Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.

Ülésnapok - 1910-819

819. országos ülés 1918 augusztus 1-én, szerdán. 185 előre megmondtam, hogy botrány lesz a dologból. Szószerint be is következett. Ami lisztet és egyéb élelmiczikket leküldtünk a magyar gyermekek részére, az kézen-közön elsikkadt ott. A gyermekek napokon keresztül éheztek. Meskó Zoltán: Ki kisérte le őket ? Csergő ? Fényes László: Csergő csak Kaposvárig kisérte a gyermekeket, amig az ünnepség tartott, akkor ott hagyta őket és visszajött. (Mozgás.) Ismerem, hogyan folytak le ezek az ünnepségek. Amikor a gyermekek Horvátországon keresztül mentek, noha mindegyiknek odanyomtak a kezébe egy kis horvát zászlót és azt egész Horvátországon keresztül lobogtatniuk kellett, mégis megtiltották nekik, hogy Zágrábban, vagy Karlováczot, ahol az étkezésük lett volna, kilépjenek a kocsikból és nemhogy élelmet kaptak volna, de még egy pohár vizhez sem juthattak. Engedelmet kérek, nem botrány;e az, amikor igy csinálják a nyaraltatást ? És előre elküldenek pár ezer magyar gyermeket ilyenképen nyaralni, hogy ennek a czimén azután százezer osztrák gyermeket behozhassanak ide és azzal appelláljanak a magyar gavallériára, hogy már a magyar gyermekek ott nyaralnak az osztrák tengerparton! Megjövendölöm, hogy a nyaraltatásnak ebből a részéből is botrány lesz. Majd közegészségügyi botrányok fognak támadni, — bár rossz jós lennék — méltóztassanak csak visszaemlékezni majd szavaimra. Amint a múltkor is mondottam már, mi mindenképen rosszul fogunk járni. Ha jól láttuk el a nyaraló osztrák gyermekeket, akkor azt fogják odaát mondani: »Ime, Magyarországon milyen bővében vannak mindennek, hogy meghízott a gyermekem, mégsem adnak nekünk semmit.« Ha pedig nem tudjuk őket ugy ellátni, amint kellene, akkor azt fogják mondani, hogy az osztrák gyermekeket Magyarországon meg akarják ölni. Egy pár urnak gomblyukéhsége olyan nagy volt, hogy azt a nyaraltalást meg kellett csinálni. Majd meglátjuk a következményeit. Én előre megmondtam, hogy botrányba fog fulladni a dolog, a botránynak egyik része már bekövetkezett, be fog következni a másik is. Elérkeztem interpelláczióm egyik legfontosabb pontjához, melyet az Országos Közélelmezési Hivatalt vezető minister úrhoz óhajtok intézni. Az állíttatott, hogy 28 millió métermázsa búzatermésünk van, ugyebár ? Wekerle Sándor ministerelnök: Körülbelül 27 millió! Fényes László: ISiem akarom a számítást részletezni, ez körülbelül annyi, amennyi a hadsereg, a lakosság és a vetőmag czéljaira elégséges azon fejkvótával, ami most megvan. Minthogy ez a magkészletünk tényleg megvan, jogosan elvárhatjuk, hogy majd tavaszszal, februárban, áprilisban és májusban, amely hónapoktól már előre nagyon félek, ne méltóztassék azzal KÉPVH. NAPLÓ 1910.—1915. XLI. KÖTET. jönni, hogy nem jutott a fejkvóta, mert nincs több, a lakosságot nem lehet jobban ellátni. Ez a mennyiség most megvan, tehát csak meg kell őrizni tudni. A t. minister urnak nincs egyéb feladata, mint ezt a mennyiséget megőrizni s elosztani. Elismerem, hogy ez rendkívül nehéz feladat, de minden magyar állampolgár elvárhatja a minister úrtól, hogy vagy betölti ezt a feladatát, vagy ha Ausztria vagy a Közélelmezési Tanács miatt nem tudná betölteni, akkor ugy mint elődje tette, lemond, semmint hogy Magyarországot éhségnek tegye ki. Minthogy megvan ez a szemtermésünk, joggal kérdhetem a minister urat, vállalja-e a garancziát, hogy a mostani fejkvótát a jövő aratási, illetőleg cséplési idényig ki tudja adni? Hogy előre nem látható esetek lesznek, arra számítani kell, de nehogy majd azzal jöjjenek, hogy nem gondolták, hogy ez vagy az a malom leég, vagy valahol átcsoportosítást kellett csinálni. Mert átcsoportosításokra, malom- ós szórüógésekre mindenesetre számítani kell. Ha ezt a rendeletet ki méltóztatott adni, vállalni kell a garancziát, hogy a jövő cséplésig ki tudunk jönni, illetőleg ki tudjuk adni minden magyar polgár részére azt a fejkvótát, amely most megállapittatott. Jól tudom, hogy ma sokkal több vaggon gabona megy át az osztrák-magyar határon, mint amennyit a hadsereg mostani élelmezési szükséglete megkíván; tudom, hogy amikor rendesen elláttuk a hadsereget, nem ment át annyi gabona, mint amennyi most átmegy. Kérdem, milyen közélelmezési politika az, hogy egy meglehetősen ínséges országban a hadsereg részéről, tehát nem az ínséges ország lakosai részére raktárt létesítenek és ott nagy mennyiségeket hordjanak össze? Vájjon nem fog-e előállani az az eset, hogy az égető szükség törvényt bont és a hadsereg januári szükségletét egyszerűen kiosztják az osztrák lakosság részére, azután januárban majd a hadsereg részére a mi lakosságunk márcziusi szükségletét fogjuk adni, a vége pedig az lesz a dolognak, hogy április—május—június elején nem lesz kenyere a magyar népnek. Ez az, amit felszólalásomban le akartam szögezni és amitől óvni szeretném az országot! Miért küldünk ki most fölös mennyiségű gabonát Ausztriába a hadsereg czimén ? Megmondhatja-e a minister ur, mennyi, az, amit a hadsereg részére eddig küldött? És miért küldött ennyit? Bevégezve beszédemet, ismétlem, hogy lelkiismeretemet kívántam megnyugtatni, előre látom a keletkező bajokat és ha a kérdésre kielégítő választ nem kapok is, az én lelkiismeretem tiszta lesz a jövő tavaszszal. (Helyeslés a baloldalon.) Az urak nézzenek bele a saját lelkiismeretükbe ! Elnök: Az interpelláczió kiadatik a ministerelnök urnak és az Országos Közélelmezési Hivatalt vezető minister urnak. Következik báró Radvánszky Antal képviselő ur interpellácziója a vallás- és közoktatás24