Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.
Ülésnapok - 1910-819
819. országos ülés 1918 augusztus 7-én, szerdán. 187 ványozás és elszámolás közelebbi részletei az illető minister által a pénzügymüűster úrral egyetértőleg állapitandók meg. Ezen kikötésnek pénzügyi okai vannak, e ez nemcsak a tárczám alá tartozó hitoktatókra, hanem az összes nem állami és vármegyei alkalmazottakra is szól és mindenesetre egyöntetű elbánás biztosítása érdekében történt. Már most megígérem a t. képviselő urnak, annyival is inkább, mert már a pénzügyminister úrral megállapodtam, az utalványozások folyamatban vannak és nagyobb részük már ki is ment, hogy az eljárást sürgetni fogom és remélem, hogy a legrövidebb idő alatt be fogom fejezhetni a kiutalásokat. (Helyeslés.) Ami a képviselő urnak azon kérését illeti, hogy az állam az összes lelkészi oklevéllel biró vallástanároknak adja meg annak idején a segélyt, erre mosr incidentaliter nem válaszolhatok, azonban Ígérem, hogy ezzel az ügygyei behatóan foglalkozni fogok. (Helyeslés.) Kérem a t. képviselő urat és a t. házat, hogy válaszomat tudomásul venni méltóztassék. (Helyeslés.) B. Radvánszky Antal: A minister ur válaszát köszönettel tudomásul veszem. Elnök: Kérdem a minister urat, vájjon a választ a pénzügyminister ur nevében is méltóztatott-e megadni ? Gr. Zichy János vallás- és közoktatásügyi minister: A pénzügymiuister ur nevében is. Elnök : Felteszem a kérdést : elfogadja-e a ház a vallás- és közoktatásügyi minister ur által a pénzügyminister úrral egyetértőleg adott választ báró Radványszky Antal képviselő urnak most előterjesztett interpsllácziójára, igen vagy nem? (Igen !) A ház a választ tudomásul veszi. Áttérünk báró Radvánszky Antal képviselő ur interpellácziójára a kereskedelemügyi minister urhoz a telefon központok alkalmazottainak hanyagságai és visszaélései tárgyában. Báró Radvánszky Antal képviselő urat illeti a szó ! B. Radvánszky Antal: T. ház ! Bátor leszek egy másik interpelláozióval is a t. ház szives türelmét pár perczxe igénybe venni. (Halljuk ! Halljuk !) Sajnos, a múlt héten nem terjeszthettem elő ezen interpellácziómat, azon egyszerű oknál fogva, mert egy hirlapiró barátom előre elkérte interpelláczióm szövegét s mire a sor rám került volna, nem lévén kezeim közt interpelláczióm szövege, kénytelen voltam annak előterjesztését a mai napra elhalasztani, ami azzal a sajnálatos KÖrülménynyel járt rám nézve, hogy azóta száz számra kapom a panaszosat ismeretlenedtől, iák mind kérik, hogy az általuk felhozottakat használjam fel interpslláozióm megtartásánál. Természetesen nem akarom ezekkel fárasztani a t. házat, csak a legszükségesebbek elmondására szorítkozom. Sajnálatomra a t. kereskedelemügyi minister ur távol van, de az ügy olyan természetű, hogy további halasztást már nem tűr, olyan botrányosan kellemetlen helyzetben vagyunk mindazok, akik kénytelenek vagyunk a telefont igénybe venni, hogy az ő távollétében is kénytelen vagyok i nterpellácziómat előterjesztem, amely igy szól (olvassa): »Van-e tudomása a t. minister urnak ama körülményről, hogy a budapesti, még pedig különösen a József-központban, de a vidéki városok telefonközpontjaiban is olyan hanyag, mondhatni lehetetlen hírszolgálat van a kapcsolások tekintetében, hogy a telefon intézménye teljesen illuzóriussá válik, még pedig eme körülmény csakis igen kis részben találja magyarázatát a háborús anyaghiány folytán nem kellő karban tartott berendezésben, hanem leggyakrabban az alkalmazottak kötelességmulasztásában, kik az előirt szabályokon túlteszik magukat, a felhívott számot felhíváskor nem ismétlik, gyakran négy-öt állomást is összekötnek és leggyakrabban egyáltalában nem is jelentkeznek. Hajlandó-e a t. minister ur a legerélyesebb intézkedéseket megtenni, hogy eme visszás állapotok, melyek a háborús közigazgatást is közelről érintik, mielőbb orvosoltassanak?« Vártam volna addig, míg a t. kereskedelemügyi minister ur visszatér üdüléséből, de olyan lehetetlen állapotok vannak ezen a téren, hogy kénytelen vagyok a nyilvánosság presszióját igénybe venni, hogy történjék valami intézkedés a visszásságok megszüntetése tekintetében. Fényes László : Ezt is a lánczkereskcdők csinálják, annyi dolgot adnak nekik ! B. Radvánszky Antal: Felhozzák azt, hogy voltaképen ezek a visszásságok nem az alkalmazottak kötelességmulasztásában, hanem a háborús anyaghiányban lelik magyarázatukat. Ami az utóbbiakat illeti, ezekkel szemben legmesszebbmenő elnézésre tarthat az intézmény igényt. Nem óhajtom hibául felhozni például az olyan eseteket, hogy Fiúméval egy héten át nem volt lehetséges beszélgetni, a vonal javítás alatt állván. Azonban, hogy itt Budapesten a jól működő központokban is egyszerűen azért, mert ott a telefonos kisasszonyok idegesek, nem akarnak kapcsolni, ne juthasson az ember órákon át egy kapcsoláshoz, ez olyan állapot, amelyről a botrányos szó jelzése nélkül nem lehet megemlékezni. (Felkiáltások balfelől: Ki vannak merülve!) Elismerem azt az érvet, amelyet Fényes László képviselő úrtól hallottunk, hogy igyekeznünk kell a telefonközpont alkalmazottait idegölő munkás foglalkozásuk után megfelelő ellátásban részesiteni. Ezen a téren történt is intézkedés és ugy tudom, hogy a helyzetük lényegesen javítva lett, bár megengedem, nem olyan mértékben, ahogy az a mai abnormis időkben a megélhetést kénj'elmessé tudná tenni. Ugyanezen részvéttel vagyunk azonban minden más kategória iránt is, a'telefon alkalmazottjai nem az egyedüliek, akik a háború folytán szenvednek. Azért azonban, mert itt a háborús viszonyok folytán nehéz megélhetési viszonyok közé kerültek, ezért őket egyszerűen kötelességmulasztásra felbujtani a magam részéről lelkiismeretlenségnek tartanám. 24*