Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.

Ülésnapok - 1910-819

186 819. országos ülés 1918 augusztus 7-én, szerdán. ügyi minister urlioz, valamint a pénzügyminister úrhoz a felekezeti bitoktatók ruhasegélye tárgyában. Radvánszky Antal képviselő urat illeti a szó. B. Radvánszky Antal: T. ház! Tekintettel arra, hogy utánam még két interpelláezió következik, csak a legrövidebben óhajtok felszólalni és az indokolást majdnem kikerülve, először is felolvasom interpellácziómat. (Olvassa): »Interpelláezió a kultusz- és a pénzügyminister urakhoz. Van-e tudomása a t. minister uraknak ama körülményről, hogy az 1918. évi 2500. sz. M. E. rendelet alapján ruhasegélyre igényjogosultak nagy része, köztük a felekezeti hitoktatók és tanítók e segélyt még meg nem kapták és hajlandók-e a t. minister urak a kiutalás iránt a legsürgősebben intézkedni ? Van-e tudomásuk továbbá a t. minister uraknak ama körülményről is, hogy számos tisztviselő épen a fentemiitett kategóriák közül még az 1917. évi segélyt sem kapta meg és hajlandók-e ez iránt intézkedni, hogy ezen rendszerint pótlás, vagy kiegészités alatt álló folyóügyek mielőbb végleg elintéztessenek és ez igényjogosultaknak a múlt évre szóló segély visszamenőleg is kiutaltassák ?« (Helyeslés.) Engedjék meg, hogy az interpellácziónak azon részét, melyben azt sürgetem, hogy a múlt évre szóló ruhasegélyek visszamenőleg kiutaltassanak, a következőkkel is bizonyítsam. A zólyomi ágostai evangélikus egyházmegyei közgyűlés az idén oly felirattal fordult a főgimnázium igazgatójának, Moravetz Ödönnek indítványára az egyetemes gyűléshez, hogy forduljon a ministeriumhoz azon kéréssel, hogy a múlt évről szóló, még ki nem utalt ruhasegélyek a hitoktatók számára visszamenőleg kiutaltassanak. Jól tudom, hogy ezek a késedelmek olyan körülményekből származnak, hogy az illető egyházak a felterjesztéseket nem egész szabályszerűen csinálták, azok kiegészités, pótlás miatt leküldettek, onnét a ministeriumba rég visszakerültek, ahol elintézésre várnak. A konkrét eseteken kívül a rendszerben is látom a hibát. Az idézett ministeri rendeletnek utolsó paragrafusa ugyanis ugy szól, hogy a 44. és 66. §-okban felemiitett kategóriák ruhasegélyének kiutalása iránt a kultuszminister a pénzügyministerrel egyetértőleg állapítja meg a részleteket. Jól tudjuk, hogy mig egy ministeriumban ilyen ügyek a számfejtésen keresztülmennek, ez pár hetet vesz igénybe és ha a két ministerium hatáskörébe utaltatnak, az csak komplikálja az elintézés gyorsaságát. Mivel tehát most bevégzett tényekkel állunk szemben, a jövőre nézve ajánlhatom figyelmébe a t. kormánynak azon kérésem mérlegelését, hogy ily segélyek kiutalása lehetőleg egy ministerium hatáskörébe utaltatnék, szorosan megállapítva a kategóriákat, kik tarthatnak arra igényt. A késedelem mindig ellenszenvet vált ki az érdekelteknél, ami természetes is, mert a segély megállapításánál fennállott nyersanyagárak a kiutalásig rendszeresen duplára, triplára, ha nem többszörösre emelkednek. Legyen szabad kapcsolatosan e kérdéssel a vallástanárok órabeosztási kérdését is szóvátennem. Mivel már közeleg az uj tanév kezdete és épen e téren erős hátrányban vannak a többi felekezetekkel szemben. Én egyaránt akarnám itt a vallástanárok és az őket kiküldő egyházak érdekeit védelembe venni. Az eddigi rendszer az volt, hogy csak azon vallástanárok, hitoktatók kaphatnak állami óradíjként 180 K-t, akik kizárólag állami középiskolákban adnak órákat. Megtörténhetik azonban az az eset, hogy ha valamelyik intézetben, középiskolákban az illető hitoktató nem kéj)es a teljes heti óraszámot betölteni, de egyházi hatósága kiakarná küldeni más iskolába is ilyen megbízással, akkor, amikor az illető iskola nem középiskola, hanem polgári iskola, kereskedelmi iskola vagy népiskola, akkor már a 180 K óradíjtól elesik és csak 120 K óradíjat kaphat. Ez az illetőkre feltétlenül sérelmes, mert kötelességüket teljesitik egyházuk iránt, amely őket ezen munkával megbízta s amelyeknek tanulói nincsenek olyan nagy számban a gimnáziumban, a középiskolában, hogy külön lehetne gondoskodni egy vállá tanárról s kénytelenek ezeket csoportonkint kivonni és iskolán kivül tanítani. Ha már most ezek az órák nem teszik ki az előirt heti óraszámot vagy ha ki is teszik, de az egyházi hatóság ezenkívül megbízza az illetőt egy alacsonyabb rendű iskolában is a hitoktatással, akkor a 180 K óradíj redukálódik 120 K-ra. Ez kicsinyes szempont és az illetőkre nézve sérelmes. De főleg az egyház szempontjából azért sérelmes ez, mert a helyes vallástanitási beosztást, kombinácziót kizárja, mert csak egyféle iskolába engedi meg a ministerium a hitoktatók beosztását. Midőn tehát a hitoktatók kérdését, amely nem függ szorosan össze a ruhasegély kérdésével itt szóvá tenni bátor voltam, kérem a tisztelt minister urat, hogy ebben a kérdésben a jövőben a protestáns egyházakat jóindulatú támogatásban részesíteni szíveskedjék. Elnök: A vallás- és közoktatásügyi minister ur kivan nyilatkozni. Gr. Zichy János valiás- és közoktatásügyi minister : T. ház ! Röviden kívánok válaszolni a t. képviselő ur interpellácziójára. (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt konstatálnom kell, hogy bizonyos késedelem történt a ruhasegélyek kiutalásában. Ennek azonban elsősorban adminisztratív okai vannak. Megtörténik az, amire a t. képviselő ur is hivatkozott, hogy t. i. a kérelmezők tökéletlenül készitik beadványaikat, amelyeket aztán revideálni kell, s amelyeket esetleg vissza is kell küldeni, ami természetesen időveszteséggel jár. Másodsorban az is bizonyos tekintetben késedelmet okoz, hogy a felekezeti hitoktatók ruhabeszerzési segélyére nézve az engedélyezés, utal-