Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.

Ülésnapok - 1910-819

180 819. országos ülés l9l8 augusztus 7-én, szerdán. mentve, vagy tán egyszerűen nem is vétetik katonai sorozás alá, mert nevét kisikasztották az anyakönyvből és a sorozólistából, itt él, gazdagodik és minthogy szapora faj, 8 —10 gyermeket adnak az országnak, szemben azzal, hogy a magyar fajta 1 — 2 gyermeket tud csak adni. Akármilyen deklarácziót tegyenek is az aktiv vagy volt vagy leendő kormányférfiak, méltóztatik látni, hogy az ilyen állapot miatt az antiszemitizmus a népben gyökeret fog verni, attól pedig isten óvja az országot, mert a nemzetiségi harcz és a felekezeti harcz ezt az országot teljesen tönkre fogná tenni. Allitom és hirdetem évtizedek óta, hogy ez a tartott tételem nem annyit jelent, hogy erről ne beszéljünk, hogy ezt a kérdést hagyjuk a maga utján továbbfejlődni, mert hiszen akkor ugy teszünk, mint az, aki a kelevényt bennhagyja a testben. Igenis, tudom, zsidóvallásu magyar polgártársainknak nehéz a helyzetük. Tudom, hogy némely oldalon hajlandók igazságtalanul azonositani őket a galieziaikkal, azt nem nézik, hogy hányan, kik pusztultak a frontokon zsidó vallású magyar emberek, csak ezeket látják, a jövevényeket, nemcsak a négy évi jövevényeket, de az egész ruthén-kazár-vidékről emiitett csoportokat, amelyek az észak-keleti megyéket elfoglalták. (Jsak azt látja a szenvedő és vérző nép, hogy ezek itthon vannak ós azt mondják, a zsidó itthon van; pedig nem a zsidó van itthon, a zsidó vallású magyar ember hozzánk tartozik, csak vallása zsidó, épugy részt vett a háborúban és részt vesz minden küzdelemben, mint akármelyikünk, de ezekbe belefogódzkodik az az uszály, amely miatt a disztingválni nem tudó népben kifejlődik az antiszemitizmus. Tehát igaztalanul kárát vallják, a zsidó vallású magyar emberek, mert nem tesznek különbséget zsidó vallású magyar ember és galicziai közt. Nevezzük ez utóbbiakat akárhogy; én igy szoktam nevezni, mert igy tudom legjobban a vonalat meghúzni. A galicziai megmaradt a maga felfogásával, a maga egész egyéniségével, antiszocziális, antikultur embernek, mig a zsidó vallású magyar embernek nevezem azokat, akik magyar emberek, semmivel sem különböznek tőlünk, mi épen olyanok vagyunk, mint ők, egyszerűen más templomban imádkoznak Istenhez. Tehát, — mondom — innen igazságtalanul azonosítják őket amazokkal, viszont a másik oldalról a testvéri érzést akarják felkelteni és az »áruló« jelszó terrorizmusával erkölcsileg kényszeritik a zsidó vallású magyar embereket, hogy segítsék őket. Ha az a galicziai bejön ide és éjjeli szállást kér, elmegy ahhoz a zsidó vallású magyar emberhez, mert neki természetesen érdeke tartani a vérrokonságot, mint ők kifejezik magukat, holott vórrokonság nincs, mert ezeknek a kazároknak egészen más a származásuk. De nekik érdekük, hogy őket testvérnek tekintsék. Az első szál már megvan, akkor közöttük járnak, koldulnak; azután jön a pap; a papot csak, bármilyen nemzetiségű, illő tisztelettel kell fogadni és igy lassankint egy hálót szőnek a zsidó vallású magyar emberek és a galicziaiak közt, már t. i. azon zsidó vallású magyar ember közt, akik nem állnak a szocziális fejlődésnek azon magaslatán, hogy mindenféle klerikalizmust és papi befolyást elkergessenek maguktól és életmódjuktól. E zsidó vallású kis egzisztencziáknak tehát nagyon nehéz helyzetük van, mert egyfelől árulóknak deklaráltainak, másfelől pedig azonosítják őket a galicziaiakkal. Ezt a kérdést mégis meg kell oldani. Szerintem nincs más mód, mint amit évek óta hangoztatok és most jelen interpellácziómban is újból felhozok, hogy ezeket a galicziakat és idegeneket, mindannyit ki kell utasítani az országból. Azokat, akik már régebben itt telepedtek le, ha honpolgárságot szereztek, igyekezni kell felszívni a magyar társadalomba, ujabbat azonban egyet sem szabad befogadni. Drákói szigorú törvényeket kell tehát hozni ellenük! Meskó Zoltán: Mi lesz az adoptálással ? Fényes László: Eájdalom, amint a t. képviselő ur is mondja, egész légió azoknak a száma, kik adoptáltatják magukat. Bejöttek ide szegényen, talán épen a zsidó vallású magyar polgároknak első garasaival elkaparintották előlük a kereskedelmet, föléjük kerekedtek és akkor a szegény zsidó vallású embert megveszik, adoptáltatják magukat vele, vagy pedig a mi rettenetes közigazgatásunk elnézése, bűnös közönye és sokszor visszaélései mellett egész egyszerűen letelepülési engedélyt kapnak, iparengedélyt váltanak. Ennek lehetősége a mi törvényeinknek is borzasztó bűne. Elég, ha ide egy idegen ember bejön és jelentkezik itt, hogy borkereskedelemmel akar ok. foglalkozni, már megkapja az iparengedélyt. Összeveszi hitelbe a rengeteg bort, eladja másnap papíron, megszerzi a nyereséget és akkor már van módja földet, házat venni s egy hadiözvegynek, egy szegény magyar, a hazáért vérző katona családjának ki kell költöznie a lakásból, mert hiszen nincs, aki megvédné a pénz hatalma ellen. Huszár Károly (sárvári): Sátoraljaújhelyen 500 milliót barácsoltak igy össze! Fényes László: Ez olyan fontos nemzeti és szocziális kérdés, hogy erről nyíltan és részletesen kell beszélni. Nem lehet elvi deklarácziókat tenni kortes szempontokból. En nagyon meg tudom azt érteni, hogy egy népszerűségét vesztett államférfi igyekszik minden olyan kérdést elvi deklarácziőval megoldani, amelynél népszerűségét visszaszerezhetni véli, azonban ez a nemzet jövője szempontjából nem korrekt eljárás. Lehet, hogy sok félreértést, sok gyanút és animozitást fog kiváltani az én beszédem. Nem törődöm vele.