten számítandó a tényleges szolgálati idő, biztosíték arra, hogy minden tiszt, bármely alkalmazásban szolgált is 35 évig, 35 év után teljes illetménynyel nyugdíjba mehet. Hogy mi mégis fentartottuk a 40 évi szolgálati időt, ez a tisztek érdekében történt, mert a legtöbb tiszt abban a korban nem óhajt még nyugdíjba menni. Meskó Zoltán : A fiataloknak helyet kell csinálni ! B. Szurmay Sándor honvédelmi minister: Nem arról van itt szó ! A legtöbb tiszt nem óhajt 35 évi effektiv szolgálat után nyugdíjba menni s ezért, hogy lehetővé tegyük azoknak a tisztelőiek, akik előléptetésre alkalmasak és fizikailag is teljesen betöltik helyüket, hogy 40 évig szolgálhassanak, tartottuk fenn a 40 évi szolgálati időt. Ezt a tisztek maguk kívánják. Bródy Ernő és Szilágyi Lajos és Sztranyavszky képviselő urak szóbahoztak egy másik fontos kérdést, a hivatalból való nyugdíjazásnak kérdését. Szilágyi és Bródy képviselő urak a javasolt rendelkezésnek ellene szóltak, Sztranyavszky képviselő ur pedig a törvényjavaslatot fogadta el. Elmondom ennek a kérdésnek a genezisét. Ma a tisztek nyugdíjazása kivétel nélkül felülvizsgálat utján történik, amidőn a tiszt egy felülvizsgáló bizottság elé jön, amely megállapitja a szolgálatképcsségét. Ez történt az olyan tisztekkel is, akik a szolgálatban meg nem hagyandónak vannak minősítve. Az igaz, és ezt a praktikus életből mondhatom s talán Szilágyi képviselő ur is igaI zolja, aki szintén sok prakszissal bir ezen a téren ;
