Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.

Ülésnapok - 1910-820

198 820. országos ütés 1918 augusztus 8-án, csütörtökön. mélyek, amennyiben a fennálló törvények vagy megállapodások szerint ellátási igényük nem volna, ugyanazon elbánás alá tartoznak, mint a katonai személyek, ha a keresetképtelenségüket, szolgálat­képtelenségüket okozó fogyatkozás vagy a halál bebizonyíthatólag e szolgálat következtében ál­lott be. Szilágyi Lajos és Fényes László t. képviselő urak igen melegen ajánlottak olyan rendszabályo­kat, amelyek a pótjáradékok gyors folyósítását teszik lehetővé. Ez elsősorban az én érdekem, hogy a folyósítás oly gyorsan történjék, ahogyan az csak lehetséges, mert hihetetlen sok panaszt taka­rítok meg e réven és hihetetlen sok munkát. Min­dent elkövetünk ezért, hogy a folyósítás a leg­gyorsabban történjék. Meg is mondom, hogyan tervezzük. Minden egyes egyén, amidőn megkapja a nyugdij aztatásáról szóló értesítést a katonai parancsnokság által fel lesz szólítva, hogy a pót­járadék iránt a csatolt blankettát töltse ki és adja be. A blanketta pedig ugy szól, hogy megvannak már a személyi adatok, van rovat, ahol a hatóság igazolja, melléklet, pedig nem kell más, mim a nyugdíj okmány, amely a kezében van az illető embernek, vagy az asszonynak. Ez képezi az eljárás egész aktáját. Ezen az alapon természe­tesen mindent el fogunk követni, hogy gyorsan intéztessék el az ügy. Ezzel az eljárással tehát megtakarítjuk az illetőnek először azt, hogy költ­séges folyamodványt Írasson, másodszor pedig, hogy költséges mellékleteket és okmányokat sze­rezzen be és tetemesen gyorsítjuk az eljárást. Azt lűszem ez czélra fog vezetni és meglesz a kellő eredménye. (Igaz ! Ugy van !) Áttérek most már Kállay Ubul t. képviselő ur igen szakszerű és érdekes előadására és az elő­során tett javaslataira. Elsősorban azt java­solja a t. képviselő ur, hogy a keresetképesség csök­kenésének négy fokozatát, amelyet a törvén j meg­állapít, 10 fokozatra emeljük fel, vagyis 10%-ként állapítsuk meg a kerestképesség csökkenésének fo­kozatát. Az, hogy ez tetemes munkaszaporitást jelentene az adminisztráczió terhére, igaz ugyan, de ez nem volna, a főakadály, mert a munkát vál­laltuk volna, ha az az illető rokkantak egyébként érdekében áll. De más, sokkal fontosabb ok amely miatt a négy fokozatot állapítottuk meg. T. ház ! Még gyakorlott orvosok és szakértők számára is nehéz megállapitani a négy fokozatba való besorozást. Hát még ha 10 fokozatban kel­lene megállapitani, hogy hány százalék a csökke­nés ! Fényes László: Mindenütt igy van más or­szágokban. Muzsa Gyula: Csak Prancziaországban. B. Szurmay Sándor honvédelmi minister: Né­metországban csak két sebesülési fokozat van. Ha most tekintetbe vesszük, hogy az egész országban hány bizottság működik, tartani kell tőle, hogy sok tévedés lesz, sokszor a rokkantak rovására. Tegyük fel, hogy van egy rokkantunk, aM, mondjuk, 51—52% keresetképességi csökkenést szenved. Ez megkapná Kállay Ubul t. képviselő ur javaslata szerint az 50—60 perczent közti keresetképességi csökkenésnek megfelelő sebesülési pótdijat. A javaslat ennél több biztosítékot nyújt, mert az illető mindenesetre beleesik az 50—75 közti csoportba. Tehát mindig az egyén, az illető egyén jár jól és igy nem volna érdekében a rokkant­nak, ha ezt megmásít anók. Fényes László: De azt is kérte, hogy a maga­sabb osztály magasabban dotáltassék. Ilosvay Lajos: Akkor is csak egytized esik bele, mig igy egynegyed rész. B. Szurmay Sándor honvédelmi minister: Másik javaslata a t. képviselő urnak, hogy vonjuk be a rokkant katonák gyermekeinek számát is a nyugdíj megállapításnál. Ha nem vettük be, £LZi db mai jogállapotnak megfelel, mert nincs olyan nyug­díjtörvény, amely a férfi nyugdijával a gyermekek számát is figyelembe venné. Tudtuk, hogy ez igy lesz, de ez lesz az az eset, amikor a hadigondozás áldásos működése fog közbelépni és segíteni, n iként gróf Teleki Pál tegnapi előadásából tudjuk, hogy hathatósan dolgoznak ezen, részint ösztön­dijakkal, részint a gyermekek egyéni ellátása révén. További javaslata volt a t. képviselő urnak, hogy azokban az esetekben, amidőn a 12. és a 46. §, értelmében a hadügyminister, illetőleg a honvédelmi'minister egyetértőleg a pénzügymi­nisterrel a megállapított nyugdijilletménynél — tiszteknél 20%-kal, legénységnél 16%-kal — ma­gasabb nyugdijat engedélyezhetnek, ezt ne fakul­tative állapítsuk meg, hanem imperative. T. ház ! Ezt nehéz volna megtenni, mert akkor a törvénynek az esetek ezreire kellene rendelkezé­seket tartalmaznia. A fakultatív engedélyezés azért szükséges, mert a felemelés fiksz összegekben nin­csen megállapítva, a törvény csak adott méltányos eseteket említ, most pedig fel kellene sorolni mind­azokat az eseteket, amelyekben ez kijár, de azt is, hogy mily mérvben jár ki. Ezek az esetek egyéni elbírálást igényelnek, amit csak igy lehet megcsi­nálni. Már most, t. ház, hogy miért van a tiszteknél magasabb százalék, mint a legénységnél, miért van négygyei magasabb százalék ennek az oka az, hogy a havidíj ásóknál a szolgálati idő kedvezőbb számítása folytán a nyugdíj kulcsa magasabb, mint a legénységnél. Mindenesetre gondoskodni fogunk azonban aziránt a végrehajtási utasításban, hogy az egyöntetűséget a közös hadseregnél és a honvédségnél minden tekintetben biztosítva legyen. Egy javaslatot terjesztett elő Kállay Ubul t, képviselő ur, amely abban nyilvánul, hogy nemcsak külerőszaki betegségek esetében, hanem a harcztéren szerzett belbetegségek után is enge­délyezzünk sebesülési pótdijat. Ez megtörtént már a törvényjavaslatban, amennyiben annak 24., ilLtőleg 51. |-a direkt kimondja, hogy egészség­rontás esetében is jár a pótdíj. Természetesen a törvény nem állapítja meg azokat a betegségeket,

Next

/
Oldalképek
Tartalom