Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.
Ülésnapok - 1910-819
$19. országos ülés 1918 augusztus 7-én, szerdán. l7? léteink miatt az utolsó négy esztendőben itt letelepedett, földet vagy házat, avagy egyéb ingatlant vásárolt, azonkívül telepengedélyt, iparigazolványt szerzett idegen állampolgárok már megvásárolt földje, háza kisajátittassék és ők maguk az országból való távozásra felszólitassanak, illetve utasíttassanak. (Helyeslés). Addig is, míg ezen intézkedés szervezése megtörténhetik, hajlandó-e a ministerelnök ur az idegen honpolgárok lakásait záros határidőn belül rekviráltatni, (Helyeslés) hogy azok elsősorban a lakásínséget szenvedő tisztviselők és alkalmazottak, továbbá a hadbavonultak, hősi halált haltak, és rokkantak családjai részére adassanak. Hajlandó-e a ministerelnök ur a vasutakon hozzánk özönlő alkalmi kereskedők és ügynökök Magyarországon való tartózkodását záros határidőhöz kötni és a három napnál tovább való tartózkodást rendőrségi engedelemhez kötni? (Élénk helyeslés.) Hajlandó-e a ministerelnök ur a honvédelmi minister úrral egyetértően az iránt intézkedést tenni, hogy a felső vármegyékben sok ezer számra gyártott karnis születési és alkalmatlansági bizonyítványok repülőbizottságok által razziaszerüen átvizsgáltassanak és gyanús jelenségek esetében az illetők a razzia helyén levő sorozóbizottságok elé állíttassanak? (Helyeslés hälfélöl.) Kérdem az Országos Közélelmezési Hivatalt vezető minister urat, hogy az uj szemtermésből mennyit adott át a hadsereg szükséglete czimén a legutóbbi napokig és milyen biztosítéka van az iránt, hogy a kiadott mennyiség valóban a hadsereg részére fordíttatott, illetőleg tartatik fenn és az nem adatik kölcsön vagy egyéb czimen az osztrák lakosságnak. A Magyarországból folyó nagyarányú és minden oldalról űzött csempészet ellen hajlandó-e kényszerrendszabályokat hozni, hogy minden olyan egyén, aki vagy kereskedelmi áru halmozáson, vagy árdrágításon éretik, vagy akinek nem a háború előtt való foglalkozása a kereskedelem, ha idegen: kiutasittassék, ha pedig magyarországi lakos, hadimunkára küldessék, esetleg, ha felmentett, ez a felmentés érvénytelenitt essék. (Helyeslés balfelöl.) Végül hajlandó-e a ministerelnök ur garancziát vállalni az iránt, hogy tegnap ismertetett rendelete értelmében, miután a hadsereg és Magyarországnak szükséges szemtermésünk megvan, az ellátatlan lakosság a jövő tavaszszal is pontosan megkapja legalább azt a fejkvótát, melyet valóban minimálisan most megállapítottak ?« T. ház! Interpelláczióm keretében, fájdalom, sok témát kellett összeszorítani, de talán nem tagadják, hogy az egyik a másikkal kapcsolatos. A téma gerincze az, hogy nálunk Magyarországon, mint agrárállamban, természetesen viszonylag a legtürhetőbb volna a megKÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XLI. KÖTET. élhetési lehetőség. Nekünk kötelességünk elsősorban a magyar állam polgárait ellátni nemcsak élelemmel, de mindazokkal a szükségletekkel, melyekkel az állam polgárait most ellátni köteles. Csak ha az állam ezt a kötelességét teljesítette, csak akkor állhat elő az a további kötelessége, hogy szövetségestársait is segítse. Minthogy a hadsereg, mely, fájdalom, nem önálló magyar nemzeti hadsereg, adminisztráczíójában összeolvad az osztrák polgárok ezredeivel, tökéletesen értem és helyeslem, hogy a magyar kormányok a hadsereg ellátását minden áldozat daczára a maguk feladatának tekintették, nemcsak azért, hogy igy a magyar katonák ellátása is feltétlenül biztosíttassák, ami, fájdalom, eddig nem igen történt meg — majd reátérek az okokra, — de azért is, mert ez a leghelyesebb és legtermészetesebb kötelességteljesitése a magyar államnak a szomszédos, szerződéses viszonyban lévő állammal és szövetségestársával, t. i. Ausztriával szemben, hogy akik a közös czélért együtt küzdenek, azokat a jobb helyzetben levő állam lássa el. Ezt aláírom, helyeslem és magam követelem, hogy ugy redukáltassák a magyar állampolgárok élelmi és egyéb szükséglete, hogy a közös hadsereg valóban fegyveresen szolgáló katonái Magyarország terméséből elláttassanak. (Az elnöki széket Seitovszky János foglalja el.) Az agrár államnak a háborúban való előnyét nemcsak a szövetséges államok ismerték fel elég idejekorán, hanem, fájdalom, az egyes egyének is. És azzal a magyar liberalizmussal, amit egyébként patópáli közönynek is nevezhetnék, négy esztendőn keresztül tűrtük, hogy ide mindenki, akinek tetszett, épen ugy, mint a háború előtti időkben, bejöhessen, helyet foglalhasson, kereskedőink elől a szállításokat elvegye, iparosaink elől az anyagokat megszerezze és földmivelőinktől összeharácsolja mindazt, ami árdrágításra alkalmas lehet, végül a maga élelmiszer- és lakásszükségletével elébe kerüljön a gyámoltalanabb magyar állampolgárok lakás, élelmiszer- és ruhaszükségletének. Négy esztendő óta nézem kétségbeesetten, hogy micsoda ujhonfoglalás történik Magyarországon. Mielőtt ebben a kérdésben minden kínos aggodalom mellőzésével — mert előttem, az ón nyilt és tiszta gondolkodásom előtt nincs kényes kérdés — rátérnék a mostani állapotok ismertetésére, bátor vagyok emlékükbe idézni a t. ház tagjainak, hogy a háborút megelőzően a rutén vidékeken a kazár lakosság térfoglalása és előnybejutása felől sokat irtam. Hónapokon keresztül jártam azon a vidéken s egész egyszerűen, röviden ugy vázolhatom tudomásom, tajjasztalataim komplekszumát, hogy a galicziaik előbb lassankint, éveken át bevonultak az országba s a falu végeken helyezkedtek el. 1913-ban vagy 1912-ben pedig, amikor ezeket a kérdésekéi; tanulmányoztam, a rutén lakosság mind a havas 23
