Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.

Ülésnapok - 1910-819

108 819. országos ülés 1918 augusztus 7-én, szerdán. czélra, melyet az egyesületek és a különböző állami és társadalmi organizáeziók munkájának összefogása által akarunk elérni. Ezt a munkát csak ugy lehet biztosítani, ha mindenki egyforma elvek és felfogás szerint dolgozik a maga terén. Ha az egész munkát egyesitenők és egy állami intézménybe, mondjuk a Hadigondozó Hivatalba konezentrálnók, azt hiszem, nem volnánk képesek a dologgal oly gyorsan megbirkózni, mint az szükséges, mert ha azt teljesen államivá tennők, bürokratikussá tennők az elintézést. Csak két példát akarok felhozni, hogy milyen megállapodást létesítettünk az Országos Magyar Gazdasági Egyesülettel és a Kereskedelmi és Iparkamarákkal. Az Országos Magyar Gazdasági Egyesülettel olyan megállapodást létesítettünk, hogy »a segélyek kiosztásában való egyetértő eljárás biztosítására a vármegyei szervezet, az OMGE által létesített Hadsegélyző Bizottságok, gazdasági egyletek mellett, kapcsolatba lép a vármegye területén levő Hadígondozó Népirodákkal, minden népiroda mellé a Hadsegélyző Bizottság megbízottakat delegál és pedig lehetőleg gazdasági felügyelő és gazdasági titkár fog kiküldetni ; a segélyezés pedig olyformán történik, hogy az elesettek segélyezésre szoruló hátramaradottal, valamint a rokkantak is jelentkeznek a hadisegélyző népirodáknál, melyeknek kötelessége, hogy minden segélyért hozzáforduló körülményeit megfontolja és megfelelő javaslatot tegyen«. Teszi ezt a gazdasági egylet hadsegélyző bizottságának megbízottjaival, de nem a bizottság intéz, hanem egyszerűen két ember. Azonkívül fel van hatalmazva a népiroda vezetője arra, hogy oly esetekben, melyek mintegy sablonosak, maga intézkedjék és csak abban az esetben, ha oly dologról van szó, amelyben mégis meg kell valakit hallgatni, forduljon a gazdasági egylet megbízottjaihoz és ha együtt sem birják azt megoldani, akkor vannak további forumok, legvégül a központhoz jöhetnek. Ugyanilyen megállapodásfélét kötöttünk a kereskedelmi és iparkamarákkal is. Az idő előrehaladott volta miatt nem akarok a részletekre kitérni, csak röviden rá akarok mutatni ana, hogyha minden társadalmi instituczió, nemcsak az OMGE és a kereskedelmi és iparkamarák, elfogadná, hogy a mi elveink szerint eljárva egyes eseteket végleg intézzen el, akkor sokkal hamarább jutnánk czélhoz, mintha mindezen egyletek minden rokkantat külön részesítenének segélyben. Ugyanezt gondolnám a városi alapokra vonatkozólag, amelyeket Horváth t. képviselőtársam említett. A népirodákra vonatkozólag csak azt akarnám említeni, hogy ezeknek igazgatóit lehetőleg olyan emberek között keressük, akiknek szocziális érzékük van. Bz az első kritérium. Mi ne tekintsünk arra, hogy valaki állami hivatalnok-e, egy törvényhatóság tisztviselője-e, vagy pedig egy magánember-e, hanem igyekezzünk olyan embert keresni, akinek szocziális érzéke van. A j elenegiek között van pl. 24 nyugalmazott, 39 közszolgálatban levő — rendesen megyei vagy városi szolgálatban levő s rendszerint olyant keresünk, akinek ilyen munkája van — és 14 magánember. Nem akarom részletesen felolvasni, hogy fezek milyen különböző ágazatokhoz tartoznak, mert ez csak meghosszabbítaná felszólalásomat. Igen örülnék, ha képviselőtársaim ezen dolgok iránt érdeklődnének és bennünket felkeresnének, akkor is a részletesebb felvilágosításokat megadnám. (Helyeslés.) Még ki méltóztattak térni az ezredek alapjaira is. Az ezredek közül több igen gyakran megkeresett berniünket arra vonatkozólag, hogy bizonyos közös eljárásokat létesítsünk és keresték általunk az összeköttetést — néha közvetlenül, de inkább általunk közvetítve — az illető helyi Hadigondozó népirodával. Tény az, hogy eddig az értesüléseim szerint kevés ezred segélyez ; a legtöbbnél inkább gyűjtenek, a segélyezés stádiumát kevesebben érték el. Ez a helyzet a legtöbbnél még nem állott be, t, i. bizonyos statútumok létesítésén múlik a segélyezés foganatosítása. Többen azonban már meg is állapodtak ; eddig három ezred állapodott meg velünk abban, hogy ugyanazon elvek szerint fog eljárni, mint mi és hogy a segélyezés ugy történjék, hogy a népiroda és az ezred egymást értesiti és megállapodik arra nézve, hogy ezt én segélyezem, azt te segélyezed. Megjegyzem azt is, hogy az ezredek ezekre az alapokra nézve statútumokat létesítenek, amelyeket a minister ur mindenkor átküld a Hadigondozó hivatalba, hogy ezek az alapok a mi véleményünkkel is megegyezőleg és akcziónknak is megfelelően létesíttessenek. A népirodákra azért is van szükség, mert szükséges, hogy legyen egy hely, ahol a rászorultak jelentkezhessenek. Fényes László t. képviselőtársam említette, hogy meg kell kérdezni a különböző egyletektől, hogy ki mire vállalkozik. A népirodák szerepét ebben ugy látnám, hogy a népirodánál jelentkezik minden segélyreszorult és a népiroda utalja ehhez vagy ahhoz az egylethez, ugy hogy az illetőnek nem kell futkosnia egyik hivataltól a másikhoz, amig a megfelelő helyet megtalálja. Fényes László : Utalványt ad neki! Gr. Teleki Pál : A népirodával kapcsolatban még egy dolgot kívánok felhozni, amelyet Bródy t. képviselőtársam emiitett, hogy nem egészen ugy hajtották végre, illetőleg szervezték eddig a hadigondozó hivatali szervezetet, amint azt az 1917-iki rendelet kontemplálta. Ez a rendelet kontemplálja a hadigondozó bizottságokat. Mi a hadigondozó bizottságokat, amelyeket ez a rendelet kontemplál, fentartjuk; ezek helyenként már létesíttettek is, azonban szükségesnek látjuk, hogy ezek mellé egy adminisztratív iroda is létesíttessék és ez a népiroda, amelyiknek vezetője egyszersmind a bizottságnak előadója. Ebből a bizottságból pedig kialakulnának és kijegeczesednének azok az erők, amelyek ezt a munkát tényleg fogják végezni. A bizottságba