Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.
Ülésnapok - 1910-819
164 819. országos ülés 1918 augusztus 7-én, szerdán. Amiket Kállay Ubul igen tisztelt képviselőtársam a kalocsai telepre vonatkozólag felhozott, bátor vagyok megjegyezni, hogy az a példa, melyet ő felhozott, egy alkalommal tényleg megtörtént eset volt. Erre a telepre, melyen 55 lakóház épült fel, összesen 33 rokkant jelentkezett, ezek közt van 5 vak és még 5 vakot fogunk odatelepiteni, ez összesen 38 rokkant. A kalocsai érsek ur ő ekszczellencziája, aki az egészet létesítette és legnagyobb részben is az ő adományából létesült, azt a nézetet vallotta már eredetileg is, melyet én is vallok és meg is állapodtunk abban, hogy ezt a dolgot közösen olyan irányba fogjuk terelni, hogy ne n fogjuk kapcsolatba hozni az ottani rokkanttelepet az ottani gyárral, mely eredetileg ezzel kapcsolatban létesült, hanem teljesen szabadjára engedjük, hogy vájjon óhajtanak-e a rokkantak ebben a gyárban dolgozni, vagy pedi , a városban. Hisz megtörténhetik, hogy az az asztalos, aki ott dolgozik, összevesz a gyárigazgatóval és egy másik kalocsai asztalos mesternél fog dolgozni. Ennek nem szabad útját vágni, mert különben egy rabszolgaság áll elő. (Igaz ! Ugy van!) Ép igy nemcsak asztalosokat, hanem szabókat és más rokkantakat is fogunk odatelepiteni és pedig tekintettel arra, hogy tényleg nem jelentkezett annyi rokkant, amennyi ház tervbe volt véve, mert eredetileg száz házat vettünk tervbe és csak 38 rokkantról van itt szó, ezeket az érsek ur ő ekszczellencziája össze akarja keverni, amit szintén helyeselek, olyan visszatérő katonákkal, kiknek elhelyezését vitézségi éremhez, vagy más kritériumhoz, nagy családhoz stb. akarja kötni és a rokkantaknak mindenesetre sokkal jobb ksz, Iia egészséges emberekkel lesznek együtt. Váczott tényleg a Siituáeiió vaLmivcl rcszszabb és nehezebb volt, mint Kalocsán. Ennek oka részben az, hogy ott a rokkantállapotok sem olyan jók, mint Kalocsán, ahol nem együtt laknak, hanem a faluban szétszórva, ennek következtében 10—12 már meg is házasodott, mig Váczott a rokkantiskolában együtt vannak, ami a rokkant hangulatára nem nagyon felemelő. Oka továbbá az is, hogy a váczi telep tulajdon kép egy rokkantiskola, és nem lehet ma még telepnek tekinteni. A városi telepekre nézve, melyeket Hcrvát t. képviselőtrásam emiitett, tényleg még ma is mindenütt felmerül az a gondolat, hogy a városok rokkanttelepeket létesitsenek és összes rokkantjaikat odatelepitsék. Ez nagyon sok városi indítványában előfordul. Mi ig)-ekszünk azután a dolgot tapasztalataink alapján megfelelő irányba terelni és mondhatom, hogy ez rendesen sikerül is. így Győrött is felmerült ennek a gondolata és ott ugy fogjuk a dolgot megoldani, hogy nem fogunk egy közös műhelyt létesiteni, mert hiszen lehetetlen az összes győri rokkantakat egy iparra fognunk, hanem ezeknek lehetőség lesz nyitva arra, hegy Győrött az ott lévő nagyon számos gyárban dolgozhassanak. De nyitnak egy foglalkoztató telepet is, mely azoknak a rokkantaknak, kik, mondjuk, egy bizonyos ideig nem találnak munkaalkalmat, mintegy biztonsági szelepül szolgáljon. A városi telepek közül különösen Szeged és Kecskemét telepei állnak előtérben. A szegedi telep ügyét Pálffy képviselőtársunk, Szeged uj képviselője, aki különben a Népirodának is vezetője, vette a kezébe és itt uj megoldást akar Szeged létesiteni, tudniillik összes rokkantjainak elhelyezéséről a Hadi Gondozó Hivatal támogatásával gondoskodni. (Helyeslés.) Itt is megnyilatkozik az a nézet, mely különben az összes felszólalásokban megnyilatkozott, hogy vissza az otthonba! Kecskemét és Szeged sem óhajtanak mást odatelepiteni, mint kecskemétieket és szegedieket és mindenütt megnyilatkozik ez a törekvés. Maguk a rokkantak is visszakívánkoznak otthonnkba. Ezt a törekvést nézetem szerint a lehető legnagyobb mértékig istápolni kell, mert ez az egyetlen helyes. (Elénk helyeslés.) En azt hiszem, hogy mindenki a régi foglalkozásában és otthonában legjobban fogja megtalálni azt a régen ismerős, segitő kezet, azokat a szomszédokat, rokonokat, komákat, kik őt mindenben istápolni fogják és ha egyszer vissza lesz vezetve, akkor ott fogja magát legjobban érezni. Itt sokszor le kell küzdeni magának a rokkantnak lelki diszpoziczióját is és azt a természetes jelenséget, mely abban nyilatkozik meg, hogy az a rokkant, aki össze tudja mérni rokkantsága mellett, hogy régi foglalkozását most rokkantán mennyivel rosszabbul tudja folytatni, mint egészségesen, nem tudja összemérni azt, hogy egy uj foglalkozást, melyéét ajánlanak, egészségesen hogy folytatott volna, tehát inkább vonzódik uj foglalkozások felé, különösen akkor, ha egy iskolában — mert hiszen nem lehet szétválasztani az iskolákat ugy r , hogy minden foglalkozásnak külön iskolája legyen — lát bizonyos másik ipart, melyhez vonzódik, de amelyhez hiányzik az előképzettsége. A legnagyobb elővigyázattal kell mindenkor az egy r eseket megvizsgálnunk, hogy ne torlódjanak oda olyanok, kik kellő előképzettséggel nem bírnak és ez ne szüljön szerencsétlen ekszisztencziákat, (Helyeslés.) melyek nem tudnak kcsőbb boldogulni, holott ma még talán valahogy tudnának, később azonban, mikor megszűnik a társadalomnak a rokkantakról való gondoskodása, rokonszenve és mikor visszajönnek az egészségesek és konkurrencziát csinálnak, akkor fog majd ennek hatása érvényesülni velük szemben. Sokszor magukkal a rokkantakkal összetűzéseink vannak e tekintetben, de igyekszünk őket meggyőzni ennek az elvnek helyességéről. Szilágya Lajos igen tisztelt képviselőtárs am hozott fel egy tervet arra nézve, hogy a rokkant mezőgazdák hogy volnának visszavezetendők otthonukba És itt egy biztosító társaságnak gondolatát vetette fel, amelynek a rokkantak lekötnék rokkantsági nyugdijukat és árbiztosító társaság venné meg részükre a megfelelő földet. Ezt a gondolatot nem akarnám a limine elutasítani, mint azt Sebess Dénes t. képviselőtársam teszi. Mert min-
